Natália
-3 °C
8 °C

Egész segges erotika

2002.10.03. 23:24
Szex, színház, sztárok. Magazin sikeres férfiaknak és azoknak, akik úgy tudják, a mobiltelefon mellett az írott szó is státuszszimbólum.
A Penthouse magyarországi kiadásának első számát átlapozva olybá tűnhet, hogy ezt a magazint kizárólag olyan sikeres férfiak olvassák, akik hétköznapjaik nagy részét egy luxusirodaház legfelső emeletén kénytelenek lehúzni a világ tőzsdeindexeinek elemzésével szorgoskodva, és stresszel és lóvéval teli munkájukba egyedül a kávészünetekben titokban felnyálazott exkluzív férfimagazin csempész némi örömöt, meg persze az, amikor szilikon extrákkal felszerelt egyenszőke titkárnőjük bekuporodik a dizájnos füstüveg íróasztal alá, hogy kicsit meglazítsa szeretett főnöke Boss öltönyének sliccét. Ezek a képzeletbeli olvasók aztán esténként színházba járnak kedvesükkel, és persze gyertyafényes étterembe, ahol az étlap franciául van, és a pincér nem ajánlja; mozgalmas napjukat pedig egy pohár tokajival, és kubai szivarral zárják, miközben életük párja hangtalanul leguggol eléjük, vigyázva, hogy ténykedése közben ne takarja el a plazmatévét, amin a CNN gazdasági hírei futnak.

Hazai iszonyok

Az újság szerkesztőit szemmel láthatóan cseppet sem zavarja, hogy ezek a képzeletbeli olvasók nem léteznek, ugyanis aki napjainkban Magyarországon luxusirodaházak legfelső emeletén tanyázik, az inkább HVG-t vagy Financial Timest olvas, vizuális szex iránti éhségét pedig nagy sávszélességű internetelérése segítségével csillapítja, hiszen a világhálón úgyis túlkínálat van a plasztikai sebészeti szabványok szerint tenyésztett mezítelen modellekből. Akik ellenben megengedhetik maguknak a kubai szivart, szoláriumozott szösziket tartanak a lakásban, de nem érdeklődnek a makrogazdasági mutatók iránt, azok nem olvassák el a Mácsai Pállal készült hétoldalas színházi interjút sem, ráadásul a gasztronómiai rovat is hidegen hagyja őket, hiszen francia étterembe csak akkor járnak, amikor havonta egyszer beszedik a védelmi pénzt.

De tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj, hiszen a Cosmopolitan sem a sikeres managernőkből tartja el magát, viszont annál népszerűbb a lassan kövéredő huszonéves külvárosi kismamák között, akik előszeretettel olvasgatják az éppen aktuális lapszámot a fodrásznál, vagy a műkörömstúdióban töltött unalmas órák alatt. A Penthouse is ilyen "hazudj magadnak, hátha más is elhiszi" típusú életstílus-magazin, amely igényes külsejével jól mutat a tízéves, de jól karbantartott, szpojlerezett BMW szélvédője mögött, és egyaránt illik a műgyöngyház-berakásos Ericssonhoz és az aranyszínű előlappal szkinelt Nokiához is.

Mocsok macsók meséi

A Penthouse-t az alapító atya, Bob Guccione meghatározása szerint az különbözteti meg a konkurenciától, hogy feltétlenül elkötelezett a minőség iránt, valamint hogy realisztikusabban és kifinomultabban ábrázolja a szexualitást. Nem tudom, mire gondolhatott itt a multimilliomos dzsigoló, mivel a magyar magazinban nyoma sincs szexualitásnak, csak néhány meztelen maca képét tették közzé. A valódi nemiség a szerkesztőknek úgy néz ki azt jelenti, hogy egy vastag sminkkel és Photoshoppal látványtuningolt hidrogénliba amerikai zászlóba csavarva mutogatja pucér seggét egy homokbucka tetején. Ráadásul a képaláírás szerint mindez azt akarná kifejezni, hogy "Ha a hon iránt érzett hév a sivatagi hőséggel párosulva már-már elviselhetetlenné válik, mindig lehet számítani egy nagy csaták emlékein nosztalgiázó pajzán szellőre.". Itt és most nem érdemes elgondolkozni azon, hogy ki volt az a naiv és roppant ostoba ember, aki a háborút összekapcsolta az erotikával, de azért megjegyezném, hogy ha a magyar változat munkatársai kicsivel bátrabbak lennének, elkészíthették volna a képsorozat hazai verzióját is, piros-fehér-zöld zászlóval, Don-kanyar címmel, az lenne csak igazán "merész".

Mindennek ellenére az újságban van jó pár színvonalas írás is, például a publicisztika- és az irodalmi rovat kifejezetten szórakoztató. Talán az igényesebb olvasóközönség megtartása érdekében csökkenteni kéne némileg a reklámcikkek számát, hiszen senki nem szereti, ha hülyére veszik és vélemény vagy kritika címen fizetett közleményt próbálnak beadni neki. De ezzel együtt is mérsékelten szórakoztató olvasmány a Penthouse, én például már jó előre bekészítettem a slozira. Ott úgyis olyan betűéhségem szokott lenni, hogy még a légfrissítő használati utasítását is elolvasom, az új magyar férfimagazin kis színes cikkei pedig pont megfelelnek a célnak.