Miklós
-7 °C
2 °C

Vér, DNS, hetedik bőr

2005.09.15. 16:19
A Helyszínelők a World Trade Center romjainál szenvednek. Katatón tekintetek, a Hetedik kilúgozott képi világa és világító sperma a New York-i helyszínelők első epizódjában. Este premier, most kritika.

Mintha a Berényi Építőipari Kft. egyik új lakóparkjának életébe is bepillanthatnánk vagy külön sorozat foglalkozna Isaura unokahúgával, akit a rend kedvéért szintén háromszáz részen keresztül szabadítanak fel. Ezek a sorozatszlengben csak spin-offnak nevezett szériák, amelyek új szereplőkkel és már jól ismert fordulatokkal próbálják meg hetente még egy órára a tévé elé szögelni a sorozatfüggőket.

A Star Trek, a Csillagkapu, a Buffy, a vámpírok réme, az X-akták, de még a Jóbarátok is kiizzadt magából egy vagy több újabb sorozatot. Kockázatmentes befektetés, ennél jobb profitot csak a Csillagok háborúja-bögrékkel vagy vegytiszta heroinnal lehet elérni, hiszen egy bejáratott, ráadásul addikcióval küszködő vevőkörnek adjuk el ugyanazt a terméket új, tetszetősebb csomagolásban.

Helyszínelők A Helyszínelők is emelte az adagot, a sorozatfüggők így a Las Vegas-i különítmény után megismerkedhettek a Miami csapattal, akik a pálmafák árnyékában csendben rohadó hullák körül keresik a nyomokat epizódról epizódra, és lassan megérkezik Magyarországra a New York-i mutáció is, ami az alkotók ígéretei szerint sokkal sötétebb és borongósabb lesz mint az eddigi sorozatok. Nincs humor, nincs lazaság, csak koszlott házfalakra freccsenő agyvelő és DNS-elemzés.

Az első rész alapján azonban a sötétebb és borongósabb történet csak annyit jelent, hogy több az egy percre jutó távolba révedés, a főszereplő pedig epizódonként nem háromszor, hanem akár hét-nyolcszor is elmondja, hogy csak a munkájának él (egyszer úgy szeretnék egy krimisorozatot, amiben a rendőr utálja a munkáját, és délután ötkor akár a gőzölgő hullákat is otthagyja, blokkol, csak hogy hobbijának, az ikebanának vagy a kuglinak szentelhesse minden percét), ráadásul az egészbe valahogy belekeverték a szeptember 11-ei terrortámadást is.

Az új sorozatban Mac Taylor, a munkamániás rendőr sorozatgyilkosokkal és perverzekkel teli mindennapjait ismerhetjük meg. A nyomozó a finom karakterábrázolás kedvéért alvási zavarokkal küzd amióta a World Trade Center elleni merényletben elvesztette a feleségét, és emiatt hideg fényben, profilból kifejezetten emlékeztet egy vízi hullára. A hatást a fakó zöld képi világ, és az ellenpontnak használt hetvenes évekbeli zene teszi teljessé, tulajdonképpen az egész olyan, mintha a Hetedik eddig elveszettnek vélt próbafelvételéből vágtak volna össze.

A New York-i helyszínelők egy-egy része mindössze negyven perces, és egész idő alatt egyetlen üggyel, az első epizódban például egy kicsit unalmas lelki világú sorozatgyilkossal pepecselnek a rendőrök és a laboránsok.. Oda az alapsorozat pergő ritmusú cselekménye, nincsenek párhuzamosan futó nyomozások, piti gyilkosságok, szerelemféltés, meg hirtelen felindulás, helyette sorozatgyilkosok beleznek, és végignézhetjük, ahogy a főszereplő tiszta szívből sajnálja, amiért ennyi bűn van a világon. Én speciel többször is azt éreztem, hogy nincs értelme a létezésnek, de azért egy krimisorozattól sokan ennél többet várnak.

Persze a hollywoodi filmek gonoszaként már bizonyító Gary Sinise és a rutinos stáb miatt még így is érdemes megnézni a bevezető epizódot, meg egyébként is a harmadik rész környékén talán felébred a katatón állapotban járkáló főszereplő, felírat valami erős gyógyszert a depressziójára, és esetleg abbahagyja a fájdalmas motyogást is.

A sorozat első részét csütörtök este kilenckor sugározza a Viasat3