Mária
-6 °C
-2 °C

Rózsa, rózsa, harmatos

2003.09.10. 08:24
Hosszas rágódás árán jöttem csak rá, mi zavar igazán A Nagy Őben és a hozzá hasonló párválasztósdikban még a tavalyi reality-élmények után is. Az már nem okoz meglepetést, hogy emberek élik az életüket a nyilvánosság előtt, vállalva az ezzel járó közröhejt és ítélkezést. Ám az első generációs valóságshow-k szereplői végső soron egy bőrönd pénzért játszottak, s mivel pénzért mindannyian megteszünk olykor kellemetlen, cikis dolgokat, az ő motivációjukat legalább értettük.

Még ha állatokkal teszik, akkor is olyan homlokráncoltatós dolog ez.
Szövődtek kapcsolatok, utóbb elmebajba, zsanettrovatba és asszonyverésbe torkolló viszonyok azokban a műsorokban is, de mégsem ez volt a céljuk. A Nagy Ő fődíja azonban nem pénz, nem is egy autó vagy lakás, nem olyasmi, aminek mérhető piaci értéke van. A fődíj itt egy ember.

Valahogy nem tűnik korrekt koncepciónak az, hogy egy hím egyedet laboratóriumi körülmények közt pároztatni próbálunk n számú nőstény egyikével. Még ha állatokkal teszik, akkor is olyan homlokráncoltatós dolog ez, amire nem szívesen gondolunk, ahogy a fantomra ugratott kandisznóra sem. Emberekkel meg a nácik szoktak volt ilyet csinálni, le is járatták magukat vele jól.

a nő meg örüljön, ha a seggére vernek, s ha adnak érte tizenkét tehenet meg egy Suzukit
Nem a résztvevők iránti sajnálat miatt kínos élmény a Bachelor; a castingsorán már megértettük, ők elég hülyék ahhoz, hogy higgyenek benne. Egyszerűen az van, hogy tizenhat évesen még élveztem kihallgatni mások esetlen csajozós szövegeit, de mostanra már ez nem szórakoztat. Nem vagyok kíváncsi olyan nőkre, akik úgy fognak pasit, ahogy nagyapám lovat vett a vásárban, és fordítva sem. Tudom, hogy megalázhatóak, hogy bármit meg lehet csinálni velük, de ettől még nem szórakoztató látvány, ahogy huszonöt munkaképes nő előadja a pete körül tülekedő ondósejtek táncát. Az pedig, hogy ennyien hemzsegnek a képernyőn egyszerre, egészen Miss World-szerűvé teszi a műsort, megkülönböztethetetlen bigék zsezsegnek a lámpafény körül - oly mindegy, melyikkel mi történik. Nincsenek karakterek - fejenként negyvenöt másodpercben senki sem az -, csak A Férfi van, és az őt tojásfehérjeként körülvevő homogén hústömeg.

Igen, talán a férfi és a nő ábrázolása az, ami nem fér bele abba az elegáns, kulturált, finomkodó, modoros miliőbe, amit a műsor egyébként sugallni próbál. Hiába a (próbarendszámot viselő) luxusautó, meg a műsor kedvéért odastafírozott villa és a rózsák; A Nagy Ő feudális képzeteket ébreszt: a férfi uralkodik, a nő meg örüljön, ha a seggére vernek, s ha adnak érte tizenkét tehenet meg egy Suzukit. Mint egy rossz pornófilm előjátéka, a nő sárló kancaként felkínálkozik, hogy aztán elfoglalhassa vágyott helyét a fakanál mellett - és ez csak súlyosbodni fog, ahogy alacsony homlokú agglegényünkkel minden adással messzebbre szalad a magas ló.

Hát ez volna a "romantika", amit a tv2 csatasorba állít a főbevásárló megnyerése végett.
Ha már a kellemkedésről esik szó, akkor Szarvas Lászlót azért ne hagyjuk említetlenül. Lehet hírolvasóból showmant faragni, hogyne, minden katona a tarsolyában hordja a marsallbotot - de Szarvas hiába néz ki tökéletes lakájnak, ha minden szó után pontot tesz, mint egy kezdetleges beszédszintetizátor. A különben is lassúdad, már-már unalmas műsornak, a negyedórás, állami plecsniceremóniákat idéző rózsaosztásnak (ezalatt, bevallom, megnéztem az e-mailjeimet) más sem hiányzik, mint hogy a házigazda úgy beszéljen, mint aki sakkmérkőzést közvetít.

Hát ez volna a "romantika", amit a tv2 csatasorba állít idén ősszel a főbevásárló, vagyis az asszony megnyerése végett. A magyarság útjai kifürkészhetetlenek; még az is lehet, hogy a pár ezer castingolt fehérnép mindegyike ezer nézőnek felel meg - s akkor az idézőjel visszavonva, akkor valóban ez a romantika, és eddig rosszul használtuk a szót.