Shape - Erőt, egészséget

Vizsgálódásunk tárgya a Shape magazin: mint tudjuk, minden nőt formába hoz. A topmodell Niki Taylort például az egyik első számban úgy hozták formába, hogy a testére ráfotosoppolták a fejét sokkal kisebb méretben, hogy ráférjen a címlapra. Ekkor már lehetett tudni, hogy a magazin a természetes szépség jegyében született meg.

Ha a lap csak a turbószolárium-bérletes vállalkozó-élettársaknak és fodrászaiknak nyújtana szellemi táplálékot, nem is lenne közünk hozzá, oldják meg a szubkultúrájukban a problémáikat. De ma már a jó fenék és jó mell kombináció a kommunikáció legelső eleme, ami nélkül maga a kommunikáció létre sem jön. Azaz aki nincs belehozva a formába, azzal szóba se állnak.

Egyrészt ez a lap széles elterjedésének oka, másrészt: a huszas-harmincas - férfi, női - életforma alapeleme, hogy napi 10 órát a munkahelyen chatelünk a gépen, majd napi x órát még egy befülledt, bezárt, neoncsöves fitneszteremben további gépeken nyomaszkodunk. Az irodán szocializálódott szobasportolók ideális kikapcsolódása aztán a BK és az Első Generáció, mely megfelelő arányban tartalmazza a szükséges üres és agresszív elemeket.

Ezt a lapot azzal a parával veszi az ember, hogy ő most rosszul néz ki, ezért kell neki egy újságot venni, amitől párducteste lesz, majd miután átnézi, megállapítja, hogy sokkal rosszabbul néz ki, mint gondolta. Milyen információkat nyújt a Shape? Természetesen a legújabb kutatásokon alapuló eredményekkel szembesülhetünk - kaliforniai tudósok rulez - vagy pedig a hiper-tudományellenes, ajruvédikus keleti tanok ficcennek be.

Miután idén tavasszal lehozták címlapsztorinak a forradalmi hollywoodi fehérjekúra leírását - "Teljes a szénhidráttilalom!" -, melyről már a Népszabadság Otthon melléklete is megírta, hogy káros, majd arrébb a "Fogyókúra, az önbecsapás művészete" című cikkben azt, hogy "Ne próbálja ki a szénhidrátmentes diétát!", nincs több kérdés.

A Shape információtartalma tehát erősen közelít a nullához, ezért inkább bevehetjük az olyan, inkább fakultatív, mint kötelező kellékek közé, mint a szopós zöldteás ásványvíz, az Ultra Lasting rúzs, a rántott camambert áfonyával.

Az általam vásárolt számban egyébként vicces képekkel és szövegekkel bemutatkozott a szerkesztőség, elárulták, hogy nem sportolnak - aj de funny -, és "mikor egy évvel ezelőtt a SHAPE-hez kerültem, a fitnesztermek felszerelését is csak kéziratokból ismertem". Ez nagyon helyes, ül az ember egy szép irodában, ír a testalak-zsírsalak indexről, vagy ami eszébe jut, van légkondi, körbejár az AVON-katalógus, használhatja a céges telefont, és kap pénzt.

A vásárlók motivációja a kétségbeesett zsírpara, és ez üvölt a lap minden sorából. Ilyen egy anorexiás ember agya belülről. A legparább cikk a "Hogyan győzzük le a zsírgéneket?" , amely elmagyarázza, hogy "testünk speciális zsírcsapda", "fenekünk, mellünk, csípőnk szó szerint formatervezett zsírraktárnak felel meg".
Olvasása után pár hetes pszichoterápia következik, és máris meg tudunk enni úgy egy nyomorult kakaóscsigát, hogy ne gyűlöljük magunkat, és ne érezzük, hogy speciális zsírcsapdák vagyunk.

Időnként úgy tűnik, fogyókúra-tippjeikhez a szerzők a Kretén magazinból merítenek ihletet, a testgyakorlatok leírásai pedig számomra rejtélyesebbek, mint Kun Erzsébet minikrimijei. Pedig az igazság kiábrándítóan egyszerű. Ha valaki fogyni akar, ne egyen. Ha nagyon le akar fogyni, ne egyen semmit. Továbbá, amit mozgatsz, az izmos lesz. Ha az ember annyi erőkifejtést végez, mint egy uránbányász, előbb-utóbb úgy fog kinézni, mint egy uránbányász. Aki meg egész nap egy butikban ül a Westendben, a Bumerángot hallgatja és a Burger Kingből hoz magának krumplit, az cseszheti.