Mária
-6 °C
-2 °C

Szemelvények az Omega zenekar történetéből

2001.03.01. 15:26

A név

János, Elefánt meg a többiek a tizenkettedik kerületben található pártház alagsorában megbúvó próbatermükben ültek, és enerváltan pengették vadonatúj, pazarul polírozott, sunburst lakkozású Musimáikat. - A macska rúgja meg! - sóhajtott föl Elefánt. - Már hetek óta létezünk, és még csak nevünk sincs. Jusson már eszetekbe valami, ti világ lustái! Én zenész vagyok, nem szövegíró! - fakadt ki, és összevonta szemöldökét. - Gondolkodok, gondolkodok, na - védekezett a szőke János. - Legyen valami okos, de kifejező, meg ugye kemény, mint mi. És olyan nemzetközis - fejtegette az énekes, majd felcsillant a szeme. - Legyen a latin ábécé utolsó betűje, mert az olyan művelten hangzik, nemzetközileg is értik, és abban már minden benne van! Figyuzzatok mán'! - kiáltott fel az énekes, felpattant egy Vermonára, és elkiáltotta magát. - Omega! - Te tahó, az nem is latin, hanem görög - vetette fel a basszeros, majd tovább pengette a c-moll skálát. - Ne akadékoskodj már annyit, - legyintett Elefánt, a gitáros - a latin is nemzetközi. Ha majd megyünk nyugatra, mint állami zenekar, ott is érteni fogják. És ezzel egy-két évig el is voltak.

A koncepció

- Nevünk már van, de még meg se mertük mutatni magunkat, olyan bénán nézünk ki. Pedig az Ifjúsági Magazin posztert akar. Főleg a Jani béna abban a bolgár kertésznadrágban. - sóhajtott fel a dobos, és rávágott az Amatira. - Meg az én norvégmintás kötött kardigánom is olyan divatjamúlt - tette hozzá. - Tényleg csinosnak kell lenni. Ez nagyon fontos szempont ma egy bandánál - adta be a derekát Jani, majd diadalittasan lobogtatott meg egy nyugatnémetből csempészett rokkújságot, és folytatta. - Én olyan leszek, mint ez a pali, a Jimi H. A nagy haj az tuti. Menjünk a pártközpontban, és kérjünk rá engedélyt!

Nagyon kasa - mondták erre a többiek. - Akkor mi is nagyhajúak leszünk, és szerzünk trapézgatyákat huszárdolmánnyal, a nagyi meg majd hímez rá virágokat, pirosakat és sárgákat - mondta Elefánt, és tovább prüttyögött a sunburst Muzimán, próbálván összhangba kerülni a Jolánáján lustán poroszkáló basszerolóval. - És a zene? - kérdezte valaki félénken. - Á, - legyintett Jani - majd csak kitalálunk valamit. Itt ez a pár lemez, most küldték őket jugóból.

Valami Díppörpl, meg Menfrédmen, csupa ilyesmi. Lekagylózzuk a dalokat, és összekeverjük az akkordokat, mintha mi írtuk volna. Amúgy meg mindegy, mert úgysem ismeri itt senki a kemény zenéket, csak az a puhány Karelgott megy a rádióban. Kajolni fogják a rokkot - okoskodott. De még egyetlen szöveget sem írtál! - figyelmeztette Elefánt. - Figyuzz, a számok fele majd angolul lesz, a másik meg magyarul - vázolta a jövőt János. Te nem is tudsz angolul! - tiltakozott a dobos. - Tökmindegy mert a közönség sem, szóval nem fog feltűnni nekik. Magyarul meg majd csak összehozok valamit, megvan otthon a Petőfi összes. Olyan homályosat, olyan pszi-pszi-pszikedelikusat. Így tettek, és ezzel elvoltak újabb két évig.

A klip

- Srácok, azt akarja a lemezcég, hogy forgassunk klipet - törte rá az ajtót János a zenekarra, akik éppen csillogó-villogó gitárjaikat hangolták, illetve az aranyszínűre dukkózott Amatit püfölték. - Mi az a klip? - kérdezték egyszerre. - Olyan háromperces film zenével, hogy vizuálisak legyünk a tévében. Reklámértékű - válaszolta János. Tévében? Akkor ki is kell nézni valahogy, mert sokan látnak majd minket. Annyira ergya a ruhánk, teljesen kiment a divatból hímzett trapéz meg az alföldi papucs - vetette fel a basszeros. Nem baj, - nyugtatta meg János, és felmutatta a kezében tartott képeket - itt vannak a KISS zenekar fotói, most hozta egy ügynök haver amcsiból.

- Apám, ezek aztán tudnak! - esett le az álla a dobosnak, de olyan svunggal, hogy átszakadt az Amati pergő vadonatúj bőrözése. - Legyenek nekünk is ilyen űrhajós cuccaink, csupa ezüstözött gumi meg bordázott műanyag, magas talpú csatos csizmák, könyökvédő meg ilyesmi, flitterekkel, mint a Pirx kapitány kalandjaiban. Te meg frontemberesre veszed a figurát, úgyis olyan nagy már a hajad. Azt meg hogy kell? - ijedt meg János. Egyszerű. Ugrálj úgy, mintha béna volnál, csinálj spárgát, és rázd a fejed. Kapsz rá két napot, hogy gyakorolj.

Most akkor írnunk kellene egy normális dalt ? - kérdezte a billentyűs. Az kit izgat? Ha nem teszik valakinek, majd lehalkítja a tévét - így a többiek. Két nap múlva Jánost egy barokk stílusú állótükör előtt találták. Aranyszín nadrágot, magas sarkú, apró tükördarabokkal teleragasztgatott csizmát és piros selyemköpenyt viselt, miközben széles terpeszben állt, karjait kitárta, fejét hátravetette, hosszú szőke haját pedig a mögötte lévő ventilátor fújta ezerfelé. - Apám, ez nagyon menő, csak így tovább. Csak arra vigyázz, hogy be ne kapja a hajad az elektromos virág - mondta a billentyűs, majd elmentek leforgatni a klipet.
És ezzel megint jól elvoltak vagy egy évig (bár közben az őrületbe kergették Budapest valamennyi varrónőjét és fodrászát).

A koncert

- Ú, srácok, a lemezcég azt mondta, hogy koncertet kell tartanunk. Ott már rendes dalokat is kellene nyomni - aggodalmaskodott Elefánt, miközben vadonatúj arany Goldtop Gibsonját pengette. Dehogy is! - dobta be a mentőötletet János. Hát mitől lesz egy koncert jó? Tán a muzsikától, mi? Dehogy. Fények, hangerő, füst, köd, meg az új izé, a lé-zer. - Figyuzz, van az a hungarotonos pali, akinek vannak nyugatnémet kapcsolatai, na majd ő szerez mindent. Mi leszünk a legjobbak, nyugi - mosolyodott el a billentyűs.

- Hány reflektor volt eddig a maximum egy magyar koncerten? - tette fel Elefánt a ravasz kérdést. - Hát, mondjuk száz - találgatta bizonytalanul a mélyelő. - Nekünk meg lesz háromszáz, és akkor majd mindenki lefossa a bokáját. Meg füstgép, meg ködgép, meg szerzünk olyan lézert is - folytatta a gondolatmenetet János. - Úgy el lesznek majd varázsolva a népek a sok csúcstechnikától, hogy észre sem veszik közben, milyen szar a zenénk - legyintett. - Bizonyosan így lesz - bólintott a zenekar, és felhívták a menedzsert.
És így is lett.

A hírnév és a gazdagság (végre)

A remek ötleteknek és a kitartó munkának hála az Omega zenekar képes volt aranybetűkkel bevésni a nevét a magyar rockzene örökös kalendáriumába, és hatalmas rajongótáborral rendelkező örökbecsű sztárcsapattá váltak. Valamivel később a nevüket Omega Rt.-re korrigálták, és új minőségükben már részvényeket is bírnak bocsátani kifelé.