Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Strigákról, pedig

2002.10.09. 14:10
Eltűnt egy időre, s most újra, még mindig a képernyőn virít a legnagyobb magyar táltos, a távgyógyító, aki telefonon és elektronsugarak által is közvetíti a mindenre jó gyógyhitet. Mindenki kacérkodik persze az emberi hülyeség megvámolásával néha-néha - de varázshengeres tévénézéssel kötőhártyát gyógyítani minden ismert törvény szerint büntetendő.
Mese az emberi hiszékenységről

Fiatal voltam, gátlásoktól mentes és becsvágyó, nem tudtam ellenállni az emberi hiszékenység dús, zsíros termőföldjének, a kísértésnek, hogy kevés munkával pénzt varázsoljak belőle. Csak egy postafiókra, egy öreg számítógépre és pár tízezer forintra volt szükségem, meg egy szaklapra, ahol meghirdethettem ásító vákuumot telítő új szolgáltatásomat. Varázsigéket árultam.

Miért is ne lennék én az utolsó szalmaszál? - gondolja a távgyógyító
A varázsigéket a számítógép készítette egy bonyolult rutin segítségével: a program klasszikus verslábakra fektetett értelmetlen halandzsaszöveget, ügyelve a szavak kimondhatóságára. Hexameterekben, pentameterekben, anakreóni sorokban kanyargott elő a kettőnyolcvanhatosból a mágia, a gépi intelligencia gondosan egymás mellé hegesztett jambusokkal szolgált engem. Került y és w bőven a szövegekbe, de ez kellett a középkorias hangulathoz. Nett kis útmutatót is fabrikáltam a varázsstringek mellé, ebben azt fejtegettem, hogy a hang akár az üvegpoharat is megrepeszti, az infrahangtól pedig egyenesen sík ideg az ember; kézenfekvő tehát, hogy ha megtaláljuk a hangsort, amely rezonál a - haha - lélekkel, akkor azzal gyógyíthatjuk, erősíthetjük, gatyába rázhatjuk magunkat, de legalábbis jobban tudunk majd gondolkodni. A prospektus szerint persze a varázsigét a horoszkóp alapján számolja ki titkos társaságunk, tehát legyen szíves és töltse ki itt akkor a születési koordinátáit, meg ezt a rövid tesztet, ötezer forint lesz utánvéttel, köszönjük szépen.

Persze nem lett belőle batmanpalotám.

Gyurcsok József
A hirdetéseket egy hasonló népbutító ostobaságokat hirdető szaklapban adtam fel, elfértek a mágikus szerencsepatkó, a vitalitásmérő meg a többi kuruzslási franchise között kényelmesen. És megindultak a levelek, hetente háromszor kellett takarítanom a postafiókot, brosúrát fénymásolni, válaszborítékba tömködni és postázni Battonyától Nemesmedvesig a teszteket. Sokallták az árát, szegények, nem tülekedtek a varázsigékért, pedig addigra már vagy kétszáz darabot mentettem le a gép terméséből, a legjobbakat mégpedig.

Körülbelül két hónapig tartott, hogy megtörjek, hogy belássam, ezt nem lehet megcsinálni az emberekkel, hogy ez tulajdonképpen pedofília, hiszen nem értik, hülyék hozzá, nem fogják fel, hogy nincs olyan, hogy varázsige, vagy ha mégis, azt nem a Csészealj Magazinban fogják meghirdetni. "Kis nyugdijjas vagyok szeretnék kicsit jobban élni", suttogta az egyik utolsó levél, amire már nem válaszoltam, mert azokban a reszkető betűkben ott volt a mérhetetlen nyomorúság, az üres, faluvégi házikóban hétvégére kibontott macskatáp, amely ráadásul megpimpósodik, hiszen a hűtő már rég nem működik, a pince beomlott és lassan elsüllyed benne egy egész élet. A reménytelenség, hogy tényleg csak a csoda segíthet, hogy naponta egyszer ehet, hogy a fiú már évek óta nem nyitja apjára a deszkaajtót, talán börtönben van, vagy kivándorolt, és hogy ott lenn a sár fekete-mély. Csak a könyvtár van, a zöldségpiac mellett, és a könyvtárban a Csészealj Magazin, és a Csészealj Magazinban a hirdetés, hogy "horoszkópalapú meditatív varázsigék".

Ezt nem, tisztességes ember nem tudja befejezni ezt a bizniszt. A postafiókot megszüntettem, nem kell nekem az a pár ezer forint, dehogy kell, még megfagyna nekem a varázsigémmel öreg ajkán, mert szénre kellett volna, az a pár rongy.

Egy másik, rossz mese

mégiscsak itt van velünk a középkor, mint a macskaszőr, eltávolíthatatlanul
Van persze, akinek nincsenek ilyen gátlásai. Ha rákbetegek, nyolcvanéves végelgyengülők emelik fel a kagylót, és kérik segítségét, ő nem szabadkozik, nem mondja, hogy ugyan, néném, nézesse meg orvossal, hiszen tudja, már amikor megcsörren a telefon, akkor tudja, hogy övé a pálya, ohó, egy alattvaló, egy kiszolgáltatott ember hívja, akinek fáj, aki fél, aki bármire képes, csak mondja neki valaki, hogy van remény. Miért is ne lennék én az utolsó szalmaszál, gondolja a távgyógyító, miért ne lennék dögevő, ha már úgyis halódik szerencsétlen - ragadozóreflexek működnek benne, ő a varkocsával érzi a vérszagot, apró pontszemeit a kamerába mélyeszti és megbénítja áldozatát. "Megkérem a munkatársaimat, adják be a zenét és a hengert", mondja, és íme, a képernyőn egy színes üvegcsillag jelenik meg, galaktikus háttérrel. Ez a henger, úgy tűnik, ezt kell néznie annak, aki gyógyulni akar. Ott is marad mozdulatlanul néhány percig, hadd ketyegjen a telefon, aztán ismét őt látjuk, a dögevőt, szemei mélyen a kitinpáncélba süllyesztve. "Most hogy van a gerince?", kérdezi, de hát az az igazság, hogy fáj, fáj a néni gerince még mindig, mondja is. "Ugyanúgy fáj?", próbálkozik a gyógyító, megkérdi azt is, hogy nem enyhül-e, elvégre mutatták a hengert, hát akkor valaminek történnie kellett. Ám a néni háta csak fáj, ugyanúgy, egy százalékponttal sem jobb. Szerencsére a kötőhártyája sincs rendben, így most arról faggatja a természetgyógyász, a látásáról. "Mintha tisztult volna kicsit", mondja a néni, szegény, érzi, hogy ő a hibás, amiért nem figyelte eléggé a hengert a rossz kötőhártyájával.

Nap mint nap betegeket fogad a gyógyító, pénzért hülye objektumokat mutat nekik, számára nincs gyógyíthatatlan betegség, sosem tárja szét a karját, hogy ezt még a henger sem, még a táltosvarázslat sem tudja rendberakni, legfeljebb el kell menni hozzá személyesen, hogy isteni személye közvetlenül, frekvenciamodulálatlanul űzhesse ki a vírusokat, bacilusokat, a génhibákat, a születési rendellenességeket - az ördögöt. A magas vérnyomásra szerinte meleg vizet kell inni, de láttam már, ahogy csontot forraszt a nézésével, behunyt szemmel tumort kezel és jövendőt mond.

Igény, az van rá, mint a gyermekprostitúcióra és az antiszemitizmusra is van, fizetőképes igény mégpedig, vagyis kereslet. Az ember azt hinné, törvény is van ellene; mégsem híresztelheti magáról egy nyilvánvaló szélhámos, hogy ő bármit meggyógyít, nem csinálhat hülyét halálos betegekből, nem állíthatja, hogy egy öntött üveg hamutartó sarkának bámulásától elmúlik a betegség. Hiszen akkor hiába küldtük az űrbe Farkas Bercit, akkor hiába volt az egész elmúlt két évszázad, akkor mégiscsak itt van velünk a középkor, mint a macskaszőr, eltávolíthatatlanul, minden hajlatban ott ólálkodik az ostobaság, és még arra sem vagyunk képesek, hogy törvény által védjük meg az embert önmagától. Zugkuruzslók mindig lesznek, panellakó javasasszonyok, kézrátevők, ingamesterek szórakoztatják szűk klientúrájukat a város peremén, ahol élünk. De úgy látszik, annyira védtelen ez a nyomorult rendszer, hogy még a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt praktizáló szélhámosokat sem tudja elhallgattatni. Íme, egy súlyos hiány, amit bizony a konzervatív kormányoknak lett volna feladatuk orvosolni, ez az ő terepük, megvédeni szegény hülye polgárt saját magától: asztalra csapni egy kemény kuruzslásellenes törvényt, aztán szavazza le, akinek van pofája. Rárohadna a varázslakat ezekre az élősködő táltosokra, lenne idejük gyógyító érmékről meg hengerekről meditálni. Erről sajnos lecsúsztunk, és hiába a liberális dogma, miszerint a szabadság addig tart, amíg az másét nem korlátozza, a mi liberálisaink szektakampányt kiáltanak, retúrjegyet váltanak a nem létező pokolba, s megbeszélik Voltaire papával, hogy a katolikusok sokkal rosszabbak, mint a csodaöntő kisiparosok. Valami furcsa vakság ül azokon, akiknek csuklóból cselekedniük kellene, amikor vajákosok kezdenek bazsalyogni a képernyőkön. Nézzék néhány percig azt a varázshengert és lássanak. Nem tisztul egy kicsit?

A BTK a kuruzslásról
Kuruzslás

285. § (1) Aki jogosulatlanul ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a kuruzslást az orvosi gyakorlatra jogosultság színlelésével követik el.
(3) E § alkalmazásában orvosi gyakorlatra jogosult az, akinek hazai egyetemen szerzett vagy külföldi egyetemen szerzett és honosított (egyenértékűségi záradékkal ellátott) orvosi oklevele van, illetőleg az a külföldi állampolgár, aki népjóléti miniszter engedélye alapján oklevelének honosítása nélkül fejthet ki orvosi tevékenységet, feltéve mindegyik esetben, hogy nem áll az orvosi tevékenységtől eltiltás hatálya alatt.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Értékeljen, nyerjen!

Van kedvenc légitársasága? Írja meg véleményét itt!