A politika nem engedi el a köztévét

A gazdasági világválság és a kisebbségi kormányzás erőpróbái ellenére a Fidesz és az MSZP médiapolitikusai gőzerővel dolgoznak az új médiatörvényen, és egyes bennfentesek szerint a kétharmados törvény elfogadása soha nem volt még ennyire közel. A törvény ugyanis személyes ügye lett többek közt Jánosi György szocialista politikusnak, vagy éppen Szalai Annamáriának, az ORTT fideszes delegáltjának, a két erő ezen a szinten már megállapodott, sőt a legtöbb iparági szereplővel is megegyezett. Kérdés, hogy mit szól ehhez Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc. (Úgy tudjuk, hogy a gazdasági válság miatt amúgy is kiélezett helyzetben még nem dőlt el, hogy a két nagy párt vezetése rábólint-e a törvényre, vagyis az Országgyűlés is elfogadja-e. Ha a Fidesznek jól jön majd, hogy egy nagy médiafigyelmet kapó törvény elfogadtatásában együttműködjön a szocialistákkal, ezzel bizonyítva, hogy konstruktív ellenzéki pártként képes támogatni bizonyos ügyeket, akkor megszavazza a médiatörvényt, ha inkább a kemény ellenállás lesz az érdeke, akkor az előzetes egyeztetések ellenére sem fogja támogatni.)

Cikksorozatunk első részében az új médiatörvény által életre hívott új médiatestülettel foglalkoztunk, amely minden eddiginél több jogkörrel rendelkezne a jogalkotók reményei szerint, többek közt akár házkutatást is tarthatna. Most a készülő médiatörvény közszolgálati médiára vonatkozó passzusait nézzük át.

Szakértők azt várták az új médiatörvénytől, hogy a politikától függetleníti a közszolgálati médiákat, többek közt eltörli a politika által irányított civil szervezetek hatalmát, illetve megszünteti a jobb- és baloldali párhuzamos köztévék rendszerét, hogy reklámmentessé teszi a közszolgálati tévét, és nyilvánossá teszi a közmédiák működését. A remények az Index birtokába került dokumentumok szerint csak részben teljesültek, a politikusok addig gyúrták a törvény szövegég, amíg végül alig változott valami.

Sok testület

A szeptember 29-ei keltezésű munkadokumentum szerint a közmédiák finanszírozása felett továbbra is a politika gyakorol majd felügyelet. A törvény szerint ugyan a közmédiák költségvetését ezentúl a megalakuló Közszolgálati Finanszírozási Tanács ellenőrizné, és minden egyes kifizetés felülvizsgálhatna, de a KÖFIT erősen függne a pártoktól: az öttagú tanács tagjait ugyanis a parlamenti pártok kétharmados többséggel választják meg, és ez általában azzal jár, hogy minden politikai erő rábólint a másik jelöltjére. Ezen még az sem segít nagyon, hogy a tagokat a parlament hat évre, vagyis másfél parlamenti ciklusra választja.

A törvény a köztelevíziók összevonását sem tartalmazza. Az inkább a jobboldalhoz kötődő Duna Televízió és inkább a jelenlegi kormánypártokat kiszolgáló Magyar Televízió nem egyesül, ezentúl is két külön tévét és egy külön rádiót tart majd fent a magyar állam.

Elsőre úgy tűnik azonban, hogy némiképp egyszerűsödne az ellenőrző testületek rendszere, amíg jelenleg a közmédiák kuratóriumaiban a civil szervezetek küldötteivel együtt 58-an kapnak pénzt, addig az új rendszerben már csak 21 fő. Egyrészt a már említett KÖFIT öt tagja felügyelné a közmédiumok finanszírozását, emellett amolyan közszolgálati ORTT-kén is működne. De a törvény szerint megalakulna a hét tagú Tulajdonosi Vagyonkezelő Testület is, amely tulajdonképpen az igazgatóság hatáskörét gyakorolja majd minden közmédiában. Ezt a testületet is az országgyűlés választja kétharmados többséggel hat évre. Emellett mind a három közmédia, a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió is kapna egy háromfős felügyelőbizottságot. Őket is a parlament választja, de valamiért csak három évre. Az hogy mi is a felügyelőbizottság pontos feladata, az új médiatörvény hozzánk került munkaverziója nem tartalmazza.

A törvényből úgy tűnik, hogy állandó összeütközések lesznek a Nemzeti Médiahatóság és a KÖFIT között, hiszen a két szervezet szinte ugyanazt a feladatot látja el, csak az egyik a teljes médiát, míg a másik a közmédiát ellenőrzi. Az sem egyértelmű, hogy minek van szükség a Vagyonkezelői Testületre amikor felügyelőbizottság és a Közszolgálati Finanszírozási Tanács megosztozhatna a feladatkörökön.

Az Index úgy tudja, hogy a törvény előkészítésében résztvevő egyes médiapolitikusok már megtaláltak a helyük az új rendszerben, többen kinézték, hogy melyik testületnél, milyen munkakörben szeretnének dolgozni, ezért szerepelnek sokszor feleslegesnek tűnő szervezetek is az új rendszerben. Emellett erre utal az is, hogy a törvény megalkotói nem felejtették el megemlíteni, hogy „a KÖFIT tagját minden naptári évben negyven munkanap szabadság illeti meg”. Persze emellett az államtitkára fizetés is dukál.

Átláthatóbb, de mégse

Az új médiatörvény munkaverziója azért javítana a közmédiák gazdálkodásának visszásságain, mivel többek közt kimondja, hogy közszolgálati médiának „az ötszázezer forintos szerződési értéket meghaladó szerződéseivel összefüggő… adatokat a honlapján a szerződés megkötését követően haladéktalanul” közzé kell tenni. Ráadásul ez az összeghatár nem kijátszható, mivel egy partnerrel egy adott évben kötött szerződéseket egybe kell számolni.

Emellett a KÖFIT-tel kötött közszolgálati műsorszerződés szerint a tévéknek és a rádiónak csak akkor szabad majd külső gyártóval szerződést kötni, ha a „hatásvizsgálat alapján megállapítható, hogy az adott tartalom saját előállítása gazdaságtalan lenne”. Ez a passzus azonban félő, hogy csak fegyver lesz a pártdelegáltak által irányított KÖFIT kezében, amely így el tudja majd érni, hogy a pártokhoz köthető, baráti külső gyártók kapjanak csak megbízást, vagyis csak Fidesz- és MSZP-közeli beszállítók nyerjenek megbízást a közmédiáktól.

Emellett a közmédiák ezentúl sem lennének reklámmentesek, de legalább külön kell majd kezelniük a reklámbevételek és az állami támogatást, ez utóbbi felhasználását ugyanis keményebben ellenőrzik. Ezentúl azonban a közmédiák nem hivatkozhatnak majd arra, hogy például a kifogásolt műsor éppen a hirdetők és nem az adófizetők pénzéből készül.