Ferenc, Olívia
-4 °C
4 °C

Az írócsináló

2002.03.06. 08:36
A fölkérő levél tanulsága szerint Kepes András most az RTL Klubban kezdi újra tévés karrierjét - ezentúl fiatal írókból csinál majd sztárt.
"Inkább ő legyen, mint Anettka, legalábbis az én ízlésem szerint"
Magamat nem is az érdekel elsősorban, hogy visszatér Kepes a képernyőre - inkább ő legyen, mint Anettka, legalábbis az én ízlésem szerint, amúgy se tévézek sokat, a falumban különben sem fogható az RTL Klub. Ha meg követném az eseményeket, már úgyis belefáradtam volna, hogy akkor most melyik nagy sztár hol és mivel boldogítja a t. nagyérdeműt. Egy idő után általában úgyis megbukik a műsor, vagy egyszerűen a sztár átigazol a konkurenciához, mert ott több a lé (bár ők mindig arról papolnak, hogy amott végre megvalósíthatják önmagukat).

Azt is kihangsúlyoznám, hogy a birtokomba jutott fölkérő levél - s.k. Kepes Andás - alapján Kepes szándékai első olvasatban akár tisztességesnek is mondhatók: a kiválasztott fiatal író novelláját egy ismert színész olvasná föl, ő pedig elbeszélgetne az íróval. Akiből ily módon hírességet, sztárt kreál a tévés sztár, mert többszázezren látják majd, könyveit pedig vinni fogja a nép, mert hát ugye ez így reklám is, nemcsak értékteremtés a nagy mocsok szappanos-bulváros sóbiznisz kellős közepén.

Abban persze van logika, hogy aki bekerül egy-egy nézett tóksóba, annak megugrik az ázsiója, és fogyni fog a CD-je, könyve, akármije, vagy egyszerűen a nevéből is márkanévjegy lesz. Abban is van logika, hogy akkor ez egy közös ügy, a sztár nem fizet annak, akiből sztárt csinál. Legalábbis Magyarországon ez így van - mondjuk nekem a német ZDF speciel fizetett, igaz, az inkább politika volt, de hát ők is mondhatták volna nekem, hogy tiszta ingyenreklám az, ha beszélek a németeknek, de mégse mondták (biztos hülyék).

"Az irodalom logikája egyszerűen ilyen: az lesz sikeres író, akiből egy tévés azt csinál"
Szóval itt inkább az van, hogy a sztárcsináló fölfogása szerint a sztárjelölt tehet neki egy szívességet, valamit valamiért. Kepes leveléből is végül az derül ki, hogy az író ne is nagyon reméljen többet; amíg sztár nem lesz belőle, addig éhezzen. Mert Kepes azt kéri a levélben, hogy a fiatal író küldjön neki egy novellát, meg 2-3 flekket írjon magáról is, ami az ő munkáját segíti majd a kérdezésnél. Ezek után jön a java: Kepes "tiszte lesz eldönteni", hogy ki lesz az a húsz, akit kiválaszt. A kiválasztott pedig - így az utóirat - szerződést ír majd alá a Park Kiadóval, minek lényege, hogy a novella után szerzői díj nem jár, a novella továbbá meg fog jelenni a Kepes által jegyzett, Könyv-Jelző c. kötetében. A nézők meg majd eldöntik, hogy ki a három legérdekesebb, ezek "magas pénzdíjban részesülnek".

A sztárcsináló tehát úgy képzeli el, hogy a fiatal magyar írók ingyen és bérmentve fognak eléje járulni, mert ez a dolguk és ez a dolgok rendje önmagában véve is. Mintha egy-egy tárcáért oly sokat kéne fizetni - általában flekkenként 1000-5000-et fizetnek a lapok (ha fizetnek), Kepes tehát elegánsan kijöhetne 200 ezerből, de hát valamin csak kell spórolni, és a sminkesen mégse lehet, meg a lámpatartó emberen se, elvégre ők mind egy brancs, együtt kell még dolgozniuk később is, viszont az író egyszer használatos, tehát ingyen kell dolgoztatni, amúgy is majd jó sikeres lesz, mert az irodalom logikája egyszerűen ilyen: az lesz sikeres író, akiből egy tévés azt csinál. Hát ja, Vámos Miklós is folyton azon kesereg, hogy neki fogynak a könyvei, de bezzeg az irodalmi élet nem tekinti őt sikeresnek meg jónak _ pedig _ Akit egyszer a tévé füstje megcsapott.

"Valamin csak kell spórolni, és a sminkesen mégse lehet, meg a lámpatartó emberen se, elvégre ők mind egy brancs, együtt kell még dolgozniuk később is"
A levélből azonban az is kiderül, hogy Kepes még lusta is az egészhez: ha megjelent novellát is be lehet küldeni, akkor minek ez a kérés? Miért nem keresgél ő (avagy csapata) a könyvesboltokban és a neten: bőven találhatnának érdekes írásokat, interjúkat meg kritikákat, melyből kiderül, ki kicsoda és mit csinál. Nem, ő ezt fárasztónak találhatja, egy sokszorosított levéllel elintézhető az egész, és majd az író szállítja az egészet. Ennyit már csak tegyen meg a saját sikerességéért, nehogy már a tévések dolgozzonak, van nekik elég gondjuk a lé besöprésével és az arculatdizájn fönntartásával.

Az írónak aztán még a szerzői jogáról is le kell mondani, amint Kepes elé járul. Merthogy az antológiában való szereplés utáni díjazásnak is búcsút kell mondania: itt is Kepes, no meg majd a kiadó kaszálhat, ha összejön a biznisz. Persze, itt sem őrült összegekre kell gondolni, de Kepes az aprót se hajítja ki az ablakon, ha már belevágott az irodalom népszerűsítésébe. Egy hasonló jellegű könyv hasonló címmel már úgyis a piacon van, Kepes klasszikus magyar novellistáktól válogatott, hát igen, Mikszáthnak már úgyse kell fizetni, sőt, a szerzői jog is tiszta már. És persze a logika itt is ugyanaz: Kepes válogatta, Kepes a könyvborítón - ejnye-benyje, Kepes úr, csinált Ön jó műsorokat, de mi történt, hogy már odáig jutott, hogy Karinthyról is azt hiszi, Önnek kell népszerűsítenie?! Azért, mert (jó) tévés (volt), azt hiszi, hogy az Ön irodalmi ízlése jobb, mint a szakavatott irodalmároké? Vagy gondoljunk még rosszabbra? - arra, hogy a háttérben voltaképp egy irodalmi kritikus működik, csak hát mondjuk az ő nevével-arcképével mégse lehetne Örkényt meg a többieket "népszerűsíteni"? Amúgy a könyv ára nem is alacsony.

"Kokó Bach-fölvételek közt fog válogatni, Torgyán jegyzi majd A száz legjobb magyar vers c. antológiát, Knézy Jenő ógörög filozófusok és német idealisták elmésségeiből ad közre egy csokornyit"
Nos, tehát itt állunk e kissé szerepzavaros helyzetben: ma itt valahogy mindenki máshoz ért jobban, mint ami voltaképp a dolga lenne, mint amit csinál. És ha nem vigyázunk, hamarosan oda jutunk, hogy Kokó Bach-fölvételek közt fog válogatni, Torgyán jegyzi majd A száz legjobb magyar vers c. antológiát, Knézy Jenő ógörök filozófusok és német idealisták elmésségeiből ad közre egy csokornyit, ha már a néven, az ismertségen múlik itten minden az égvilágon. De nem, szerencsére még csak egyesek tartanak itt. Csakhogy ez nem kulturális misszió, hanem biznisz.