Vilma
-7 °C
4 °C

A bőség zavara

2000.04.28. 16:14
Fesztivál második napján végre jutott idő a Lloyd mozi székeiben kényelmesen elnyúlni, és végignézni legalább néhány versenyfilmet. Körülöttünk kialvatlan szemek - mi sem vagyunk valami fittek a 3 órás alvás után - így a társaság nagy része időnként tömött sorokban vonul a büfé felé, egy-egy jótékony hatású koffeinbomba ürügyén. Mi is így teszünk, amikor összefutunk Bede-Fazekas Zsolttal, a Mediawave amerikai képviselőjével, aki elmondja, hogy szerinte az idén érezhetően kevesebben jöttek el az alkotók közül.
"Zavarba ejtően sok a program..."
Ennek okát ő részben a fesztivál szűkös anyagi kereteiben látja, részben pedig a hazánkról egyre inkább terjedő - nem túl pozitív - hírekben. Idén például Cameron Pearson (Man Woman Film) filmrendezőt húzták le Pesten 400 dollárral egy üdítőért és egy korsó sörért, egy másik művészt pedig egy egri taxis szabadította meg 5000 forintjától egy néhány száz méteres fuvarért, miután 3000 forintos kedvezményes áron lebonyolíthatott egy 2 perces helyi telefonhívást.

Még néhány film elfogyasztása után (ezekről majd később) már határozottan érezhető volt, hogy az első nap nyitóhangulata után a másodikon már teljes erővel beindult a fesztivál. Zavarba ejtően sok a program, így ismét átélhettük az elmúlt évekről már jól ismert Mediawave-parát: a vetítőtermekben irdatlan jó filmek, amikre az ember már napok óta ácsingózik, a zsinagógában kihagyhatatlan koncertek, miközben az éppen zajló konferencián is jó lenne ott lenni. Az embernek a szíve szakad meg, és közben észre sem veszi, hogy egész nap elfelejtett enni, de nem is baj, bepótolja majd a fesztivál után, most sajnálja rá azt a tíz percet.

Hosszas vacillálás után gyors döntés, irány a zsinagóga, hiszen jóféle Ghymes-koncert zajlik ott: A pozsonyiak a Rege című albumukról játszanak, ami az elmúlt egy évben szinte már a hallgathatatlanságig kopott a magnómban, még szerencse hogy a CD még bírja a gyűrődést. A koncert nagyon üt, egyetlen bánatom, hogy a közönségből csak néhányan perdülnek táncra - köztük én is -, és ők is inkább félrehúzódva, a sötétebb zugokat keresve. Az együttest háromszor tapsoljuk vissza, akik az utolsó - számomra korábban ismeretlen - ráadásszámban olyan dobszólót sütnek el amilyen nincs is, legszívesebben keresnék valami hordót, vagy bármit ami szól ha ütik.

A koncert után egyébként Ghymesék elmondták, jelenleg éppen az új lemezükön dolgoznak, amely előreláthatólag ősszel meg is jelenik, és az eddigi lemezeik közül leginkább a Rege stílusára fog emlékeztetni. Amikor megkérdeztem tőlük, hogy mit szólnak ahhoz, hogy kiadójuk (Fonó Records) ingyenesen letölthetővé tette 3 albumukat, meglehetősen vegyes érzelmekkel reagáltak: Örülnek ugyan neki hogy ezáltal valószínűleg több emberhez jut el a zenéjük, de nem igazán érzik hogy ez a lemezeladásokra pozitívan hatna.

A koncert után japán Dance Rhizome nevű csoportot láttuk még, akik - ezt nem magamtól tudom, a programfüzetben olvastam - az ősi butoh táncot ötvözik modern balett elemekkel. Érdekes volt, ahogy a közönséget megpróbálták bevonni az előadásba, bár amikor a második embert cibálták a színpadra, a bátortalanabbak - gondolom tartva az esetleges szerepléstől - szép csendben megkeresték a kijáratot.

A napot ismét egy Rómer Ház - party zárta némi élőzenével, amire az előző napi lendület jócskán rányomta a bélyegét: mindenki kicsit fáradtabbnak tűnt, és mi is úgy estünk hajnali négykor az ágyba. Ha ez a további napokon is így megy, akkor feltétlenül be kell majd iktatnunk a fesztivál után egy néhány napos regenerálódási időszakot, ellenben olyan élményanyagot fogunk magunkba szívni, amiből jócskán jut majd az ínséges időkre is.