Bevezető a nyomorult reklámokba

A reklámban szerencsére nincs idő és lehetőség arra, hogy a hülyék hétről hétre kitombolják magukat, és csak a Danyluk Travel igazgatója engedheti meg magának, hogy harmadszorra is félhülye unokaöccsével készítesse el a reklámfilmet, mivel a Danyluk Travel kizárólag Sülysáp és Mende között szállít trágyát a Balogh Endrééknek, azt is csak novemberben, úgyhogy a dolognak nincs igazán tétje.

Egyszóval azt szeretném, ha ebből a kis közbevetésnek szánt szösszenetből az derülne ki rólam: nem vagyok a reklámnak, mint műfajnak ellensége, csupán a hülyeségek jobban érdekelnek, mint a professzionálisan megvalósított ötletek, de annak ellenére, hogy genetikusan képtelen vagyok a dícséretre, a közeljövőben megpróbálok építő jellegű kritikát is írni egy-egy szenzációs alkotásról.

Mindezt a mentegetőző maszlagot persze azért írom, mert kilátásban van egy meglehetősen zsíros copy writer állás, és különben sem láttam a héten egyetlen olyan reklámot sem, aminek a torkán ugrálhattam volna, viszont azt sem akarom, hogy elszokjanak e nagyszerű alrovattól. A jövő héten tehát ugyanitt.