Judit
3 °C
6 °C

Balkáni vibrátor

2001.05.03. 14:16
A Korridor Love című műsorból megtudhattuk, hogy Esztergályos Cecilia mindenkihez hozzámegy, aki megkéri a kezét; szembesülhettünk azzal a döbbenetes ténnyel, hogy nagyanyáink korában is létezett a szexnek nevezett intézmény; ráadásul láthattunk némi meztelenséget és egy nagy adag ízléstelenséget is. Egészségesnek nem nevezhető erotika az unalom és a perverzió közt félúton!
A német adókon népszerű, a hetvenes évekbeli bőrnadrágos, sramli-szexfilmeket megelőző szokásos esti erotikus riportműsorok hazánkba szakadt rokona ez a produkció, amit az alkotók kizárólag egy szűk, de annál lelkesebb réteg szórakoztatására eszeltek ki. A Korridor Love célközönsége közé ugyanis csak olyan, az éjszakázást jól tűrő egyedek tartoznak, akiknek szinte teljesen mindegy, hogy mit prezentálnak nekik erotika címszó alatt.

Egészségesnek nem nevezhető erotika az unalom és a perverzió közt félúton
Biztosan nézője Kánya Kata lebilincselő showjának Béla, a vízvezeték-szerelő, aki pörköltfoltos atlétájában a tévé előtt kuporogva hallgatja Esztergályos Cecília hat házasságának igaz történetét, miközben munkától megkérgesedett agyában már a beharangozott sztriptíz képei peregnek. Persze fél szemmel hites feleségét figyeli, mivel az menten abba hagyná a horkolást és rádöntené urára a román elemes bútort, ha megtudná, hogy nem a hideg töltött káposztát dézsmálja a konyhában, hanem rosszéletű nők vonaglását kukkolja a televízióban. Természetesen élvezi az adás minden percét Miklós, a hirdetésszervező, szabadúszó marketingmenedzser és szappanügynök is, aki csak látványtuningnak használja a műsort. Teheti ezt azért, mert barátnője, a Cosmopolitan népes olvasótáborához tartozó bolti eladó - kedvenc sajtóterméke szavaival élve - miközben gondosan ügyel, hogy el ne takarja a képernyőt, éppen párja rúdján táncol, hogy egy hosszú nap után végre mindketten felordíthassanak a boldogságtól.

Nagyanyáink korában is létezett a szexnek nevezett intézmény
Ám ha ítélőképességünket nem homályosítják el teljesen a szexhiány elvonásos tünetei, vagy ha a csodaládából érkező vizuális ingereket nem tudjuk külső segítséggel más érzékszerveinkre is kiterjeszteni, akkor menthetetlenül megtapasztaljuk a műsor mögött rejtőző izzadságszagú igyekezetet. A legutóbbi adásban például hallhattunk egy elfolyó, zötyögő riportot Esztergályos Cecíliával, majd megnézhettünk néhány, a csábítás kategóriájába nehezen beszuszakolható képet nagyanyáink szexuális életéről. Eközben a képernyő alsó harmadát rendre elborították olyan magvas SMS- és e-mail üzenetek, amelyek küldőik vérmérsékletétől, illetve iskolázottságától függően még több kemény szexet, pornót, baszást vagy legalább egy kis meztelenséget követeltek a műsor készítőitől. A nézők kívánsága szent, ezért a reklámblokk után olyan vizuális döbbenetnek lehettünk szemtanúi, amelyek talán még a fizetős pornóadók törzsközönségének lankadó figyelmét is felkeltette volna.

Egy narancsbőrrel és némi súlyfelesleggel küzdő festett szőke nő dobta le sorra ruháit táncnak nehezen nevezhető csípőmozdulatok kíséretében. Aztán fallikus szimbólumként előkerült egy méretes gyertya, amelyet a táncosnő - a kerítőnőnek maszkírozott Kánya Kata csendes döbbenete kíséretében - tulajdon altestével próbált meg eloltani. (Hogy melyik nyílással, azt az operatőrök bátortalansága és készülékem kis mérete miatt nem tudtam megállapítani.) A produkciót ugyan sebtében leállították, de azt már nem tudták megakadályozni, hogy néhány döbbent néző lázas asszociációba ne fogjon. Magam oda lyukadtam ki, hogy ilyet utoljára Kusturica Macska-jaj című opusában láttam, amelyben egy kissé molett énekesnő feneke segítségével húzott ki egy szöget a falból. Az a jelenet egy remekmű részeként mulatságos volt a moziban: ez viszont elkeserítően ordenáré példája annak, hogy a kereskedelmi tévézés is milyen mélyre tud süppedni a balkániságba, ha nagyon produkálja magát.