Haláltánc

Szilveszterkor tévé elé merészkedni rendkívül kockázatos vállalkozás. A világ fejlettebb hadseregei ilyen feladatokra már automatákat alkalmaznak, ezért mi is így tettünk: előre programozott szerkezeteket küldtünk előre, hogy mintákat vegyenek az évbúcsúztató műsorokból, majd biztosított helyiségekben dolgoztuk fel a páncélkazetták tartalmát. A viharvert szondák közszolgálati maffiapartiról, abszurd irodalmi felolvasóestről, hetvenes évekbeli kabarépoénokról és a Szeged főterét alárasztó Lajcsiról tudósítanak – a kutató ilyenkor megkönnyebbülten sóhajt, hogy most tekerheti a szalagot, és nem kell végignéznie minden egyes sramlidalt, minden kínos jelenetet, és főleg azt, hogy kisgyerekek Hahota-vicceket mesélnek frontálisan a kamerába. Kedves olvasók, az ország egy részének rettenetes szilvesztere volt, ahogy minden évben: ők azok, akik valamilyen okból a tévé elé kényszerültek, akiknek nem maradtak barátaik, vagy maradtak, de utálják őket, vagy elegük lett a bulikényszerből, és otthon akarták átvészelni az ostromot.

Első felvétel: TV2

A felvételen Bochkor Gábor játszik Activityt más ismertségekkel és hírességekkel, úgymint Cicciolina és annak mellei. Érdekesség, hogy Bochkor nem ismeri a szabályokat, ezért mókásan elegyíti a „definíciókat kiabálunk szaggatottan” című játékkal, vagyis mutogatás helyett fennhangon magyaráz. Nem baj, ilyenkor úgyse figyel a néző. (De az automata igen!) Később Sas József tűnik fel, bizony, a Mikroszkóp Színpad nevű munkásmozgalmi múzeumlerakat öreg bohóca. Ilyenkor el lehet gondolkodni az élet bölcs körforgásán, mert képzeljük csak el, mi lenne, ha Rátonyi Róbert még élne. Sas ősvicceket ad elő, amelyeket korábbi szondák már a pleisztocén korban észleltek. Megoldási javaslat: a kabarék mögött álló gegmenek agyát nagy erejű mágneses mezővel formattáljuk, majd feltöltjük a világháború utáni kultúrával.

Ugyanezen a szalagon az Irigy Hónaljmirigy is felismerhető, amint a Csaó, Darwin című, önmagában is ciki TV2-s műsort parodizálják. Hát az eddigi teljesítményük alapján el lehet, képzelni, milyen az. Éjfél felé közeledve pedig bohózatokkal tarkított dáridóféleség van műsoron: a csatorna alighanem belátta, hogy ilyenkor az idősek felé billen a tévézők korfája, aztán úgy gondolták, azoknak legjobb ugyanolyan öreg poénokat tálalni. A történelem során először az Elnöki köszöntő a köztársasági elnök beszédét takarta, és nem a csatorna elnöke, boldogult emlékezetű Pintér Dezső adta elő saját intelmeit. Aztán megasztárparti megint, ami végül is háttérben, halkan, szódával elmegy.

Második felvétel: RTL Klub

„Ez nem ismétlés, mert mi nem hívjuk így” - mondhatta az RTL Klub programigazgatója, amikor egy meggondolatlan munkatárs felvetette, hogy az év utolsó napján talán mégsem kéne lejárt szavatosságú műsorokat odadobni a kéken villogó etető előtt nyáladzó zombiknak. A csatorna munkatársai ez után minden bizonnyal vezérigazgatói köremailben értesültek arról, hogy az év utolsó napján több műsorból is hivatalosan úgynevezett összegzést, vagy éppen best of 2004 adást sugároznak, ami ugyanolyan, mint az ismétlés, csak sokkal jobban hangzik, mégis ugyanannyiból ki lehet hozni. A csatorna és a hirdetők kedvenc korosztálya úgyis a tévékészülékektől messze tölti a szilvesztert, és nem Gálvölgyi és Farkasházy poénjai érdeklik, hanem, hogy intim viszonyba keveredjen az ellenkező nem egyik képviselőjével, még mielőtt merevrészegen elvágódna egy félreeső sarokban.

Jöttek tehát az évösszegző adások, ahol újból röhöghettünk az RTL Klub sztárjain, amint éppen átveri őket az RTL Klub, mert hát a munkaköri leírásban ez is szerepel, tűrniük kell, hogy jól átbasszák őket. Meg persze nevethettünk Gálvölgyi amúgy jól sikerült, de kissé megkopott poénjain, például amint nagyot rúg Máté Kriszta körülbelül másfél éve megszűnt vetélkedőjébe, már csak a kereskedelmi csatornák közt fennálló jó viszony kedvéért is.

A baloldali humor pár hete óriásit zakózó nagyágyúi viszont már új műsorral jelentkeztek, bár a poénokat akár tavaly ilyenkor, vagy még inkább az Orbán-kormány utolsó szilveszterén is írhatták volna. A hét humorista egy ideig ugyan megpróbált a hírek kommentálására koncentrálni, de már a jobboldalt sem tudják kellő lendülettel alázni, ennél még egy munkásőr emlékkongresszus büféjében is jobb Fidesz-vicceket lehet hallani. A Gyurcsány-kormány ballépéseiről pedig bármilyen durván is nyilatkozzanak, azért érezni a mondat végén a mély benyalást, a nyelvek hosszú, játékos ficánkolását. Ki is fulladt hamar az aktuálpolitikai odamondogatás, maradtak Farkasházy előre megírt jelenetei, amikben a csattanó alig hallhatóan csattan, viszont legalább már a történet közepén, hogy ne kelljen feleslegesen izgulnunk. A jól bevált forgatókönyv szerint Gálvölgyi és Hajós mentették meg a műsort, énekeltek, gitároztak, asztalon táncoltak, ha már a parancsszóra tapsoló közönség is megunta mindenidők legkevésbé humoros humoristáját, aki ráadásul a kamerák előtt mutatta meg, mennyire nem bírja az alkoholt.

Az este mélypontja mégis a Füge volt, amiben a Híradó konzervanyagait szinkronizálta újra Gönczi Gábor, pedig ez már nem csak a szépemlékű Szatellitben volt fáradt próbálkozás,de jó ideje már egyetlen jóérzésű gólya sem próbálná ilyesmivel feldobni egyetlen gólyatábor hevenyészett kimittudját sem. Emellett már igazi színfolt a Coolról átigazol Kontra, amiben Majka és Szabi próbálnak hülyét csinálni magukból, de bármennyire igyekeznek, az egész szilveszter estét azért nem tudják megmenteni.

Gyors csévélés, vagy pár pohár pezsgő, és máris Fábry Sándor ünnepi köszöntőjénél tartunk. A MSZP és a Fidesz szövegíróinak fején biztos kissé félrecsúszott a színes papírcsákó, és elment a kedvük a szerpentindobálástól, hiszen Magyarország jelenleg egyetlen értékelhető showmanje mindkét oldal szlogenjeit szorgosan kifordította magánszámában. Két kézzel szórta a szilveszteri petárdákat Fábry, ezért megbocsátható, hogy jó néhánynak régi volt a gyutacsa, vagy egyszerűen csak besült. Azt viszont már nem lehet elnézni, hogy a minden bizonnyal karácsony előtt felvett tízperces monológ közepén Fábry felállítja a közönséget, hogy azok egy perces néma csenddel adózzanak a meg nem értett vicceknek. Az anyag minden bizonnyal több szerkesztő kezén átment, mégis senkinek sem jutott eszébe, hogy talán kicsit erős pont most, pont ebből poént csinálni, hiszen a világ legtöbb országában szilveszterkor éppen így, némán emlékeztek meg a cunami áldozatairól.

Harmadik felvétel: Közszolgálati, értékközvetítő Magyar Királyi Televízió

Na ilyenkor adunk hálát a hűséges robotnak, ami emberi élet és józan ész veszélyeztetése nélkül rögzítette az MTV ünnepi programját. De azért ez még felvételről is vérforraló.

Névshowr, naná; minden tévé a legsikeresebb produkcióiból csinált különkiadást. De ez tényleg különleges Névshowr, mert egyenesen Ausztriából jelentkezik, és ezt úgy vezetik elő már egy hete, mintha legalábbis a Fuji tetején forgatták volna a műsort. Ausztria! A kincses Nyugat! A Huma, a KGM! Az MTV-ben még nem tudatosult, hogy a vasfüggönyt már rég felszedték, sőt hogy maga az MTV az utolsó darabja. Ami még látható: a közszolgálati tévé felnyalábolt egy különvonatra való embert, és kivitte őket az Alpokba szilveszterezni családostul. Aztán beültek valami szállodába, és ott összeütöttek egy revüt, ami leginkább egy rendkívül rossz ízlésű, újgazdag maffiózócsalád születésnapi partijára hasonlít. Nem kisebb sztár szerencsétlenkedik a sípályán, mint Dömsödi Gábor. De nem is nagyobb. És nicsak: itt mulat a Hernádijudit, a Bajorimi, a Szulákandi – bizony, miközben szinte egyidejűleg egy-egy másik csatornán is illegetik magukat. Egyszerre több helyen is tartózkodhatnak. Félistenek, bizonyára. Celebrity-szindikátus. Mindenesetre pénz, az épp akadt erre a groteszk kirándulásra, és a kertévék munkásait bizonyára ki is fizetik tisztességgel ezért, ami szívet melegető érzés, főleg ha mellétesszük, hogy eszerint a köztévé ilyen gyermeküdültetésekre kunyerált egész évben, és ezekre gyűjt, amikor nem fizeti ki munkatársait hónapokig. Vagy tegyük mellé azt a sanda információt, hogy eközben a kultúra főhadiszállásán, az m2-nél a stáb saját pénzén vett szerpentint a stúdióba, majd a Litera irodalmi felolvasóestjével szilveszterezett, aminél betegebb ötletet még az MTV-ből se hallottam régóta – ki néz ugyebár felolvasóestet a tévében egyáltalán, és pláne ilyenkor. Igaz, nekik mindig mindegy volt, kíváncsi-e rájuk valaki. Érdekes ötlet, hogy ugyanez a tévé ugyanekkor expanzión, Demokrácia csatornán töri a fejét. Láttak már a kedves olvasók gyönge birodalmat, amint terjeszkedik, majd belerokkan anyagilag és erkölcsileg?

No és ezen a kazettán van még Antal Imre végvonaglása egy remélhetőleg utolsó Szeszélyes Évszakokkal („nem csak szeszélyes, hanem szeszes is”, muhahaha). És ezen belül az a blokk, amelynek megalkotásához egészen különleges embernek kell lenni: gyerekek gyerekvicceket mesélnek frontálisan bele a kamerába csigákról. Jaj, belegondolni is rossz, hogy szegény embertársainknak ezt esetleg végig kellett nézni. Egy műsort, ahol minden résztvevőn messziről látszik, mennyire humortalannak és kínosnak érzi, amit csinál. De azért persze alákeverjük a röhejt, hadd szóljon. A minta végén pedig Galambos Lajos közérték utcabálja Szegedről, egy csillagkaput formázó díszlet előtt, ami arra utal, hogy ez az ellenséges létforma esetleg ismeri az utat a mi civilizációnkba. Megoldási javaslat: lángszórós osztagok fertőtlenítenek az egész szórakoztató részlegben. Take no prisoners.

Negyedik felvétel: Budapest Televízió

Mintha egy elhanyagolt, vidéki művelődési ház farsangi ismerkedési estjét közvetítené felvételről a Budapest Televízió. Tavalyról maradt, fakó szerpentinek lógnak az olcsó függönyökkel határolt térben, középen egy megfáradt öregasszony tátog flitteres kisestélyiben a presszóalapokkal újramixelt operettekre, miközben oldalt szabadnapos kamionsofőrök és leszerelt rendőrtisztek tapsolnak ütemesen, kiskorú családtagjaik pedig papírtrombitát fújnak lankadatlanul, az éppen tomboló playbackslágerrel mit sem törődve.

Azt már megszoktuk, hogy a Budapest Tv stábja néha nem találja a témát, a fellépő csak úgy kisasszézik a képből, és aki valaha szörfölt már szombat este a csatornák közt, azon sem lepődik meg, hogy ezen az adón azok a rég elfelejtett színészek és táncdalénekesek is feltűnnek, akiket már szabolcsi nyugdíjasotthonokba sem hívnak haknizni.

Ennek ellenére azért még mindig van úgy, hogy a látványtól tágra nyílt szemmel bámuljuk a képernyőt, és azon gondolkodunk, hogy vajon ki jutathatott hallucinogén anyagokat a pezsgőnkbe. Szilveszter este ilyen lehetett, amikor Komáromi István egykori rendőr kissé hamisan előadta a Szeressük egymást, gyerekek című klasszikus kuplét, persze house alapokkal vadítva, miközben mellette egy túlmozgásos jeltolmácsnő fordította táncolva a dal szövegét, az előtérben pedig három tizenéves táncoslány ugrált óriási lufikon. És ekkor még csak fél tizenegy volt, messze jártunk még az éjféli katarzistól.

And finally

Emberek tévén kívül és belül! Már rég deresre kellett volna vonni a következtetést: aki szilveszterkor tévézik, az azért teszi, mert nincs módja ünnepelni, vagyis az neki a legjobb, ha egyszerűen jó műsort lát, még ha az nem is feltétlenül a kényszeredett mulatozást próbálja ábrázolni, neadj’ Isten megvalósítani. Úgy tűnik, ezt sose lehet megúszni, tehát aki legközelebb az otthonmaradás mellett dönt, az semmiképp ne tegyen így egy fedeles kosár DVD vagy videokazetta vagy internetről lopott AVI, vagy legalább egy igazán izgalmas könyv nélkül. De ha teheti, akkor maradjon otthon valaki olyannal, akit szeret.