Cigányprezentáció - szigorúan gazdasági alapon

Hétfő reggel a közszolgálatban. Az m1-en pont 9-kor kezdődik a Naprakész, azon ágyhoz kötött betegek kedvelt műsora, akiknek kartávolságon kívül van a televízió. Az ötletemberek Borbás Marcsit dobják be, hogy frissen, vidáman step-aerobikozzon, amitől a műsor fiatalossá és kereskedelmivé válik. Kapuvári Gábor - erősítendő a hatást - egy nagyot nevet. Majd miután nevetett, biztatóan kimosolyog lompos bajsza alól az ágyhoz kötött betegekre és rám. Mielőtt kivirágzik a díszletfal és Juliska kijön a kék tóból, mi lépjünk tovább.

Az m2-n ezalatt ismétlik a Lendületben című gazdasági magazin szombati adását. A műsor, mint honlapjából megtudjuk, "azt a mindennapi küzdelmet próbálja érzékeltetni, hogy a siker áráért mindenkinek meg kell fizetnie". Ezzel a némileg kedélyromboló, ám igen magyaros arculattal valószínűleg egyedülálló a gazdasági műsorok közt a világon.

"A stáb felkeresett egy roma vállalkozót is, mint ellenpéldát, a következő kommentárral: "X. György varrodatulajdonos abban különbözik a többi cigánytól, hogy reggeltől estig dolgozik." Ebből rájöttem, hogy én is cigány vagyok, mert ebben tőlem is különbözik."

A Lendületben szándéka szerint siker-, és kevésbé sikerágazatokat jár körbe. Bemutatja például a magyar borok világát Kortyolva Európában címmel. Készítői szerint a műsornak több arculata van, melyeket hat külön kategóriába lehet sorolni. Az egyik kategória például az említett borműsor avagy Szépítő forintok szekció, mely "érdekes gazdasági fellendüléseket mutat be". A többi kategória bemutatásába a honlapnak végképp beletörik a bicskája.

A Lendületben műsorába szelektálták be a korábban önálló Mi?Mennyi?Miért? magazint. Az MMM legutóbb a magyarországi kisebbségekkel foglalkozott, teljes húsz perces terjedelmében. A keretműsor profiljának megfelelően a gazdasági szempontból járták körül a készítők a hazai minoritásokat: elsősorban a Magyarországon letelepült külföldieket és a cigányságot. Az előbbi körbe tartozóakon könnyen, gyorsan túljutott a magazin. Néhány példán keresztül bemutatták, milyen lehetőségeik vannak azoknak, akik külföldről jöttek. Kiderült, hogy minden rendben van. Láttunk másfél percnyi koldusmaffiázást, elkenve, hát talán van ilyen is, vagy volt, de senki nem tudja. Vágókép: Garamvölgyi hallgatagon aktákat rakosgat az íróasztalán, jelezve, ő se tud semmit.

A menekültszállásokon rekedt emberekkel is foglalkoztak, gazdasági szempontból. Az MMM-nek ez a pár perce kimondottan figyelemreméltó volt, mivel felvázoltak pár emberi portrét, és ezzel túlléptek a szokásos híradós bejátszás-szinten, azaz barna bőrű emberek papucsban, szanaszétszakadt folyosókon, úgy kell nekik, mér' nem maradtak otthon.

A következő blokkban a romák kerültek sorra, ám a gazdasági összefüggésekbe itt már belecsavarodott a stáb. A szerkesztők amolyan jó házias ésszel kezdtek kombinálni, mi legyen ezzel a "roma & gazdaság" témával.

Két dolog ugrott be az agytrösztnek: az arany, meg a lustaság. Ha még pár dolognak utánanéztek volna, például hogy miért nem kapnak cigány emberek munkát, vagy mi van a hagyományos cigány foglalkozásokkal, támogatja-e őket a kormány, ez a cikk nem születhetett volna meg. Ám az MMM azt tartotta fontosnak kiemelni, egy kultúrantropológus lány szíves közreműködésével, hogy a cigányok aranyban tartják a pénzüket, és eladják a menyasszonyt. Köszönjük. A stáb felkeresett egy roma vállalkozót is, mint ellenpéldát, a következő kommentárral: "X. György varrodatulajdonos abban különbözik a többi cigánytól, hogy reggeltől estig dolgozik." Ebből rájöttem, hogy én is cigány vagyok, mert ebben tőlem is különbözik.

Mint elhangzott, "a romák többre becsülik az ügyeskedésből származó pénzt", mint amiért melózni kell. Ez az, amit mindenképpen el kell mondani a között a tíz mondat közt, ami elhangzik a romákról egy informálisnak szánt műsorban.

"A politikai szopásirány megváltozásával az olyan, szélsőjobbos hangoknak helyet adó műsorok, mint az Aranyfüst, megengedhetetlen véleményeket hangoztatnak a romákkal kapcsolatban."

Ezután a jól végzett munka örömével az adás készítői elpályáztak Franciaországba, és egy, a hazai körképpel egyenlő hosszúságú blokkban bemutatták, hogy élnek az ottani, vándoréletet folytató cigányok, illetve az a három, akikekkel ők beszéltek egy párizsi parkolóban. Mint kiderül, a gitanne-k óriási lakókocsikban mászkálnak az országban, és eszük ágába sincs dolgozni.

Ezzel aztán sikerült még jobban nyomatékosítani azt az eddig is ismert előítéletet, mely a legnagyobb hazai kisebbséggel kapcsolatban kavarog a fejekben.

Egyértelmű, hogy az MMM és az anyaállat, a Lendületben nem akart semmi rosszat a kisebbségeknek. Legalább felmutattak némi szándékot, hogy embereknek ábrázolják őket, szemben számos közszolgálatilag fenntartott tévéműsorral. A politikai szopásirány megváltozásával az olyan, szélsőjobbos hangoknak helyet adó műsorok, mint az Aranyfüst, megengedhetetlen véleményeket hangoztatnak a romákkal kapcsolatban. Ezzel szemben az MMM egyszerűen rövidnek, tunyának és szűklátókörűnek bizonyult.

Ott tartunk, hogy örülni kell annak, ha a kommentár a romákkal kapcsolatban csak jóindulatúan lekezelő és korlátolt, mint például, hogy tíz évvel kevesebb ideig élnek, de még így is évente százezerrel többen születnek (minél, pengeagy?). Ezt a szöveget olyan képek kontextusába helyezik el, mint egy lerobbant taligába nagyokat rúgó bácsi, meg kerítésnek dőlve cigarettázó emberek. "Hát ők a cigányok: nem dolgoznak, belerúg a taligába" - tetszik látni. Míg nekünk magyaroknak van ez a nagy kameránk, és mi dolgozunk.