Levente, Irén
17 °C
27 °C

És ezt így hogy?

T-Akták Tornóczky Anitával, m1

2003.10.15. 03:50

T-Akták. Már a műsorcím is döglött állatorvosi ló. Egy hitelesnek szánt dokumentumfilmnek még véletlenül sem választunk olyan nevet, ami a farkasemberekkel és kísértetekkel ijesztgető X-Aktákra utal. És T, T mint Tornóczky, mert itt ő a sztár, akiért odakapcsol legalább a nevelőapja. De ha meg annyira fontos, hogy jelen legyen a címben, akkor mi a francér' nem írják ki?

És ez csak apróság. Lássuk, mi kerekedett Tornócky Anita börtönlátogatásából.

Van itt egy kisasszony, akinek büdös a manökenélet, ő tévézni akar, egész gyerekkorában nyaggatta aput, hogy vegyen már egy televíziót, apu ugyanis mindig azt hajtogatta, hogy akinek tévére van szüksége, az vegyen magának. Most végre van tévéje, körülbelül az övé és apué. Igazából minden bácsié és nénié, hogyne, csak ők nem érnek rá foglalkozni vele, mert dolgozniuk kell. Már csak egyvalami hiányzott: önálló műsor. Az menőbb, mint a Mystic rúzs. De nem ám holmi felszínes szórakoztatás. Nem. Tényfeltáró, komoly, nagy hatású. Mert ő egy okos nő.

rapportra hívnák a miniszterelnök úr nevelt lányát, és amúgy istenesen lekapnák tíz csecsebecse körméről

Megy az öntudatos nő a börtönbe, megnézni a vérborzalmat, a tömlöc mélyén sínylődő nőket. A műsor, amely ebből a látogatásból készült, egészen különleges, mivel ez egy olyan riport, ahol a riporter szinte soha nem szólal meg, csak a betanult felkonfokat és átvezetéseket szavalja el. Az egész film abból áll, hogy az alanyok beszélnek, Anita pedig játszik a kézikamerával, mint hülyegyerek az első Photoshopján, kipróbálja az összes filtert, belezoomol a másik orrlyukába. Szárnyat igéz a malacra, / röpteti és kikacagja. Ha valaha előfordult már, hogy az, akihez beszélünk, közben a kameráját, mobiltelefonját vagy kvarcjátékát baszkurálja, akkor elképzelhetjük, mennyire megalázó lehet ez egy riportalanynak, aki ráadásul elítélt, és akit ráadásul a miniszterelnök lánya, a first babe vesz így semmibe.

Persze azért kiderül, miért nem halljuk a riporterek gyöngyét beszélni. Azért, mert ha mégis behallatszik a nyilván nagyon művészi és egyben nagyon hiteles zaj mögül, akkor az valami olyasmi, hogy "mi, mi, mi, mi az amire emlékszel?" És mondd csak, édes lányom, mi, mi, mi mozog a zöld levelű csipkebokorban? Az Esőember?

És még amikor sikerül is végigmondania egy tőkérdést, akkor is jól érezhető a hangján a tökéletes szenvtelenség és érdektelenség.

De valahogy csak sikerül kihúzni az elítéltekből és őrzőikből néhány vaskos tanulságot. Például azt, hogy egy börtönben össze vannak zsúfolva a nehéz esetek. Vagy hogy egy női börtönben bizony hiányérzet van. Meg hogy a bennlakókat elszomorítja, hogy be vannak zárva, és hogy könnyebb annak, akit vár valaki otthon. Mindehhez szomorkás-sejtelmes aláfestő zene, akárha Koltay Gábor forgatna filmet a Levelek a zárdából című Kaffka Margit-regényből. Filmezünk bogártávlatból, hanyatt fekve, mintha egy egész videószakkör ismerkedne a kamerával. A korai Frei-dossziék effektjeit a reality show-kból ellesett névjegyek egészítik ki. Név: Erzsébet, bűncselekmény: rablás, büntetés: hét év. Erzsébet, hagyd el a börtönt, most!

Csak vicc volt. - Itt is, így is lehet élni, jó éjszakát - köszön el Tornóczky Anita. Hajaj. Meg még mi mindent lehet itt. Így.

Jobb családoknál már azért büntetés jár, ha magában nyökög így a gyerek. Mondjuk eltiltják a tévétől.

Rossz műsorok különben vannak az mtv-n és a többi adón is dögivel, azokkal is csak azért van értelme foglalkozni, mert sokan nézik őket, és amit sokan néznek, az valamiképpen mindig fontos. Ez a langyos közhelyfőzelék nem ezért érdemes a figyelemre, hanem azért, mert ha az összes jóhiszeműségemet magam köré gyűjtöm, akkor sem tudom elképzelni, hogy az egyébként igen rideg munkahely hírében álló Magyar Televízióban holnap - vagy bármikor, ha már esemény előtt nem - rapportra hívnák a miniszterelnök úr nevelt lányát, és amúgy istenesen lekapnák tíz csecsebecse körméről, amiért le merte folytatni a következő (csendőrpertuval súlyosbított) párbeszédet, és benne is merte hagyni a kész anyagban:

- Mennyi idős volt a lányod, amikor bevonultál?
- Egynapos.
- És ezt így hogy?

Az alany itt sírva fakadt. Neki személyes oka volt rá. De én is sírva fakadtam volna, ha nem káromkodok inkább. Milyen kérdés az, hogy és ezt így hogy? Makimajomnak tetszik készülni, vagy riporternek? Vagy netán sérti a szent esélyegyenlőséget, ha ebben a szakmában elvárják a beszédkészséget? Jobb családoknál már azért büntetés jár, ha magában nyökög így a gyerek. Mondjuk eltiltják a tévétől. Nemhogy a szerepléstől, a nézésétől is.

A szereplést egy szakértő kormány feje meg sem engedi a gyerekének. És legkevésbé a közszolgálati tévében.