Árpád
-1 °C
9 °C

South Park: rajzfilmbe fojtott tömeggyilkosság

2001.07.18. 15:42
Az amerikai családi értékeket és - elvben - PC-t nyomató tömegkultúra már a South Park előtt is kapott jó pár pofont. A kilencvenes években olyan ellenkulturális, nyálmentesitett rajzfilmsorozatok születtek, mint a Simpsons, és a kicsit anarchisztikusabb Beavis and Butthead. Ezek aztán a megszokott nyomvonalon bevonultak a világ többi részének tömegkultúrájába. Hozzánk a Simpsons most ért el, tíz év késéssel, éppolyan anakronisztikussá válva, mint a Charlie angyalai.
Az ellenkulturális rajzfilm hagyományát követi a South Park is, de ami a virtuális Colorado állambeli faluban zajlik, az már tényleg a civilizáció vége. Az 1997 augusztusában indult széria elődeivel ellentétben nem polgárpukkasztás, inkább rajzfilmbe fojtott tömeggyilkosság. Alig egy hónapja ment a sorozat az Egyesült Államokban, mikor a Newsweekben már a betiltásának gondolatával kacérkodtak, nem véletlenül.

A sorozat valóban brutális, a főszereplő kartonfigura-alsótagozatosak cinikusak és a szó szoros értelmében civilizálatlanok. A történet viszont nem bárdolatlan, mint a Beavis és Butthead, amelyben a békarobbantás volt a dramaturgia csúcspontja, hanem inkább ravasz és tökéletesen skizó. A szerzőpáros, Trey Parker és Matt Stone így nyilatkozik az általuk teremtett, meglehetősen nyugtalanító világról: "annyira nyakatekert és szürreális, mint egy kilencéves iskolás gondolatvilága."

Mindenesetre a beparázott amerikai szülők, akik félnek attól, hogy a gyerekeik gondolatvilága netalán valóban olyan horrorisztikus lesz, mint a South Park, gyakran választják azt a megoldást, hogy a család együtt nézi, aztán meg megbeszéli a rajzfilmet - még elképzelni is öröm a szülők arckifejezését egy-egy vaskosabb dialógusnál. Főleg mert a film csak vaskos dialógusokat tartalmaz.

Az alkotók a coloradói egyetem filmszakán végeztek, és nevezetes beszólásukat már rongyosra idézték: "Mi voltunk az egyetlenek az évfolyamon, akik nem fekete-fehér filmet akartunk forgatni leszbikusokról." Ők nem a kivonulás pályájára álltak rá, hanem belevetették magukat a tömegkultúrába, és a legprimitívebb animációs technikával létrehozták gyilkos kis rajzfilmüket. Tökönszúrva az amerikai gyerek- és családmítoszt, obszcén, nyolcéves főhőseik minden részben kivégzik egyik kis gyerekhősüket, a lokális Mikkamakkát, Kennyt; esetenként többször is. A főszereplők, - Stan, Kyle, Cartman, Kenny, Wendy - rendelkeznek némi karakterrel, de nem mondhatók túl szimpatikusnak. Pozitív szereplő talán csak egy van, a kövér néger szakács, akinek a dalaiból összeállított lemez platina lett - beplatinázódott, amolyan slágerrádiósan - az USÁ-ban. A felnőttek világa viszont kész elmekórtani gyűjtemény. Az osztályfőnököt például kesztyűsbábja, Mr. Hat irányítja.

A South Park tobzódik az összamerikai toposzokban és rémálmokban - kövérség, homofóbia, vallási szekták, stb. - méghozzá bármilyen korlát nélkül. Szaddám Husszein, a Sátán lerombolja Kanadát, és Celine Diont arra kényszeríti, hogy énekelje el az iraki himnuszt. Kedvenceim az alsónadrág-gyűjtő manók, akikről sokáig azt hihetjük, hogy csak Kyle-ék egyik golyós osztálytársának fejében léteznek. Aztán Cartman megszólítja az egyik manót, és az elvezeti őket a manók erdei vállalatához. A manók tartanak egy gyors prezentációt alsógatya-feldolgozó nagyvállalatuk stratégiai célkitűzéseiről: 1.: Alsógatyagyűjtés, 2.: ? , 3.: Nyereség. Tökéletes karikatúra az üzleti sikerreceptekről.

A sorozat szeptember óta nálunk is látható a HBO-n, - totál rendszertelenül- és bár az a kultstátusz, amit az USÁ-ban elért, nálunk nem fenyegeti, Pest máris tele van South Park- pólós fiatalokkal. A szórakoztatóiparba való bevonódás - merchandising, mozifilm- ebben az esetben szerencsére semmit nem vont le a sorozat zsenialitásából. Jelenleg nálunk csak UPC-tulajdonosok tombolhatnak South Parkra, egyelőre sajnos nem látható az m1-en, mondjuk az Aranyfüst helyett, - a gyerekek úgyis korán ébrednek.

Innen Magyarországról nézve kicsit indokolatlannak tűnik a széria brutalitása, de a frusztráció és düh, ami a sorozatot olyan brutálisra alakitotta, amilyen, csak egy ugyanolyan terrorisztikus tömegkultúrára válaszolhat. Mindenesetre érdemes megnézni egy rajzfilmsorozatot, ami Peggy Charren, a gyermekek egészséges televíziózásáért küzdő szervezet aktivistája szerint magát a demokráciát veszélyezteti Amerikában. De ha nem akarunk egy évig Ranschburg Jenőhöz járni, akkor ne egy kilencéves gyerekkel.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Év végi utazás

Ajándékozzon utazást, töltse a karácsonyt és a szilvesztert külföldön!