A múlt folytatódik: Millenniumi Országjáró

Amióta az Országimázs Központ létrehozta, számos vita alakult ki a lap körül annak sajátos, totális offenzíva-rendszerű terjesztésével kapcsolatban. Bennem ugyan hatalmas kérdőjelek vannak a funkciójával kapcsolatban is, illetve globálisan, hogy igazából hogyan definiálható ez az egész Millenium, aminek évében - tavaly - a lap alapítódott, és egy ilyen átlagos Millennium meddig szokott tartani. Mert mi azt hittük a családban, most volt vége augusztus 20-án, mikor elropogtatták a Duna felett azt a sok szép kokárdát, meg csikket dobáltak helikopterről. Milleniumi Országjáró mégis van.

Legutóbbi számában szenvedélyesen és igen ötletesen reflektál a magazin az említett, terjesztési ellenpropagandára. Nem cikk formában teszi ezt, lévén a profilja programajánló és kulturális magazin - az adatvédelmen parázókat a Levelesládában intézi el. (Miska bácsi levelesládája-flash.) Szépen beleszeleteli az eltévedt bárányokat a megbékélők és örvendezők közé, úgy la, hogy a jók azért kicsit többen legyenek, mint a gonoszok. Egy gonoszra mindig reagál egy, de inkább több jóakaratű olvasó, a végén pedig, mint valami zenei kompozícióban, szép erőteljes hatást ad egy nagy csokor jó levél. Biztonságban vagy, üzeni a Levelesláda, olvasgass csak, aztén este hétkor Himnusz, villanyoltás.

Akik nem kérik az újságot, azok a leveleik tanulsága szerint olyanok is. Z. Zoltán Dunakesziről: "Tehát még egyszer nyomatékosan felhívom a figyelmüket arra, hogy nem érdekel az újság... (...) Ha nem fejezik be a küldését, az eddig váltott leveleink valamelyik kereskedelmi televízió + valamelyik napilap postaládáiban fognak landolni. A média úgyis rá van állva ezekre az országjárókra.. Kicsit meg fogom keverni a ...-t." A gonosz levelek tehát csúnyán beszélnek, a nemnemzeti médiával közösködnek, és ha piros van, turkálják az orrukat a volánnál. A kedves levelekből, ha nem muszáj, nem idéznék, nagyon szépek, de iszonytató unalmasak.

Ennél találóbb jellemzést a magazin cikkeiről sem mondhatnánk, egyöntetű, masszív gyógyped. Vannak ugyan tényszerűnek szánt cikkek, találtam például egy diákhitel-, és egy "épülnek a játszóterek, áááá, király" témájú, relevánsabban tájékoztató jelleget hordozó anyagot. A Millenniumi Országjáró nagyobb részére azonban nem ez jellemző, inkább egy orgazmusba hajló nemzettudatos örömködés. Nem publikus, de Michael Jackson Bonyhád és Szigliget közt felhúzott egy magyaros Dreamlandet, és a M.O. újságírói ott élnek és dolgoznak. A szőlővesszejeken nektárt csepegtetnek, hétköznapok nincsenek, csak Művészeti Napok, meg Tarhonyafesztivál, és mindenki paraszt. Így aztán nem csoda, hogy minden írás olyan mosolygós. Ugyan nincs az a megemészhetetlen információmennyiség bennük, de mint Ibizán, itt is a fíling a lényeg. A magazinban minden mondat egy-egy gyöngyszem, könnybe lábadó szemmel lehet szemezgetni. Egy cím a sportrovatból: "Ahol Ady Endre kergette a labdát". Az Ablak a Jövőre rovatban: "Óbudai robinzonád". A cikk témájának kitalálására pályázatot is lehetne hirdetni, nyereményként egy húzós Szabó Dezső-kötettel, de áruljuk el, a Pepsi Szigetről szól, punk- és drogkutyamentesítve. Beleveszve a sok libatömésbe, tésztanyújtásba és templomszentelésbe azért felbukkannak sajtószerű anyagok, például egy cikk a gyulai prózafesztiválról.

Kitűnő fotóanyaggal találkozhatunk a Milleniumi Országjáróban. A címlapon egy, a lapban további tizenegy fotó van, amin mosolygós gyerek / gyerekek láthatók. Ettől kicsit Szabad Nép-jellege lesz a magazinnak, mivel a totalitárius propaganda köztudottan szeret gyerekkel operálni, hogy a jövőre hivatkozásról ne is beszéljünk. Mindenki előveheti a maga perszonális Milleniumi Országjáróját, és fellapozhatja a "Cigányok... Emberek..." című cikket. Egy tipp: vizualizáljunk egy jelenetet, hogy egy osztrák polgár újságot olvas előttünk, ahol ez olvasható németül: "Magyarok... Emberek...". Vessük össze az itt látható, harmincas évekbeli szociofotót idéző képeken szereplő kócos gyerekeket azzal a szőke babával, akit mosolygó, szintén szőke anyukája emel Orbán Viktor augusztus 20-i beszédét illusztrálandó.

Már amelyik gyereknek elkezdődött a jövő, ugye.