Natália
-3 °C
7 °C

Kiskegyed: a tökkelütött birodalom

2001.07.19. 11:58
A mai alany tekintetében a legtisztességesebb előre közölni az elemzés végeredményét: a Kiskegyed az idióta, kitartott plázacicák kiképzőújságja. Akit sért ez a megállapítás, ne olvassa tovább - összetett mondatok is előfordulhatnak -, aki nem hiszi, járjon utána.
Illendő az elemzéshez a címnél hozzáfogni, elvégre a lap is ezzel kezdi az olvasóra gyakorolt hatást. Míg első pillantásra a Kiskegyed cím elrettentőnek látszik - ezt a megszólítást nyilvánvalóan nem használja élő nőre olyan féfi, aki vár még valamit az élettől -; marketingszempontból értékelhető. Ki ne kapná fel a fejét egy olyan undorító szóra, mint "nyálkahártya", "méhlepény" vagy "kiskegyed"? Ezzel a cím el is érte célját; épp olyan hatásos ismeretségnövelő eszköz, mint amikor valami fölösleges sanzonénekes részegen fejbelövi magát - ami mellesleg kiemelt témája a magazinnak.

Lapozzunk be a dzsungelbe. Ha először csak vizuális üzemmódban pörgetjük át, akkor csupán a női magazinokra amúgy is jellemző élményt nyerjük el: nőkről készült fotókat látunk, amelyek különfélék. A táplálkozástani ötleteket evő, a kozmetikaiakat sminkelő, a szextanácsokat ágyban fetrengő nők illusztrálják. Ehhez még nem kellene a Kiskegyed - a Nők lapja, a Joy vagy a Cosmo hasonló látványt tudna biztosítani. Kiskegyed ahhoz kell, hogy megismerkedjünk az egysejtű-gondolkodással.

Rövid kutakodás után megtaláljuk a horoszkóprovatot, de ez csupán alapozás. Még mindig nem az igazi: csillagokkal nőket hülyíteni nem egyedi mutatvány. Hanem a cikkek! Azok az igazi csemegék! Itt van mindjárt a Tedd féltékennyé című, amely azoknak a nőknek ad tanácsokat, akik férjük/barátjuk féltékenységét kívánják felkorbácsolni. Lehet vitatkozni azon, jó ötlet-e ez, azon viszont aligha, hogy a Kiskegyed receptjét alkalmazó nőt akkor is fenyíteni kell, ha még csupán tizenhárom éves. Nem azért, mert erkölcstelen, hanem mert ha ezt megteszi, akkor épp olyan ostoba nőnemű állatnak bizonyul, mint a cikk kiagyalói.

Mit is ajánl a Kiskegyed? "Hívasd fel a férjed a barátnőddel, és kérd meg, hogy hallgasson a telefonban" - ehhez ugye máris szükséges egy barátnő, aki van olyan szerencsétlen, üresfejű csibe, mint az újságíró hölgy. Kapunk még egyéb tippeket is: karikázzon be férfineveket a naptárban és üljön be egy krimóba csak azért, hogy füstös legyen a haja. Ha sikerrel teljesíti, párja jobban fogja szeretni, és Ön az ovi középső csoportjába léphet.

További cikkek foglalkoznak azzal, milyen pontos jellemrajzot fest egy pasiról az, hogyan bontja fel a főtt tojást. Egy sátoraljaújhelyi takarítónő Jimmy-verse mellett a popszcéna legalja próbál elkeseredetten a betonalap alá kaparni: Zámbó Imre halálán Pataky Attila, Komáromi ezredes és más zenei fröccsöntők illusztrálják a Jimmy Király családfája című összeállítást. Tanácsokat kap az olvasó nő, hogyan játssza meg az orgazmust az ágyban, illetve egyáltalán: hogyan játssza meg magát. Nem titok: a Kiskegyed hazugságra, álságosságra nevel. Egy korábbi szám például azt ajánlotta: a félanalfabéta nő, miután elolvasta az újságot, helyezzen el különféle klasszikus könyveket a lakásban, tegyen beléjük könyvjelzőt, és ha kérdezik, miről szól a könyv, titokzatosan - Kiskegyedül: dülledt szemekkel, buta pofával - hallgasson.

A női magazinok piaci szegmensében meglehetős hemzsegés mutatkozik; lehetetlen tehát, hogy ennek az újságnak - minden abszurditása ellenére - ne legyen jól körülhatárolt és megcélzott közönsége. Kik lehetnek ők? A legegyszerűbb kutatási módszer, ha elképzeljük az olvasót, akinek mindez a tartalom tetszik, olyannyira, hogy pénzt ad érte. Ennek nyomán a következő állapítható meg: a Kiskegyed annak a plázalakó asszonykának készül, aki életében még nem gondolt semmi hasznosat - és nem is tervezi -, de remekül el tudja költeni Krőzus minden kincsét kozmetikumokra. Eközben a haza végromlását siettető zenét hallgat, hisz a horoszkópban - és nem csak az egyszerű havibajban, hanem abban is, hogy a Jupiter holléte befolyásolja az ő napi shoppingolását -, és sztárpletykákkal tömi be a világra való kíváncsiságát (ahol sztár alatt körülbelül Zalatnay Cinit kell érteni). Együttérez az orvosi kalandregényeket termelő ponyvaírónő szomorúságával, akit szerencsére nem eresztettek be az Írószövetségbe, és simán beszopja a - nem igazán jelölt - promócikkeket, mivel ez a dolga.

Az újság működik. Nem bukott meg, ahogy egy ideális társadalomban illene neki. A patacipőben virító, egyszerű lelkű low-budget cosmogirlök mára már felépítették a maguk birodalmát. Pontosabban: ők nem építettek semmit, csak nem vették észre, ahogy körömreszelés közben a vállukra épült ez a szörnyű világ. Csak arra kell vigyázni, hogy felismerjük őket időben, és befogott szemmel, orral és szájjal kikerüljük.