Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Népnevelő hulladék

2001.05.10. 11:34
A rendszerváltás utáni évek elszabadult Magyarországának láttán megrettentek a szocializmus inkubátorában szottyosra puhult, a Királyi Televízió körül tébláboló figurák. Agyukban világmegváltó ötleteknek hitt zűrzavar, kézügyben pedig a Magy. Kir. Tv mint szócső és ismétlőfegyver. E médiaközeli emberek hamar ráébredtek arra, miként kell helyreállítani a kizökkent rendet: "Teremtsünk hát egy magyar Rambót, vagy tudjátok mit? ne is egy Rambót, sok-sok igaz magyar Rambókat, Toldi Miklósokat, akik elpusztítják a Gonoszt!" Így született meg a Kisváros című sorozat.
A Frici, a vállalkozó szellem harciasabb változata, a Kisváros, nem előzmények nélküli. A bölcsőt körülállták az Angyalbőrben, mely a "katonaélet egyenlő buli" alapfilozófiát kölcsönözte az új sorozatnak; testvére a Szomszédok, mely az úgynevezett félig-megcsinált-film irányzatának jeles hazai képviselője; és a rokonsághoz tartozik még a Família Kft., ahol minden berendezési tárgy egyben reklám is volt. Ezt a hagyományt követte a Kisváros. És hát e két utóbbi sorozat megemlítendő már csak azért is, mivel a Kisváros akciószappanopera. Ezekből, a rendszerváltás utáni magyar ugaron tenyésző dudvákból jött létre ez a posztmodern katyvasz.

Usztics Mátyás
Végvári históriás ének a kommandósok kapitányáról és tökös szittya legényeiről, a magyar Maigret felügyelőről, s a példásan együttműködő fegyveres erőkről (hejj élet, be gyöngy élet!), akik megszabadítanak minket a Gonosztól, amely jelen esetben az alvilág képviselőiként inkarnálódik számos alakban. Írhattam volna nagybetűvel is: Alvilág, hiszen itt a Sötétség és Fény, Hitetlenek és Magyarok csapnak össze egymással. Ezért végvári históriás ének ez, hiszen a határmenti legények korunk pogányaival csapnak össze, akiknek van pofájuk feldúlni Végvár (Magyarország) nyugalmát, de aggodalomra semmi ok, mert mindig győz a Jó. Hősi ének a végekről, de nem Zrínyiről, a vesztes hősről (Szigetváron forgatják a filmet!), hanem Hunyadyról, a győzőről. S hol harcolnak ezek a végvári vitézek? Egy keleti provincia - Magyarhon - egyik határszéli szegletében, ahol még romlatlanok (voltak eddig) az emberek. Itt pufogtatnak játékpuskáikkal valamelyik városszéli kiserdőben, s a vezérük - na ki más? - Usztics Mátyás meg a pocakja, amit igaz, nem tüntettek fel a szereplők között, de vélhetőleg külön gázsit kapott.

A harcokhoz a zenét egy kiöregedett, sokadik gyermekkorát élő muzsikus szolgáltatta, a KGB formáció frontembere. Nagyon jellemzőnek tartom, hogy a dilettantizmus minden szinten, így a zenében is, jelen van itten. A főcímzene körülbelül annyira illik a sorozat hangulatához, mint egy Chopin-prelűd, arról nem is beszélve, hogy a zenének mint olyannak, igen kevés ismertetőjegyét viseli magán, inkább valamiféle gajdolás ez. Engem emlékeztet az "Utánam srácok" című klasszikus sorozat zenéjére, amely sorozat egyébiránt a 70-es évek szmogos, betondzsungeles Miskolcának megszépített orcáját akarta elibénk tárni.

De visszaérve a Kisvárosra: hon- és erkölcsvédőink küzdelme a Gonosz ellen jól tükrözte a valóságot: hétről hétre levágtak egy hydra-fejet, mely hétről hétre újra nőtt. Tehát a hősi harc legalább olyan eredménytelen, mint a mi kis pocsolyánkban.

Toldi Miklós
De teltek-múltak az évek, Hunyadi kikopott a katonáskodásból, s a sorozatba lassan krimi elemek szivárogtak befelé, így a főhős Járai lett, s a rendőrség. Krimit talán egyszerűbb csinálni, gondolná az ember, hiszen kevés pénzből kihozható, csak egy szellemes sztori kell hozzá. Itt persze ne az üldözéses, robbantásos amerikai, ne is a századelő világát hűen rekonstruáló angol, hanem mondjuk a mai német középosztály világát megidéző germán stílusra gondolok (ahol a nyomozók a lakásból parkolóházba, onnan bárba, majd megint egy lakásba mászkálnak). De jól megírt forgatókönyv csak a józan ész távoli világában lehetséges, a valóság az, hogy a Kisváros készítői, akik bosszantó módon műsoridőt és pénzt kapnak tevékenységükért, még egy ilyen egyszerű feladatot sem képesek tisztességgel megoldani.

Tulajdonképpen már akkor maguk alatt kezdték vágni a fát, amikor mindenáron a mai Magyarország problémáit kívánták megoldani a képernyőn. Az ember ilyenkor - jól ismerve a mai Magyarországot - önkéntelenül is vonatkozásokat kezd keresni. S ekkor rádöbben: e sorozatnak vajmi kevés köze van az úgynevezett valósághoz, és az úgynevezett Magyarországhoz. Mihez van akkor köze? Hát a Magy. Kir. Televízió általános állapotához, melynek műsorán, ha éppen nem nosztalgia-dáridó megy, akkor frissen elkészített hányinger-halmok futnak műsoron. Szigorúan nevelő szándékkal.

Vélhetőleg a Kisváros is "a hulladékfilm is jó, ha neveli az emberiséget" avas eszméjének ragacsos védnöksége alatt nyerhet műsoridőt, hiszen gondoljunk csak bele: tett-e bárki is e sorozat alkotóinál többet annak érdekében, hogy a polgárok leszokjanak végre a bűnözésről?