Judit
-2 °C
8 °C

Stirlitz harminc éves

2003.08.18. 16:32
Népi hős született a televízió képernyőjén 30 évvel ezelőtt a Szovjetunióban; Stirlitz, A tavasz 17 pillanata című Julian Szemjonov-regény filmvászonra vitt hőse az orosz népmitológia részévé, a képi emlékezet felejthetetlen alakjává vált.
A II. világháború idején a szovjet katonai hírszerzés ügynökeként Németországban dolgozó Stirlitz kitalált személy, népszerűsége mégis az orosz történelem valódi hőseiével vetekszik. Az 1990-es években, Jelcin elnöksége idején közvélemény-kutatást végeztek arról, hogy az ismert mozihősök közül kit látnának szívesen Oroszország elnöki székében, s a vitathatatlan győztes Stirlitz volt. A nép emlékezetébe nemcsak Stirlitz alakja vonult be, hanem a hihetetlenül leleményes szovjet kém ideálját megformáló színész, Vjacseszlav Tyihonov is.

Brezsnyev, a rajongó

#alt#
Max Otto von Stirlitz
A filmben a provokátor Klaus szerepét alakító Lev Dukov a 30. évforduló kapcsán visszaemlékezik: egyszer, évekkel a film bemutatása után együttjátszott valahol vidéken Tyihonovval, s miközben a kocsira vártak, egy nő rontott be szállodai szobájukba. A fellelkesült asszony fiacskámnak nevezve odarohant Tyihonovhoz, átölelte, s így kiáltott: Elmesélem az unokáimnak, hogy megöleltem Stirlitzet. Dukov akkor értette meg, hogy maga Tyihonov is nemzeti hős lett.

Az 1973 augusztusában bemutatott legendás filmsorozat az azóta eltelt három évtizedben szinte nem veszített népszerűségéből; azóta is évente háromszor-négyszer, de van, hogy tucatszor is leforgatják. Azt mesélik, hogy a legelső vetítéskor szinte kihaltak Moszkva közterei, megszűnt a bűnözés az utcákon, megnőtt az áramfogyasztás és csökkent a vízfogyasztás - mindenki a képernyők előtt ült.

Tatyjana Lioznova, a legendás film nem kevésbé legendás rendezője arról beszélt a napokban megjelent cikkek egyikében, hogy maga Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is minden este ott ült a televízió előtt.

Megrendelő: a KGB

A 3 év alatt elkészült 12 részes filmet a rettegett orosz titkosszolgálat, a KGB rendelte meg, és az első ember, aki látta, valószínűleg Jurij Andropov, akkori KGB-főnök, későbbi pártfőtitkár volt. Lioznova szerint Andropov nem sokat cenzúrázott, csak a közreműködő KGB-szakértők nevét húzatta ki a film végéről, és kérésére helyezték el a filmben a német munkásmozgalomról szóló betétet. Ma már szinte senki sem tudja elképzelni, hogy más is eljátszhatta volna Stirlitz szerepét, de Lioznova szerint akkor szinte a véletlenen múlt, hogy rá esett a választás. A már ismert Tyihonovnak ez volt a hetedik filmszerepe, és sokat nyomott a latban, hogy éppen akkor szabad volt, nem voltak színházi kötelezettségei, és elvállalta a hosszú ideig tartó forgatást.

Buták helyett okos nácik

Filmkritikusok egyetértenek abban, hogy A tavasz 17 pillanata - amely a legelső szovjet tévésorozatok egyike volt - újszerűen mutatta be a múltat. Talán Lioznova realista filmje volt az első, amelyben a náci vezetőket, köztük a birodalmi biztonsági főhivatal (RSHA) és a német titkosrendőrség parancsnokait, például az utóbbi hivatalvezetőjét, Müllert - a korábbiakkal ellentétben - nem eszetlennek, együgyűnek, hanem ügyesnek és rendkívül ravasznak ábrázolták. Bármennyire is realista a film, a történészek és elhárítási szakértők véleménye abban egyezik, hogy szovjet felderítő nem tudott volna ilyen magas rangban a náci biztonsági főhivatalban dolgozni. A német fasiszta elitalakulat, az SS vezető tiszjeit ugyanis különleges alapossággal ellenőrizték, családfájuk 1750-ig visszamenőleg ismert volt.

A legújabb kutatások szerint Stirlitz "prototípusa" egy bizonyos Willi Lehman lehetett. A "tiszta vérű" vérű német az 1920-es évektől a kémelhárítás, majd a politikai rendőrség, a Gestapo tiszjeként szolgált. Ki nem állhatta Hitler törtető pribékjeit, ráadásul nyugdíjazás nélkül elbocsátották, így 1929-től önként kínálta fel szolgálatait a szovjeteknek. A Breitenbach fedőnevet kapott ügynök azonban tragikus sorsra jutott: 1942-ben leleplezték és feltehetően kivégezték. A nyilvánosságot kerülő Vjacseszlav Tyihonov az évforduló kapcsán elmondta, hogy a háborús és az azt követő nemzedék lassan eltűnik, és a mai filmes iparágban kevés az olyan szerep, amelyet szívesen eljátszana. Különböző maffiafilmekben szerepelhetne, de - mint mondja - a bűnözés, a vér nem az ő világa. Stirlitzként is csak egyszer húzta meg pisztolya ravaszát: amikor Klausszal végzett.