Mária
-6 °C
-2 °C

Üzemlátogatás

2002.12.17. 08:30
Na, feleim, itt jövök a tutiból, a dics, a kecs és a csöcs templomából, vagyis a Big Brother-stúdióból, ahol a sztárságot osztják, ahol Lakók sertepertélnek karnyújtásnyira, sőt konkrétan nekik megy az ember, ahogy sietve félreugrik a gurulós kamera útjából. Aki Érezte Zsanett Szagát, ez áll a névjegyemen mostantól. De csak ceruzával.

Fényképezni tilos, ami kár, mert ilyen értelmetlen idézetekkel kell tagolni a cikket képek helyett.
Elvileg a kritikusnak semmi keresnivalója a kulisszák mögött, neki ugyanúgy kell tapasztalnia, ahogy a többi tévénézőnek. Három hónap gyalázkodás és elmélkedés után viszont nem árt ellátogatni a gépházba, és megnézni, hányan és hogyan dolgoznak a medvesajton, mielőtt a boltokba kerül. Így aztán az ember megszervezi magának, majd megpróbál úgy felöltözni, hogy azzal egyszerre kifejezze az esemény mindennapiságát, de azért nagyon tré se legyen. Ebből persze mindig kapkodás lesz, nedves hajjal fel-alá rohangálás; "úgy nézek ki, mint valami egzotikus futómadár", mondom a nejemnek, de ő fotómodellt ért, és amilyen angyal, rám hagyja. Végül azért mégse kések, személyi igazolványt, forgalmi engedélyt a portán bemutatom, kontaktálok a kontaktszeméllyel, aztán mászkálhatok isten hírével. Ez egyébként kedves, hogy ilyen lazán kezelik a bázis őrzését; akár a közönség sorait is gazdagíthatnám, illetve szétzilálhatnám, ha akarnám, de nem.

Az első meglepetés, hogy a tévében hatalmasnak tűnő stúdió a valóságban legfeljebb tizenöt méter oldalú négyzet, Claudia kifutója pedig hat-nyolc méter mindössze. Pontosabban a stúdió jókora hangár, de csak ezen a körbeszigszalagozott területen folyik a felvétel, azon kívül a magamfajta kíváncsiskodók és a jelenetre készülő vendégek ácsorognak, meg hemzseg a stáb.

Fényképezni tilos, ami azért kár, mert ilyen értelmetlen idézetekkel kell tagolni a cikket képek helyett, meg azért is, mert érdemes volna bemutatni a helyszínnek azt a részét, ami nem kerül a tévébe. Ennél a produkciónál ugyanis a profizmus nem elsősorban abban nyilvánul meg, ami látszik a képernyőn, hanem abban, ami nem látszik. A stáb szakadatlanul pakol, nyüzsög, húszméteres alucsöveket adogatnak át a kamerák között, furnérlemezeket pattintanak a helyükre, és mindig pontosan tudják, mikor melyik kamera működik, hogy akár csak egy centivel is, de kikerülhessék a látószögüket. Az épp jókor behúzott nyakak birodalma.

az ügyesebb macskák le tudnak mászni maguk is a szilvafáról
A közönség száz főnél nem állhat többől. Az illúzióért az operatőrök felelősek, elsősorban pedig a Javelinnek becézett daru, amellyel gyakorlatilag minden szögben megmutathatók Popey könnyei, illetve remek totálokat lehet készíteni a nyüzsiről. Természetesen jól betanított csapat ez, a rendezőnek csak egyet kell tapsolnia, hogy mindannyian ovációban törjenek ki, tehát mégiscsak lekéstem a legjobbat, az eligazítást, hogy melyik mozdulat jelent sima tapsot, és melyik sikoltozást. Valamint ezek elpróbálását.

Most látom csak, hogy fél méterre tőlem ismerős rúzsfolt ácsorog. Zsanett. Ha jobban körbefigyelek, Pongó kivételével minden kiszavazott itt van, elsősorban persze Judit, aki hostessként teszi a dolgát, fegyelmezetten, fáradtan. A többiek csak úgy nettó sztárok, autogramokat osztanak és telefonszámot cserélnek Romantic Győzővel. Zsanett amúgy lehet, hogy nem Szabival jár, de azért nagyon jól elvannak, ha biztosak benne, hogy nem veszi a kamera. Aztán a lakók távoznak; ők a háznál várják a távozót, vissza már csak Judit jön.

realitynaplo.index.hu
Realitynapló 8. - Jogi esetek

Realitynapló 9. - Valóságshow-elmélet haladóknak

Realitynapló 10. - Fele királyságok

Realitynapló 11. - Vissza a valóságba

Realitynapló 12. - Ámbár

Realitynapló 13. - Kontrapornó

Realitynapló 14. - Valóságshow a sufniból

Realitynapló 15. - Irén Csodaországban

Realitynapló 16. - Tizenkét választás

Realitynapló 17. - Valóságshow első vérig

Realitynapló 18. - A valóság sivataga

Realitynapló 19. - A kő marad

Realitynapló 20. - Mese egy szalmaszőke jányról

Realitynapló 21. - Szavazatszámlálás

Realitynapló 22. - Caligula és Augustus

Arcokat a legizgalmasabb figyelni, Claudiát például, aki a főcímdal alatt - ilyenkor még a szignál megy adásba - sajátos rovartánccal hangolja be magát az egy helyben álldogálásra, és éppen a megfelelő pillanatban kapcsolja át arcizmait bájüzemmódra, hogy aztán elköszönjön, és ismét olyan kifejezéssel várja az instrukciókat, mint egy háziasszony a nagytakarítás vége felé. A csinos műsorvezetőt, aki kifogástalan kedvességgel fogadja a kiszavazottat, aztán a díszletek közül figyeli az első sztárallűröket, és arcára kikönyököl a méla és jogos megvetés. A Romantic együttest, ahogy dúlva-fúlva-káromkodva levonulnak a színről, mivel csak tartalékba jöttek, az éppen kiszavazott Popeynek mással készült a Nagy Testvér.

A rendező asszisztense pontosan betájolja Popeyaput és Popeyanyut, ügyelve a térközre, aztán elmondhatják, hogy is várják a nagyfiukat. A stúdióban különben alig érteni valamit, egész közel kell férgelődni a színpadhoz, mert - érthető okokból - nincs behangosítva az egész. Végül megérkezik az utolsó kiszavazott. Popey - ne rójuk fel neki - aligha tudja pontosan, hova is csöppent, mert amint behajt vele az autó a stúdióba, úgy pattan ki, mintha máris adásban lenne, ordít és integet, de hiába. Szelíden hátrarugdalják, a farostlemezek mögé, hogy legyen szíves elölről kezdeni az örvendezést. Élő adásban kockázati tényezők a frissen kiakolbólítottak, nehezen fogják fel, hogy nem akkor dumálnak, amikor akarnak. Néhány perc, és vége az egésznek, kalap, kabát.

Hamar felszívódik az az önbecsülés-daganat - az ügyesebb macskák le tudnak mászni maguk is a szilvafáról, a bénábbakért meg felmászik a pszichiáter tűzoltólétrán. Pongót pár nap múlva a filmművészeti főiskolán látom viszont, a másodikos tévés növendékek vizsgafilmjében segítünk. Szerényen, csöndesen meghúzódva vár, nem siet sehova, nincs is hova sietnie, ráér, sőt talán örül, hogy megint kameráznak majd egy kicsit, ha adásba soha nem is kerül.