Tenyészállat 3.
| maga a koncepció gyertyaláng az agyatlan rovarfajoknak |
Ostoba picsából természetesen most sincs hiány, ami egyáltalán nem meglepő, elvégre maga a koncepció gyertyaláng az agyatlan rovarfajoknak - ahhoz eleve kell valami defekt, hogy ebbe belemenjen az ember lánya. Nem is baj, a tévé vizuális műfaj, meg kell csinálni a hajat meg a sminket rendesen, aztán megtanulni hallgatni, ahogy valamelyikük büszkén újságolja is az első adásban: ő megtanulta már, és jól járt vele. Úgysem az eszükért nézi majd őket a lakosság, hanem a látványért, meg a féltékenységi drámákért, amihez viszont nem kell ész, csak hosszú körmök. Az a pár apró módosítás, ami bekerül a harmadik szériába, éppen a megosztást szolgálja, és jól is van ez így; ha már vállalták ezt az alantas játékot, akkor nem kell őket sajnálni, lehet velük tetriszezni nyugodtan.
Viszont ebben a sorozatban már muszáj lenne összehozni egy párt, mert ha itt is csak cim-cim-cimborát választ a Nagy Ő, mint eddig mindig, akkor még egyszer ezt a viccet már nem veszi be senki. Az eddigi két széria ugyanis éppen arról szólt, hogy ilyen show-ban soha senki nem talál magának párt. Ami tulajdonképpen történelmi igazságtétel.
