Vilma
-8 °C
3 °C

Visszatért Juhász Előd kísértete

2006.02.20. 11:00

Próbáltunk eddig udvariasan félrenézni, de hát csak nem hagyják abba, a magyar közszolgálati tévének valamiért mindenáron muszáj zenés szórakoztató műsorokat gyártania, pedig annyi szép dolgot lehet ezen kívül is csinálni, például olvasni vagy moziba menni, megtanítani a kutyának valami jó kis trükköt, hanyattfekve bámulni a bárányfelhőket, az ott egy hatalmas béka, az pedig mintha egy bokszkesztyű lenne, de nem, inkább a zenés műsor. Persze ez csak kifogás, mármint az udvariasság, az igazság az, hogy a helyzet kétségbeejtő, az embernek elmegy a kedve még a jóleső gonoszkodástól is.

Van először is ez a Krém című, ami az ATV-re igazolt Hajdú Péter nyomában maradt kínzó ürességet lenne hivatott betölteni vasárnap este (és ha már ATV: vajon milyen mélyebb összefüggések sejlenek föl most, hogy a vasárnap reggelenként vidáman énekelgető Friderika mellé most már Friderikusz is ide igazolt? Mit jelenthet ez?) A másik újonnan indult műsor, amit itt önkényesen egy kalap alá veszünk a Krémmel (figyeljék meg az undorító képzavart!), az a Hangár című könnyűzenei magazin szombat délutánonként, erről elöljáróban annyit, hogy az első adásában nem másról közölt riportot, mint a Rapülők-koncert előkészületeiről, egy bravúros, ámde fiatalosan forrófejű húzással a koncert után.

Édes mindenkinek

A Krém legyen édes mindenkinek!-szlogennel futó vasárnap esti műsor alapötlete, hogy behívnak három sztárt, azok elpléjbekkelnek egy saját vagy valami hozott számot (tisztelet a szórványos kivételnek), aztán egyet valamelyik másik meghívottól, aminek az igazán felhőtlen perceket kellene biztosítania, majd párokba fejlődve vagy mindannyian közösen ismét énekelnek valamit. Ezen a héten Bódi Guszti és a Fekete Szemek, Baby Gabi és Bartók Krisztián voltak a vendégek (mindig kábé hasonló a merítés), előadták a dolgaikat a szétnyitható műanyag székeken tapsoló néhány fős közönségnek, a számok között pedig a két műsorvezető próbált velük oldottan beszélgetni.

Utóbbi törekvés ott feneklik meg, hogy Rákóczi Ferenc és Nagy Tünde nagyjából annyira oldott, mintha a kis matematikusok vetélkedőjét vezetnék a színes, bőrkanapés (sőt bőrdíványos) showműsor helyett, bár Rákóczi néha megpróbál megereszteni egy-egy kínosan bizalmaskodó poént, mint egy kapatos középkorú részlegvezető az üzemi bulin, amiben az a legszörnyűbb, hogy ezek ráadásul láthatóan meg vannak írva neki előre. Oké, lapozzunk, itt nem mi vagyunk a célcsoport, bár itt szeretném jelezni, hogy épp ezért, ha tehetik, az erre a műsorra eső néhány adóforintomat inkább költsék valami másra, akár Kultúrházra vagy üzbég filmek megvásárlására. Sőt.

Közszolgálati könnyű

Oly régóta tikkadtunk viszont közszolgálati könnyűzenei magazinműsor nélkül, de már ilyenünk is van, Hangár címmel, aminél fantáziátlanabb, elcsépeltebb szójátékot, lássuk be, nehéz lett volna találni. A műsor Patkó Béla Kiki szakmai hozzájárulásával dicsekedhet, kész szerencse, hogy így az első műsorba sikerült megszerezniük a Rapülőket, hiszen tényleg csak a kerti csapból nem ők folytak akkoriban. A mostani adásban Krisz Rudit, a Kistehén Tánczenekart, Unique-ot és a Zanzibárt kapták mikrofonvégre, hogy milyen lesz az új lemez, hol fognak föllépni, ilyesmi. A Kistehén zkr. legalább helyén kezelte az egészet, az interjú itt egy pár másodpercre egész szórakoztató is volt, amikor az egyik alany hülyeségeket kezdett beszélni.

A toplista formabontó módon a műsor emailcímére küldött nézői szavazatokból áll össze, ezúttal elég kevesen szavazhattak (mondjuk öten), hogy a Simply Red bekerült a legjobb ötbe, vagy valami történt az országban, amiről nem tudunk. Aztán vannak pophírek is, ezek közül ugyan most egyre sem emlékszem, elvonta a figyelmem, hogy a díszletként szolgáló keménypapír sziluettek között mintha kuncogva bújkált volna Juhász Előd szelleme. Vajon miért nem jut eszébe ott a Szórakoztató Műsorok Főosztályán valakinek, hogy megkérdezzen egy élő fiatalt, hogy szerinte minek kéne lennie egy ilyen műsorban, sokat lendítene a dolgon.

Elképzelhető az is egyébként, hogy itthon valamiért objektíve lehetetlen kitörni a Zenebutik és a Viva tévé meghatározta univerzumból, misztikus erők feszülnek egymásnak, ha popról van szó, és természetesen tisztában vagyunk a szarból várat építés nehézségeivel is. De pont ezért nem kellett volna ekkorát építeni.