Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA 17. alkalommal átadott kitüntetést "életmű" kategóriában Róbert László újságíró vehette át. A méltatás szerint Róbert László a zsurnalizmus minden ágában felkavarót és izgalmasat tudott létrehozni. Televíziós dokumentumfilmek, könyvek, rádióriportok fémjelzik nevét, sokoldalú folyóiratszerkesztő.
"Sajtó és médiatörténet" kategóriában Széchenyi Ágnes irodalom- és sajtótörténész részesült az elismerésben, aki "egy személyben irodalmár, kutató és oktató sajtótörténész, a minőségi újságírás elkötelezettje".
Bojtár B. Endrét, a Magyar Narancs főszerkesztőjét "publicisztika" kategóriában díjazták Emlékjelvény; Ki kell mennem és A tökéletes bűntény című írásaiért.
A Marabu néven rajzoló Szabó László Róbertet "képi megjelenítés" kategóriában jutalmazta a kuratórium. Mint a méltatásban elhangzott, politikai karikatúráiban igyekszik az eseményeket, ellentéteket, szekértáborokat kívülálló távolságtartással szemlélni. A rajzok fő üzenetének nem a voksolásra buzdítást, hanem a gondolkodásra ösztönzést tartja.
Az "alkotóközösség" kategória díjat az 1989-ben indult 2000 című irodalmi és társadalmi havilap szerkesztősége kapta. Az elismeréseket Sipos Lajos egyetemi tanár, kuratóriumi elnök adta át.
A Magyar Pulitzer Emlékdíj - amelynek névadója, Pulitzer József 1847-ben született Magyarországon - sok szempontból hasonló, működését tekintve azonban független a New Yorkban évente átadott elismerésektől.
A magyarországi emlékdíjat - a Pulitzer-örökösök hozzájárulásával - Fábry Pál, New Orleansban élő magyar üzletember alapította 1988-ban azzal a céllal, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltozást követően elismerést kapjanak a kimagasló szakmai teljesítményt felmutató magyar újságírók.