Tényleg egyre több a szex a tévében?

A Nemzetközi Médiatanácsadók Szövetsége (ICMA) és a francia Mediametrie televíziós kutatócég közös, 82 ország több mint 2000 csatornájára kiterjedő kutatásban kereste azt, hogy milyen trendek jellemzik jelenleg a televíziózást. A kutatás szerint idén a vetélkedők mellett az új sláger a szex.

"A 2007-2008-as évadban legdivatosabb a szex, a szex és még több szex, amit némi szellemesség is variál" - hangsúlyozta az AFP hírügynökségnek nyilatkozva Amandine Cassi, a több tízezer tévéműsor elemzésével elkészült tanulmány szerzőinek egyike.

"A szex jól fogy, akármibe csomagolják" - kommentálta a felmérést Sheily Lemon, a Nemzetközi Médiatanácsadók Szövetségének tagja, aki szerint sok tévéműsorba úgy csempésznek nézőcsalogató szexet, hogy közben el is ítélik azt. (Jó példa erre hollandiai NED 3 elnevezésű, közszolgálati feladatokat is ellátó csatorna, ahol a 40 dagen zonder seks című műsor arra szólítja fel a fiatalokat, hogy negyven napon át tartózkodjanak a szextől, aztán megmutatja, hogy milyen nehéz is az).

A kutatás közlői sajtóközleményükben nem beszélnek arról, hogy a felmérést milyen módszerrel végezték, sőt azt sem árulják el, hogy mégis hogyan mérték a trendek változását. Vagyis honnan tudják, hogy több jelenleg a szex a tévékben, mint pár éve. Igaz ugyan, hogy a digitalizált, többcsatornás médiakörnyezetben az állami szabályozás enyhült, és a tévétársaságok is egyre kevésbé tartanak a törvényektől, de ettől még nem biztos, hogy több lett a mell, a fenék és a koitusz a főműsoridőben. És még csak nem is feltétletlenül beszélnek róla többet.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy nincs szexualitás a főműsoridős tévéműsorokban, de például az olyan német adókon évtizedek óta futó dokumentumnak álcázott erotikus magazinok, mint a Liebe Sünde, éppen az utóbbi években veszítették el nézőik egy jelentős részét. Az internet és a fizetős pornóadók ugyanis feleslegessé teszik a műsornak álcázott erotikát.

A felmérés szerint pedig éppen a magazinokban, dokumentumműsorokban, valóságshow-ban és sorozatokban bukkan fel újra a szex, mint téma. A kutatás példaként hozza fel a Spanyolországban a 4-es csatornán sugárzott El sexometro című műsort, ami tulajdonképpen egy erotikus talk show, ráadásul nem is 2007-ben tűnt fel. A szerzők emellett megemíltik a francia France 3 adó Szexualitás és szerelem: kérdezzenek - válaszolunk című műsorát, ami viszont pont ugyanolyan tanácsadó műsor, mint amilyet mondjuk Szexbeszéd néven láthatunk minden este, évek óta a Club Zone műsorán. A kutatásban emlegetett műsorok jelentős része nem is 2007-es, a formátumok pedig egyáltalán nem újak.

Persze patikamérlegen le lehet mérni újból a kutatásban szereplő összes adatot, meg lehetne kérdezni újból 2000 csatornát, de akkor sem derülne ki, hogy több vagy kevesebb az erotika akkor a világ tévéiben. Érdemesebb megnézni, hogy hogyan szabályozzák a szexualitást a médiában, és mindez hogyan határozza meg a műsorstruktúrát.

Csak kábelen

Az Egyesült Államokban a képernyőn megjelenő szexualitást szigorúan szabályozza a helyi médiahatóság, a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC). De mi is az amit az amerikai ORTT tilt?

Elég érdekes a megfogalmazás, aminek alapján a képernyő elsötétítésénél jóval keményebb büntetéssel sújtják az amerikai tévéadókat: az obszcén anyag az, ami alkalmas „buja gondolatok" felébresztésére, ez pedig már majdnem úgy hangzik, mint egy XVIII. századbeli intelem. Továbbá ha az adott program a törvény szerint meghatározott szexuális tevékenységet mutat be, illetve arra utal, valamint mindenféle irodalmi, művészi, tudományos és politikai értéktől mentes, akkor nem kerülhet a földi sugárzású adók műsorára még az este 10 és reggel 6 óra közötti, úgynevezett „safe harbor" azaz biztonságos sávban sem. Az indecent, azaz „illetlen" kategóriába kerül az elsődleges és másodlagos nemi jelleg mutogatása, ami lehet teljesen, illetve részben sértő - erről, és a mértékéről természetesen maga az FCC hivatott dönteni, akik ennek fényében mérik ki az esetenként akár 7000 dollárt is elérő büntetést (a 2004-es év folyamán saját bevallásuk szerint több, mint 8 millió dollárt szedtek be a csöcs és fenékmutogatásokból). Vagyis a nagy network tévék nemigen mernek kockáztatni.

A kábelen és műholdakról sugárzott adókra más szabályozás vonatkozik: itt az úgynevezett „basic cable" adók, azaz a mindenki számára elérhető, műsorukat reklémbevételekből fenntartó csatornák ugyanezen szabályozások alá esnek, habár az este 10 óra utáni sávban már sokkal erőszakosabb, durvább, véresebb és szexisebb műsorokat is vetíthetnek. A fizetős kábelcsatornák (pl. HBO) esetében az FCC tehetetlen, ezeken akár reggel kilenckor is lehet gruppenszexet vagy belezést adni.

Az ún. broadcast adók, azaz a mindenki számára elérhető, földi sugárzású csatornák (Fox, NBC, ABC, CBS, The CW) a szabályozásokat nagyon komolyan veszik, minden műsor többszörös szűrőn megy át, és megpróbálják csökkenteni az esetlegesen határesetet jelentő kifejezések vagy oldalról mutatott mellek számát - egy televíziós forgatókönyvíró, Jeffrey Stepakoff konkrét példát is hozott The Kiss That Saved Dawson's Creek című könyvében arra, hogy a csatorna (az akkor még létező WB) cenzorai hogyan alkudoztak az egy részben elhangzó „crap" és „damn" szavak számát illetően, kérve az írókat, hogy egy-egy epizódban csak három legyen belőlük, cserébe engedik, hogy az egyik női főszereplő bugyiban flangáljon a kamera előtt mintegy négy másodpercen keresztül.

Szexet mindenhova

A csatornák azonban azt is pontosan tudják, hogy minél több bugyiban szaladgáló tini tűnik fel a képernyőn, annál több, a 18-49-es korosztályba tartozó, tehát a reklámozók számára értékes nézőt tudnak a képernyők elé leültetni, így amikor csak lehet, még ha az indokolatlan is, levetetik a ruhát a főszereplővel, vagy olyan helyzeteket teremtenek a reality és vetélkedő műsoraikban, aminek a vége meztelenkedés. De legalábbis egy alaposan felpolcolt mell.

A legjobb példa erre talán a Popdaráló eredetije, a Singing Bee, ami egy teljesen ártalmatlan műsor, hiszen átlagemberek énekelnek benne bugyuta slágereket, így aztán úgy tűnhet, hogy tökéletesen mentes a szexualitástól. Igen ám, de ahogy a magyar változatban is, miközben az eléneklendő slágereket játssza a zenekar, a háttérben megjelenik a műsor tánckara, hosszú lábú, jó alakú lányok, akik a Moulin Rogue profi izgatóihoz hasonlatos műsorszámmal emelik a férfinézők idegeit.

Bizonyos reality műsorok magukban hordozzák a szex lehetőségét, mert mi más lenne a célja például egy olyan műsornak, amiben egy kivénhedt rocksztár keres magának barátnőt húsz válogatott nő közül, akikkel egy házba zárva tölti napjait, és olyan feladatokkal szórakoztatja magát, mint például egy rögtönzött peepshow (Rock of Love)? Ugyan ez a műsor a VH-1 műsorán látható, de például a Beauty and the Geek című valóságshow már az országosan fogható The CW egyik üdvöskéje, ebben nagyon szép és szexis nők versengenek nagyon idétlen, kockafejű progmatekosokkal, és általában két epizód sem kell ahhoz, hogy a csajok rájöjjenek: minél kevesebb ruha van rajtuk, annál nagyobb az esélyük megnyerni a fődíjat. Megemlíthetnénk még a Topmodell című tehetségkutatót is, amiben eleve csak nagyon jó csajokat látunk (modellnek nem mehetnek az átlagosak), és hogy, hogy nem, minden évadban van egy olyan adás, amiben a meztelen fotózás a feladat.

Kipixelezik

A tévésorozatok sem mennek a szomszédba egy kis meztelenkedésért, habár nagyon óvatosan, csak egy-egy felvillanásra láthatunk melleket, azt is csak oldalról. A pucér fenék elképzelhetetlen még a férfiaknál is, de például a Lost első évadában ez egyik szereplő, a rosszfiú Sawyer többet volt félmeztelen, mint azt a szerep indokolta volna - a kockahassal a nőket is le lehet ültetni ugyanis a tévé elé.

De persze ez az önkorlátozás is csak a network adókra vonatkozik, az HBO-n akár a férjét kézzel kielégítő feleség sirámait is végighallgatgathatjuk esténként, mondjuk a Tell Me You Love Me című sorozatában. A kábelen ugyanis mindent lehet, így fordulhatott elő, hogy a Showtime 2003-ban bemutatta a Family Business című dokurealityt, ami Adam Glasser pornóproducer mindennapjairól szólt, amik persze nem a gyerekneveléssel, hanem kőkemény pornózással teltek. Igaz, a meredekebb jelenetekben kikockázták azt, amit ki kellett, de ettől még mindenki pontosan tudta, hogy mit csinál a két bácsi a sírós hangú nénivel.

Az HBO sem maradt ki a dologból természetesen, 2000-ben indították útjára Real Sex című dokumentumsorozatukat, amiben a guminő-fétistől a csokoládéban dugó őrültekig mindenféle, nemi élettel kapcsolatos témát boncolnak, és ugyan elég késői időpontokban vetítik a sorozatot, de ha egy gyerek meg akarja nézni, akkor elég reggel 5-kor felkelnie az ismétlésért, és mindent megtudhat arról, hogyan kell megfelelően szájjal kielégíteni partnerünket.

A valóságshowk nagy öregje, a Big Brother is országos adón látható az USA-ban, de természetesen csak a vágott verzió, ott elő nem fordulhat az, ami az európai verziók tévéközvetítésében a leglényegesebb elem volt, azaz a ház lakói között kirügyező románc bemutatása, annak kendőzetlen, nyuszis mamuszos valójában. A CBS viszont nagyon is tisztában van azzal, hogy a házban lassan egymásba gabalyodó ismeretlenek nemi élete igenis érdekli a nézőket, így tavaly óta a Showtime nevű fizetős kábeladón minden nap sugároznak egy úgynevezett „After dark" című összeállítást, amiben a káromkodásokat már nem sípolják ki, és szabadon lengenek a mellek is a tavaszi szélben. Konkrét aktust még nem mutattak be ugyan, de ez is csak idő kérdése.

Még szabadabb

A britek sokkal szabadabban kezelik a tévében bemutatott nemiség kérdését. Ami a szabadszájúságot illeti, elég csak az Apprentice című üzleti realityt megnézni, amiben egy óra alatt káromkodnak annyit, mint az amerikai tévűműsorokban egy évben összesen. Vagy mondjuk ott van Ramsey, a skót szakács, aki több tucat fuck-ot böffent fel egy főétel elkészítése közben.

Az angolok is fel tudnak azért háborodni a felesleges nemiségén, így inkább a kábelcsatornák műsorát érdemes böngészni: az ITV How To Get More Sex (Hogyan dugjunk többet) című önsegítő műsora például nem sok tabutémát ismer, a honlapjára rápillantva rögtön feltűnhetnek a mell- és farokméreteket taglaló adások, és persze a műsorban szó esik mindenről, a biztonságos anális szextől a szado-mazo játékokig.

A Channel4 mint az angol tévé fenegyereke már számtalan alkalommal elment minden határig, és bőven azokon túl is, itt tényleg mindent bevállalnak, amit csak lehet, itt látható például a Big Brother is, amiben nem kockáznak és sípolnak ki semmit. A dokumentumfilmekben is élen járnak, és ők voltak az elsők, akik Észak-Amerikán kívül bemutatták a Family Business című pornórealityt, és az ő testvéradójuk vetíti a Skins című tinidrámát is (Spanok címmel jön a Cool műsorára), ami kendőzetlenül mutatja be a mai brit ifjúság piálós-füvezős-dugós mindennapjait.

Nincs hatalma

Magyarországon az ORTT elég szigorúan szabályozza az adásba kerülő erotikus tartalmakat. A médiatörvény értelmében ugyanis "azt a műsorszámot, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan kedvezőtlen befolyásolására, különösen azáltal, hogy pornográfiát vagy szélsőséges, illetve indokolatlan erőszakot tartalmaz, az V. kategóriába kell sorolni" Az ötödik kategóriába sorolt műsorszám pedig a törvény szerint nem tehető közzé semmilyen idősávban.

Az ORTT a Big Brotherre egyszer 6,8 millió forintos kötbért szabtak ki, többek közt azért mert bemutatták egy játékos zuhanyzását, egy másik pedig arról beszélt, hogy a sperma jót tesz az arcbőrnek. Renato és Évi egyenesben adott nemi aktusa miatt pedig fél órás elsötétítést mért ki a csatornára az ORTT. Hasonló büntetéseket kapott annak idején a Való Világ is.

És hogy nálunk nőtt vagy csökkent a szexualitás a tévében? Hát pár éve még Napsugár szüzességének elvesztését közvetítették élő adásban, a Tv2 késő esti erotikus műsorokkal próbálkozott, az HBO-n pedig még pornófilm is volt. Viszont pár éve még nem volt tele minden bulvárhíradó lengén öltözött playmate-kkel, akik fürdőruhában, a 12-es karika árnyékában beszélgetnek a mellplasztikáról, vagy éppen a csoportszexről.