Mária
-6 °C
-2 °C

Arckiegyenesítés

2003.03.13. 04:15
Ha hirtelen feltűnne egy könnyed, szellemes, eredeti, önironikus műsor egy kereskedelmi csatornán, műszaki hibára gyanakodnék, és újraindítanám a tévét. A Magánszám márpedig majdnem ilyen. Csak még egy kicsit nehézkes, kicsit széteső, meg persze reménytelenül rá van utalva a mi kis sztártenyészetünkre. Mi folyik itt?

A műsor vitathatatlanul bátor, már-már vakmerő vállalkozás: egyetlen, a televíziózásban abszolút kezdő emberre épül, nem bevált és kiforrt licenc, sőt igyekszik a bevált és szétfőtt show-fogásokra is nemet mondani. Hajós András például kifejezetten udvarias és visszafogott, ha nem is elsősorban a vendégeivel, de a közönséggel, annak ellenére, hogy a show műfajában már jó ideje az elhanyagolódott, szociofób agglegény figurája - és női megfelelője - volt az egyeduralkodó, amit csak az amfetaminreklámnak fazonírozott, felhúzható színész alakja közelíthetett meg. Az a modor, amit Hajós András műsorvezetőként követ, a régi idők televíziójától ered, abból az időből, amikor még zakót öltött az ember a tévénézéshez is. (Igaz, főleg azért, mert csak a szomszédnak volt tévéje.)

Hajós András
No de a modor magában még csak zenebutik; a show-hoz egyéb is kell, például az összefüggő és improvizatív beszélgetés képessége. Amit most ünnepélyesen kipipálhatunk: Hajós e téren éppenséggel rendben van. Nem vitás, hogy a debütáló adás dialógusai néhol akadoztak, de kedves nézők, előre megszerkesztett spontán beszélgetésért tessék a jövő héten visszanézni, Szulák Andrea áll a rendelkezésükre. Addig is olvassanak Hacsek és Sajót. Éppen ez itt a gyanúra méltó: a Magánszám, ez a finom, belterjes, böfögéshiányos humor nyilvánvalóan nem mindenkihez szól.

Ez a műsor sohasem lesz hárommillió gumitappancsos hülyegyerek kedvence, Pom-Pom-meséből előbújt Telefonkártyazabáló Tömegpusztító, és talán Hajós is megússza, hogy testrészeit csipszbe csomagolt olajos kártyákról kelljen összegyűjtenie. A Magánszám műsorra tűzésével, meg még néhány tényállással a tv2 irányt változtatni látszik. De lehet, hogy csak arra fújja a szél.

Hajós beköszöntőjében valami olyasmi tréfával élt, hogy őt azért küldték, ugyan rontsa már a nézettséget, mert túl magas. Nem tudom, mikor született meg ez a poén, de most biztosan fájdalmasan önironikus üzenet, akasztófahumor a tv2-től: egyáltalán nem az a fő probléma arrafelé, hogy nem fér el a grafikon a plafontól. A puszta számok birodalmában ismét az RTL Klub uralkodik, a valóságháború túl van Sztálingrádon. Mit lehet ilyenkor tenni?

A pesszimista magyarázat szerint leginkább kapkodni lehet, és ez a műsor ennek eredménye: tévedés, mutáció, pusztulásra ítélt hüvelykmatyi. Ezt most tegyük félre, és keressünk tiszteletteljesebb magyarázatot, megjegyezve azért, hogy volt már kapkodásra példa errefelé, amikor alkalom adódott rá.

Egy reklám hatékonyságát az határozza meg, mennyi eséllyel indul el céljához, aki a fogyasztó őméltósága. Ezt az esélyt a legegyszerűbb a példányszámmal, illetve a nézettséggel felmérni: a géppuskaelv alapján egy milliós példányszámú lap olvasói közt ott vannak az én szeretett vásárlóim is, valamelyik majd csak megrendeli tőlem a digitális fogkefét.Ha nagyon sürgősen meg kell szabadulni az árutól, akkor ez a legkönnyebben járható út. Ha viszont nem rohanunk, akkor ráérünk mesterlövész módjára kiválogatni a legvalószínűbb kuncsaftokat az elérhetők közül. A többit meg kár zargatni, a pusztába kiáltott szlogen nem hoz profitot. Így lehet, hogy országos bulvárlapok mennek csődbe néhány hét alatt, míg a párezer példányban terjesztett luxusmagazinok évek óta tisztes nyereséget termelnek.

A módszer a pozícionálás: ha meg tudjuk győzni a reklámozót arról, hogy a mi közönségünknek van miből és van miért vásárolnia, míg bizonyos lumpen elemek csak büdösödnek otthon és bámulják a Big Brothert, másik termékünket, akkor ő esetleg hajlandó lesz annyit fizetni a mi okos félmilliónkért, mint a másik buta másfélért. Sőt még többet is, hisz' az a másfél millió csak az árcímkét nézi, őket akcióval kell szájbilincsre fűzni. (Hasonló elvek mentén halad egyébként a Viasat 3, például.)

Legalábbis ez az optimista variáció: a tv2 arcvonal-kiegyenesítést hajt végre, vidáman dúdolgatva visszavonul, csak a kényelem kedvéért. Az arcvonallal együtt az arcok is kisimulhatnak: nem hülyékhez gügyögünk többé. A tévé bevásárol filmekből, exluzivizálja magát, már amennyire egy országos televízió ezt megengedheti magának, aztán akár némi emelt főre is futhatja, amíg a trend működik. Ha ez stratégia, és sikerül ezt a hirdetők gyakran nehéz fejébe verni, vagy ha legalább lesz elég kémcső a kísérlet folytatásához, az azt jelenti, hogy a Magánszám nem kerül két adás után az éjjeli monoszkópsávba, s végül a lepkegyújteménybe. Sőt - de ez már az esti mese vége - talán követik mások is, legyőzik és megalázzák az ostobaság kultuszát, a diktatúrák tömegfelfogását, és akkor mindnyájan kivonulunk egy napsütötte tavaszi domboldalra, és mindenki jószívűen körbeadja a tízóraiját.