Elkönyvelt milliók

Lassan olyan ez, mint 2002-ben még mindig Torgyán-vicceket durrogtatni. Az MTV fehér öltönyben, makkos cipőben fetreng a sárban, a gyomrát fogja fájón, és azt nyöszörgi, hogy "Önök kérték", meg "Kultúrház", és nekünk már nincs is igazán kedvünk belerúgni. Pedig, hát teljes talppal, jól meglendítve.

Éppen ezért most tavaszi réten fekszem, körülöttem tücskök ciripelnek, nyílik a pipacs, meg patak csörgedez. Becsukom a szemem, nagy levegőt veszek, majd megint, amíg el nem zsibbadok. Pozitív vagyok kurvára, és nem figyelek arra a gyűlölködő hangra, ami a homloklebenyem mögött még mindig azt hörgi halkan, hogy azért ez a Nagy Könyv már megint irtózatos bukta volt. Meg hogy milyen már, hogy egy könyvet összefoglaló kisfilmet is összefoglalnak egy még kisebb filmben, csak azért, hogy egy tíz perces műsort kétórásra nyújtsanak. Ja, és hogy az MTV olyat tett, amit eddig csak a kereskedelmi tévék, akik kövér nagytőkés potrohukat a törvény kiskapuin átpasszírozva egy műsort gyakran két egymást követő, külön részre vágnak (Barátok közt 2632. és 2633. epizód), csak hogy beékelhessenek a két rész közé egy vaskos reklámblokkot extra szűz olívaolajjal, meg intimbetéttel. Csillogó pillangók szálldosnak, és Café del Mar-válogatás szól az én lelkemben. Higgadtan mérlegelve a Nagy Könyv reklámfilmjeinek csütörtök esti beharangozó esztrádműsora a Prolong-propagandafilmek és a Jóbarátok második évadja közt húzódó minőségi tengely közepe körül helyezkedik el valahol. Ha háromdioptriás filológus-szemüvegen át nézem, hát picit közelebb Rachelhöz és Ross-hoz, mint a sivatagi körülmények közt is tesztelt motoradalék prezentációjához. Ha hajnali fél kettő után adnák, még az ismétlését is megnézném, olyankor már úgyis mindegy, csak mozogjon valami a katódcsövön.

A fejemben a hang csak akkor kezd el elviselhetetlen hangerővel ordítozni, elnyomva a madárcsicsergést, meg a végtelenül ismétlődő keleti hangmintákat, ha arra gondolok, hogy a most vázolt tizenkét kisfilm egyenként huszonötmillióba került, ami talán háromszáz millió, vagy picivel több, ha állami pénzekről van szó, már ebben sem lehetünk egészen biztosak. Azt hagyjuk, hogy ez hány kilométer autópálya (egy sem), meg hány kórházi ágy, ilyen mértékegységekkel legfeljebb Frei Tamás dolgozik, vagy Verebes Pista, de hát háromszázmillió az nagyvonalúan számolva is tizenöt Fábry-show, négy teljes évad Szívek szállodája és legalább három és fél évnyi Kultúrház.

És mindezt pályáztatás nélkül, egyenesen a kiválasztott cégeknek, ami még akkor is a mosolyogva zsebbe csúsztatott, állami pénzeket rejtő vastag borítékok képét villantja fel, ha esetleg mind a tizenkét stáb a forgatásra költötte az összes pénzt, az operatőr lemondott a gázsiról, a büféhez pedig a rendező nagymamája hozta a szendvicseket.

És ez az egész most, hogy Rudi Zoltán megfenyegetett minket, adófizetőket, hogy ha nem kap az MTV több pénzt, hát nem lesz itt móka és kacagás, csak Pálffy István egyedül, meg parlamenti közvetítés, de abból is kivágják a vicces közjátékokat. Ha nálam lenne a kincstár kulcsa, teherautón küldenék még tízmilliárdot már holnap, abból futná négyszáz Nagy Könyv-filmre, Gothár Péter akár kettőt is rendezhetne. Egyet Kolumbiában, egyet meg mondjuk Panamában.