Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Az álcsőd-csalétek

2002.03.23. 06:24
A magyarember (egybe, mint a szegényember, no), az imádja a bakiparádét. A tévénéző meg ugyanúgy; jól esik látni neki, hogy a fene flancos stúdióban is fel-felnyársalja magát egy-két makulátlan bőrű bemondónő. Mert nem figyel, úgy kell neki. A magyar tévénéző, valamint a magyartévé-néző pedig egészen odavan a bakiért, még ha a szomszéd kertjében történik is, ha meg maga a hírolvasó talál büffenteni egyet a kis színes előtt, attól hetekig hangosak a buszmegállók.
No, felfigyelt erre a tűzokádó RTL, aki a felhők fölött lakott, és száz fejével (mindannyian sztárok) már régóta figyelgette a magyarembereket. Fel is írta egy arra járó bárányfelhőre, hogy el ne felejtse: a jól megválasztott hiba egészen jelentéktelen ügyek esetében is országos vezető hírré dagasztható. Később, amikor ebben a mesebeli országban egy baki során főbelőtte magát az egyik feje, s a magyaremberek tömegei együtt gyászoltak a sárkánnyal, könnyei fátyla alatt pirossal bekarikázta a feljegyzést. (Nehogy azt gondoljuk, ugye, hogy a posztumusz Jimmy-PR-t nem kísérték tárgyilagosan elégedett hangú értékelések.) Most pedig elővette, hogy hatalmát, befolyását építgetve aprópénzre váltsa.

Úgy is tett. Adódott egy alkalmas csatatér a csodafegyver bevetéséhez: egy márciusi péntek. A konkurens - a tv2 - az ismert "idősebbek is elkezdhetik" alcímű mókázással készült az estére: Sas Józsi és az ő Sastaps című mérsékelten fergeteges, pacemakereseknek is biztonsággal ajánlható kabaréja, majd a Csupasz pisztoly, a legendás videózsúr-sláger; gépsonka-hidegtál a képernyő előtt szórakozni vágyó középosztálynak. Mármost abban a szent pillanatban, amikor József színpadra vánszorog, az RTL Klub - s ebben semmi szokatlan nincs - pontosan ugyanezt a közönségcsoportot célozza meg, egy pontosan ugyanilyen időtartamú, vidámkodóként beharangozott műsorral. Műfajukban természetesen különböző a két produkció, de ezzel most ne foglalkozzunk: kereskedelmi televíziókról van szó, és ebben a kifejezésben az első szó a legfontosabb. Mint minden üzletben.

Kereskedelmi szempontból annyi a különbség, hogy Sas Józsit nagyjából ismeri az ország, meg ez a hülye műsorcím is előfordult már, hogy Sastaps; míg az RTL vadiúj show indításába vágta a fejszéjét. Ugyanez a különbség szól a siker mellett: Sast nemcsak ismeri, de már unja is a népesség jó része, hátha néznek helyette minket, Rudolf Péterrel. Aki egyébként már mint az RTL sztárja szerepel a műsorújságban, noha nemrég még csak azt írták a neve alá, hogy "színművész". Mindjárt más ez, hogy sztár, olyan kellemesen langyos olvasztótégely. Foglalkozása: sztár. De nem ez a lényeg.

Az esélyek többé-kevésbé kiegyensúlyozottak, esetleg némi pluszsúllyal Józsi oldalán (pocakján), de az simán behozható lenne, ha sokkal jobb volna az áru. Csakhogy a mai világban a puszta esély nem elég: ez nem társasjáték, itt nyerni kell. S mivel az RTL pozíciói a legtöbb fronton szilárdak, úgy dönt, beveti a titkos fejlesztést: az álösszeomlást. Óra indul: Sas előpottyan a függönyből, s Rudolf Péter is nekiveselkedik a műsorvezetésnek. Ki-ki nézi az estére kiválasztott mókát - Dáridó sincs ma -, szotyimogyi az ölben, kutya a fotel mellett. Egy csomóan kapcsolgatnak pár percig, nem telepedtek le még. És ezekben a percekben megtörténik a szokatlan galiba, a baki, a hiba. Aki az RTL-t választotta, az egyenes adásban látta a példátlan eseményt - egy csapásra fontos ember lesz a lépcsőházban. A többiek csak tőle tudhatják meg, micsoda rendkívüliség esett, ahogy a múltkor is belement abba a toronyba a repülőgép, Mancikám, most meg tessék, a műsorvezető összeveszik a rendezővel, hangok hallatszanak a képernyőn kívülről, és meg kell változtatni a műsort. Bizony, összefut a falu és a háztömb apraja-nagyja, hiszen a hirtelen műsorváltozás mindig súlyos eseményt jelent, például meghal Kádár János, vagy mondom, azok a repülők is Afganisztánba' vagy hol.

A képernyő percekig sötét

- talán több is történt annál, hogy Rudolf Péter fellázadt? Lehet, hogy mégis ledobták? (Azt, igen, a Bombát - aki azokban az időkben volt óvodás, aki a cumi mellett forgatta a szájában azt a furcsa, egzotikus szót, hogy nukleáris, az fel tudja idézni az izgalmas, mára nosztalgikussá vált atomszorongást.) Egy szó mint száz: úristen! Körtelefon, nyugdíjasklub fellármázása folyamatban.

A péntek este - romokban
A sötétséget - ügyelve a fokozatos átvezetésre - a Fókusz háttere előtt ijedt arcot vágó Batiz András váltja fel: technikai probléma, elnézést, a show a most következő Schwarzenegger-DeVito film után folytatódik. Tulajdonképpen azon is lehet nevetni, nem kell feltétlenül átkapcsolni Sasra. Át lehet, de akkor lecsúszunk a film elejéről, és ha meg a tv2 filmjét akarjuk utána nézni, akkor sose tudjuk meg, mi sül ki ebből a skandallumból. Ha nincs kábel vagy műholdvevő, akkor kénytelenek lennénk lemondani a pénteki tévépunnyadásról, vagy választási műsort kéne nézni az m1-en. (Lásd ábránkat.) Pedig a szotyoládé már kikészítve.

Mindjárt elfogy a cikk, és még nem esett szó magáról az Emberek a Holdon című tréfálkozásról, amely ajánlója szerint a "stand-up comedy" műfaját óhajtja - szarvánál fogva - bevezetni az országba, címe pedig Andy Kaufmannak állít emléket. A gesztus azonban, ahogy ezt a mesterséget tálalják, sokkal érdekesebb, mint a négy humormuzsik erőlködése, az idegen szavakon való röhögés meg a többi görcsölés. Csak amiatt érdemes tisztában lenni a mibenlétével, mert hiszen mégiscsak megpróbáltak csúnyán átverni minket, holott a stand-up comedy eredetileg a közönséggel együtt él, partnernek, gondolkodótársnak tekintette a hallgatókat-nézőket, s nem betanított tapsikolókkal rágja fülünkbe: ez most vicces volt. Elég Hofi Gézára utalni, merthogy az sem igaz, hogy ez a műfaj nálunk ismeretlen lenne.

Néhány szót megérdemelnek azok, akik

netán úgy vélik, megtörténhetett,

amit Rudolf Péter csinált, és az RTL műsora tényleg élőben mondott csütörtököt. Először is: ha egy médiamunkás vitába keveredik a rendezőjével (aki mellett a vasvellatekintetű producer is ott gubbaszt), abból maximum két szótag hallható, mielőtt lekeverik, illetve kikapcsolják a mikrofonját, mindenesetre nem hagyják percekig szájaskodni. Volt szerencsém látni például Csiszár Jenőt az Év Hangja forgatásán: tévéember annyira még nem utált munkát, mint ő azt, de végigcsinálta, és ha ismételni kellett, hát elmondta még egyszer. Nem azért, mert nincs önbecsülése, hanem mert ezért fizetik, ez a munkája - és mert képes rá. Másodszor: nincs olyan ezeken a tévéken, hogy élő showműsor (az utolsó talán pont Csiszáré volt), sem élő politikai kabaré, de még magyarnóta-revü sem. Nem feltétlenül szükséges ugyanis. Egyszerűbb felvenni, aztán szerkeszteni, javítgatni, lefesteni, megvágni, ahol érdemes. Igaz, a bulvárlapokhoz kiszivárog időnként egy s más a bemutató előtt, de ez ritkán lehet zavaró, legfeljebb akkor, ha élőnek próbáljuk eladni a műsort; ahogy most is előbb értesült Rudolf ámokfutásáról a tabloidolvasó, mint a tévénéző. És még ha véletlenül eszébe is jutna valakinek, hogy élő kabaréval kísérletezzen, akkor nem tesz még hozzá négy elsőbálozót is, csak úgy a hazárdírozás kedvéért. Nem társasjáték, emlékezzünk. És nem is a Budapest TV, ahol nincsenek szabályok és elvárások.

Tagadhatatlan, elvitathatatlan: az RTL Klub stratégái, hadművelet-tervező tábornokai helyesen számították ki az eszköz hatását. Az nem semmi, ha egy nagy tévé egyenes adásban csődöt mond, és le kell keverni a műsort, meg

tremolózó fókusznyikkal elnézést kérni.

Erre aztán felkapják a fejüket az emberek. Az alacsonyabb beosztású tv2-alkalmazottakat átjárja az édes, forró káröröm, ahogy értesülnek a minden blamázsok ősatyjáról, és talán csak másnap jönnek rá, hogy szemfényvesztés volt. A hiba, a valóban elkövetett hiba pedig az lett, hogy a csatorna egy jócskán középszerű produkciójára csődítették oda a sokaságot. A módszer remek - de az odasereglők nem a műsorba feledkeznek bele, hanem azon morfondíroznak, miért vállalta el ezt az egészet Rudolf Péter, és miért csak most tagadta meg. Legalábbis az első ocsúdásig - mert igaz, hogy szereti a magyar a bakit, de nem teljesen hülye, kezicsókolom. Az idősebbek sem, csak ők még meg is sértődhetnek, ha átverik őket.

Végigtekintve azonban az álbotrányon, éppen Rudolf Péter teljesítménye az egyetlen, ami hibátlan volt; elég őrültnek tudott látszani ahhoz, hogy besokalljon a médiapocsolya partján. Akár reális is lenne, ha egy frissiben sztárrá avatott színész elhányná magát a stúdiószínpadon - ő nem tette ezt, viszont remekül eljátszotta. Nem rajta múlott, hogy a lóláb a helyszínen felejtődött, hogy a trükk felfeslett. Sajnos a műsorból az is kiderült, hogy legfeljebb rövid összekötő szövegekre lesz kárhoztatva két Csíííz-színvonalú fércmonológ között - így azok az adottságok, amelyekkel ilyen kitűnően beleélte magát a média által megtaposott művészbácsi szőkeandrási szerepébe, alig érvényesülhetnek a következő részekben. Minden héten bukást színlelni pedig talán mégse lehet. De ha netán kedvet kapna a színészethez, azt mondom, bátran vágjon bele vissza.