Egykorvolt disznósajt

Vicces pincér

Az apropónk, a kályha, ahonnan elindulunk, a Koós-klub fantázianevű esti mulatós lesz. A Szórakoztató Főszerkesztőség e terméke nem új, sőt újkorában is avíttas volt, aminek okára még visszatérünk. A helyszín egy nem különösebben exkluzív kocsma, ahol a vagy stabilan részeg, vagy alapállapotában is dülöngélő stílusú Koós János randalírozik kedves barátai körében.

A szerkesztő bizonyára a pult alatt hortyog, így a vendégek és a címszereplő általában egyszerre beszélnek anélkül, hogy egy árva gondolat átsuhanna az agyukon. A témát tökéletesen érdektelen sztorik szolgáltatják: emlékszel, amikor áthoztad a marinírozott halat? és amikor vadászat után leestem a pince lépcsőjén?

Egykorvolt disznósajtokkal untatja a nézőt a levitézlett, rozsdalepte gárda, s hogy azért az unalom mellett betyárosan rossz is legyen a dolog, két pincérféle honfoglaláskori vicceket visz színre. Ők különben inkább azért vannak, hogy Koósnak legyen kit lekezelőleg rendreutasítania - "nem kéne állandóan erről az izéről beszélgetni!" -, így legyezgetve megtépázott hírnevét: a kocsmában azért még mindig ő a jani.

Időről időre énekhang szaggatja szét a füstöt, ilyenkor valaki elsikoltja a Don't cry for me Argentinát, vagy maga János adja elő a Marinát. Az ide meghívott előadók továbbá kiteszik magukat Koós pedofil vigyorának (amennyiben a vendég nőnemű), valamint olyasféle kérdéseknek, hogy "te valami színházba' jáccol he'?"

Házigazdánk lánya is aktívan részt vesz a kerekasztal-beszélgetésekben, így tudhatja meg a szórakozásra vágyó magyar, hogy Réka utálja a focit, ellenben a jégkorongot nem annyira. A klubban kétségbeesett arcú, ki tudja milyen fenyegetésekkel toborzott közönség tapsikol fáradtan, de csak ha veszi a kamera. Fásy Ádám közröhejjé nemesült ATV-s mulatója kísért a Magyar Televízióban, csakhogy míg az előbbi úr maga állja a cechet, a Koós-klub árát közpénzben fizetik ki, ami nyugodtan nevezhető hűtlen kezelésnek.

Sejhaj, babám

"Sztorizgatunk, mulatunk, mint régen", azt mondja Koós egyik "de jó a bulim" jellegű kirohanásában. Pont ez itt a baj: ez a műsor olyan, mintha Kádár János sírjából kaparták volna elő küretkanállal. Nem fogott rajta az idő; és amíg ez a klasszikusoknál értékmérő, addig a televíziózásban csupán a szellemi restség, a megkövesedett kapcsolatrendszerek, a reformképtelenség bizonyítéka.

Az MTV egy húszéves műsorstruktúrát görget maga előtt, amely abból az időből maradt rá, amikor még egyetlen televízióként a pártszócső és a hírforrás mellett el kellett látnia a szórakoztató feladatokat is. Tette, ahogy tehette, és mivel akkoriban még nem volt konkurencia, azt csinált, amit akart.

Kedves urak és hölgyek, azok az idők elmúltak. Fájdalmasan béna műsorok ma nem rúgnak labdába. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a televíziózás, főképp pedig a tévés szórakoztatás dinamikusan fejlődik; ma már másodpercre pontosan kiszámítják azt is, hogy egy új műsor bevezetésekor milyen információt mikor és kinek szivárogtassanak ki. Ehhez képest itt se szerkesztés, se dramaturgia, se szereplőválogatás nyomai nem fedezhetők fel.

Az elvtársi időkből ránk rohadt bohócokkal ma nem lehet nézettséget elérni, noha Koósnak a gazdihoz intézett záródala szerint "szól a zene, és azt megígérem / lesz néző a tévék előtt, kérem." Nem a tükröt kell átkozni, ha az derül ki, hogy a MTV-re, különösen pedig a Szórakoztató Főszerkesztőség felkérődzött kínálatára senki sem kíváncsi, és legfeljebb a délután folyamán elhunyt nyugdíjasok bekapcsolva felejtett készülékeire számíthatnak.

A macska sem eszi meg a romlott étket, mert beteg lesz tőle, márpedig ez az urambátyám-nosztalgikus, vértelen, kínosan humortalan egyveleg, amelyhez képest a nagykörűi cseresznyefesztivál millennáris megaparti volt, sokkal károsabb, mint az összes "lélekromboló" meg "idegenszerű" kereskedelmi show. Nem is azért, mert a drukkerkocsmák suttyókultuszát próbálja továbbéltetni, hanem azért, mert ha ez a nemzeti tévé csúcsteljesítménye, akkor a nemzet szégyellheti magát. Ezért a tévéért nem tüntetni kell, hanem megtagadni.