Superman visszatér

Nyár óta Superman eltűnt az EstFm-ből, és azóta eredeti szakterületén, a reklámszakmában dolgozik. Nemrég az m1 Drukk című, vasárnap délelőtti vetélkedőjében tűnt fel műsorvezetőként. Tette ezt rajongói körének - mivel ilyennel is rendelkezik - nagy meglepetésére. Új szerepköréről, és minden másról kérdeztem a 36 éves médiaszemélyiséget.

Tilos Rádió

- Hogy kezdődött a pályafutásod a Tilos Rádiónál?

- Nem is tudom pontosan, hogy kinek a révén, hogy kerültem be oda. Egyszer csak vezettem a kedd reggeli műsort.

- Szerettél a Tilosnál lenni?

- Igen, szerettem, csak nagyon sok, és méltatlan konfliktusom volt. Nekem általában sok konfliktusom van. A problémák főleg akkor kezdődtek, mikor a rádió kurátoraként megpróbáltam a Tilosnál kialakítani egy működő struktúrát, amelyben a rádió profitálni tudott volna. Az volt a cél ezzel, hogy ne legyünk anyagilag kiszolgáltatott helyzetben.

- Milyen végzettséggel rendelkezel egyébként, hogy ilyen feladatokat vállalsz?

- Mivel politikailag megbízhatatlan voltam, ezért el kellett hagynom a Közgazdasági Egyetemet. Mielőtt elkezdtem volna. Azóta különböző gyorstalpalókon képeztem magam. Tehát a rádiónál egy olyan helyzetet próbáltam teremteni, hogy például, ha valamire szükségünk van, azt meg tudjuk fizetni, és akkor számíthatunk egy korrekt szolgáltatásra. A rádió pedig valahogy működött, esett-kelt, borult. Sokan erre, amit ott csináltam, azt mondták, hogy persze, az Erdélyi meg akarja venni a Tilos Rádiót, ami hülyeség.

- Hogy hagytad el a Tilost?

- Ezt a lépést akkor tettem meg, amikor eldöntöttem, hogy megírom az EstFm pályázatát. Természetesen mi ezzel az új rádióval nem indultunk a Tilos Rádió ellen. Nagyon megható volt, mikor az utolsó adásom idején hosszú tömött sorokban jöttek elbúcsúzni a hallgatók. A Tilosban egyébként az volt az egyik legemlékezetesebb, mikor egyszer baromi másnaposan mentem be a rádióba, és rengeteg zenét nyomtunk, és ezért azt hazudtam, hogy azért van ennyi zene, mert tapétázunk a stúdióban, és nagyon nehezen megy, mert csomós a tapétaragasztó. Erre rengeteg hallgató bejött, csak hogy segítsen. A nők pedig harisnyákat küldtek be, mert a tapétaragasztót közismerten nejlonharisnyán kell átszűrni.

EstFm Rádió

- Hogy kezdtél dolgozni az EstFm-nél?

- Az EstFm alapításában már részt vettem. Úgy kezdődött, hogy kinn voltam Amerikában, és ott eszembe jutott, hogy szeretnék csinálni egy rádiót. Egy programrádiót, amelyik teljes műsoridejében programokat ajánl az embereknek, pont úgy működne, mint ma az Info Rádió. Ha úgy tetszik, ez egyfajta közszolgálati rádió. Szerintem egyébként ezeket a régi sztereotipiákon, hogy kereskedelmi rádió vagy közszolgálati rádió, már túl lehetne képni. Hazajöttem, és rávettem a pajtásaimat, hogy csináljunk egy rádiót. Beszéltem a Pesti Esttel, arra gondoltam, hogy ők adnák ehhez a programokat, és én hoznám bele a rádiót, és adnánk a városnak egy kis jó zenét.

- Annak idején azon gondolkodtam, hogy ha a Tilosnak ennyi problémája van azzal, hogy frekvenciához jusson, az EstFm hogy intézte el, hogy frekvenciát kapjon?

- Nem volt semmilyen "elintézés". Ez a rádió deklaráltan politikamentes, deklaráltan bizonyos dolgoknak ellenáll. Az én koncepcióm az volt, hogy talán praktikus lenne a legjobb pályázatot megírni, és így is tettünk. Azóta az a pályázat sokakat "inspirált".

- Ez ilyen egyszerű?

- Igen, ez ilyen egyszerű. Szóval beadtuk a pályázatot evvel a programrádió-koncepcióval. Az volt az alapgondolat, hogy ez egy olyan rádió lesz, ami nem ad mást, csak zenét, és programokat. Emberi hangon fog megszólalni, és ezzel hatni fog az emberekre. Azt gondoltam, hogy ha az Ördögi Roy azt mondja majd az EstFm-en, hogy holnap ilyen és ilyen program lesz a Bárkában, fogd meg a fáradt csajodat, másfél órát kibírsz, és nem fog sokba kerülni, akkor a hallgató akármennyire nem tenné, fogja a nőjét és elmegy rá. És másnap azt mondják neki a barátai, hogy te egy kulturált csávó vagy.Ô pedig annak érzi magát, "hiszen kultúrafogyasztott", és mindenki jól járt.

- Jól látom, hogy van egy elég komoly művelődésszervezői vénád?

- Ez így van. Például a Tilos idején betelefonált a műsoromba egy nagyjából hatvan éves ember, hogy szeretne filmet csinálni, és akkor én anyagilag segítettem neki, hogy megcsinálhassa. Nagyon sok hasonló esetben adtam pénzt. A film egyébként el is készült és be is mutatták, csak az volt a gond, hogy utána ez az ember, Videoking jött még egyszer, hogy van még egy ötlete, és csinálna még egy filmet, csak ez már többe fog kerülni, mert ez sci-fi lenne.

- Mikor kezdtétek el csinálni az EstFm-et?

- Azt hiszem 1999 szeptemberében kellett beadni a pályázatot, februárban döntötték el, és júniusban indult az adás.

- Gyakorlatilag egy évig sem dolgoztál az EstFm-nél. Mi volt az oka, hogy abbahagytad?

- Ennek több oka van. Mikor elkezdtük csinálni az EstFm-et, nekem már akkor elkezdődött egy vitám a Pesti Esttel. A programokkal kapcsolatos információk átadásával problémák voltak. Mi nem úgy indultunk, hogy a Vénuszt, és Kovács Ákost fogjuk meghirdetni. Mi azt gondoltuk, hogy az EstFm egy kínai étterem, ahol azért nincsen rántott hús és mákostészta, mert ez kínai étterem. Már 2000 szeptembertől azt mondtam, hogy kész, az EstFm torkán ott van a kés. Ezek miatt a dolgok miatt már az elejétől fogva voltak viták. Aztán én úgy érzem, hogy emiatt, másrészt a magánéletem miatt, - mert lelki válságban vagyok egy éve - , kiszállok. De az is közrejátszott, hogy volt egy nagyon nagy kudarcélményem: mivel párhuzamosan dolgoztam a reklámügynükségnél és a rádiónál, úgy éreztem, sehol sem tudok százszázalékos teljesítményt nyújtani. El kellett döntenem, melyiket fogom csinálni.

- Az EstFm-nél is vezettél műsort, mint Superman. A Szikla atya egy másik projekt volt?

- A Szikla atya az a projekt volt, mikor már annyira magam alá fordultam, hogy Supermanből Szikla atya lettem. Illetve az is közrejátszott, hogy a tartós kapcsolatom csuklani kezdett, ha meghallotta, hogy Superman vetkőzős pókert játszik a hallgatónőkkel. Szikla atya ágyesz-bugyesz számtalan média-mengelei kísérleteim egyike volt. Itt a cél az volt, hogy hogy lehet teljesen megváltoztatni egy ismert műsorvezető személyiségét. Egy másik kísérlet maga az EstFm. Aztán az EstFm elnökválasztás, ami a legeslegnagyobb interaktív médiakutatás volt Magyarországon. A szavazóknak itt Galamb és Superman között kellett választaniuk. Galamb közelebb áll a mainstream kedves emberhez, Superman pedig az egyértelműen kételkedô, ellenálló, küzdeni akaró embereket képviseli. Végül Superman nyert, bár én azt szerettem volna, ha Galamb győz. Ha azok kerekednek felül, akiket kvázi én képviselek, azok nem tudják a győzelmet kezelni: vannak emberek, akiket az elnyomás éltet, az állandó challange, a harc motivál. Az Elnökválasztás egyébként rendkívüli hallgatottságot, és a hallgatók részéről nagyon erős érzelmi elkötelezettséget biztosított a rádiónak.

- Ha már érzelmi elkötelezettségről van szó, mit gondolsz arról, hogy akik ismerik az EstFM-et, azok, azt lehet látni, vagy szenvedélyesen szeretik, vagy nagyon nem. Az EstFm amolyan kultusztárgy. Viszont rengetegen vannak, akik nem hallgatják, semmit sem tudnak róla.

- Abban, hogy sokan nem ismerik, közrejátszott, hogy az EstFm nagyon sok lehetőségét szalasztotta el. Jelen pillanatban a rádiót a Pesti Est irányítja hosszú ideje. Az EstFm-nek hinnie kéne magában, és ez hiányzik ma belőle. Ez a rádió nagyon sok mindenre képes: mi voltunk például a világon az elsők, akik napközben folyamatos drum'n'basst adtak.

Drukk

- Hogy kerültél a Drukk című vetélkedő moderátori szerepébe?

- Jött egy szimpatikus pacák a felkéréssel, és én belementem, mert jó ötletnek látszott. Árulás lenne a műsorkészítőkkel szemben azt mondani, hogy ma már nem látom annak, de a végeredmény tekintetében rendkívül hullámzó a dolog. Már Tilos Rádiós koromtól kezdve sok felkérést kaptam, hogy vezessek televíziós műsort. Egyszer elvállaltam a TV3 nyitóműsorának a vezetését, és ezt olyan durván szanaszét vágták, hogy pontosan ugyanolyan idióta lett belőlem, mint az összes többi. Most gondoltam, egyetemista vetélkedő lesz, csepű, lapu, gongyola, röpködnek a poénok. Egyetemisták, és jó fejek lesznek - hát nem, kurva rossz fejek. Nem tudják mi az a pészah, és az általános műveltségnek körülbelül a hetven százalékával rendelkeznek, tíz fős csapatok. Egyik műsort nyolc órán keresztül vettük fel, mert olyan matt részeg volt egy csapat, és a komplett szurkolótábor. Azóta a kannás bort kitiltották a felvételről.

- Azt gondolod, a műsor a versenyzőkön hasalt el? Ha nem ilyenek lennének az egyetemisták, jobb lenne?

- Nem. Ez így objektíve persze marhaság, de a műsornak a hangulata változna meg, a műsornak lenne egy atmoszférája. Én egyébként a rossz fej csapatokkal nagyon keményen bánok. Csak ezt kivágják a műsorból. Volt, hogy többször egymás után vágták, hogy megadom a pontot egy csapatnak. A műsorvezető hosszú, hosszú párbeszédei a csapatokkal, a zsűrivel, a drukkerekkel mind ki vannak vágva a végső verzióból. A Superman az ki van vágva. Ez nemcsak egy kommerciális műsor, ez egy durván cenzúrázott műsor.

- Ha már rájöttél, hogy tévedés volt beszállni, nem tudsz kilépni a műsorból?

- Nem, az elődöntők már mind fel vannak véve, és márciusig fogják leadni őket. Szeretnék egyébként a Tóta cikkére reflektálni, bár nem értek vele egyet, hogy rámborítja az egész műsort: igen, ezt elbasztam. Amikor én rájöttem, hogy milyen szarban vagyok, elkezdtem úgy beszélni, hogy ne lehessen vágni. Rendőrtiszti főiskolásokkal ölelgettetem magam. Egy idő után elkezdtem talicskáztatni magam az egyetemistákkal. Vagy egy alkalommal volt egy olyan feladat, hogy miniszterelnöki beszédet kell írni, én azt úgy módosítottam, hogy annyira eladósodott az ország, hogy el kellett adni valakinek, mint ingatlant és jó üzletet kötöttünk, de az új tulaj be akar költözni. Ezek mind ki vannak vágva, mert az ilyenektől egy közszolgálati televízó pánikba jön és savas felböfögést kap. De kénytelenek leadni az egészet, hiszen ez egy vetélkedő.

- Nem sajnálod, hogy pont ezt a lehetőséget választottad ki?

- Abban a pillanatban ez jó ötletnek tűnt. Egyébként már rég tisztában vagyok vele, hogy bármely közszereplő nem az, ami valójában, hanem az, aminek látszik.

Nem olyan távoli jövő

- Visszatérsz még a rádiózáshoz?

- Szeptemberben visszamentem volna az EstFm-hez, de elutasítottak, kifejezetten presztizsokokból. Nem férek bele a koncepciójukba, egy konfliktusos, nehéz ember, aki egyszer már elment, az ne menjen vissza, így gondolkodnak. Most egy új, nonprofit rádióra fogunk beadni a barátaimmal egy pályázatot. A neve Mono. Ez egy nonprofit rádió lesz, egészen más struktúrával, egészen más céllal, nem akar konkurenciája lenni például az EstFm-nek.

- Mikorra várható, hogy elindul az új rádió?

- Ez elsősorban attól függ, mikor írnak ki legközelebb pályázatot, és a miénket mikor bírálják el, tehát még nem tudni.