Haverok, buli, vodka

A nézettségi indexek adatai alapján a Viasat3 Bár című vetélkedője nem vonzott tömegeket a képernyők elé, és nem vált a Dáridóhoz vagy a Heti Heteshez hasonló ízlés- és véleményformáló műsorrá. Ezeket a felméréseket azonban valószínűleg nem olvasta az a pár száz ember, aki -mit sem törődve a kritikusok lesújtó véleményével, és a konkurens csatornák vezetőinek elnéző mosolyával- szombat este az Andrássy úton található Fashion Café előtt gyülekezett, hogy élőben nézze meg a magyar televíziózás első valóságshowjának döntőjét.

Pénz, hírnév, jó nők...

Az Index egyszemélyes stábjaként este nyolc óra előtt néhány perccel szembesültem a rajongók hadával, akik lüktető halmazt képezve elzárták előlem a Bár hátsó bejáratát. A tömegben alámerülve meg kellett állapítanom, hogy a nyugodtan várakozó embermassza összetétele nagymértékben hasonlít azokra a csoportosulásokra, amelyek a budapesti luxushotelek kapujai előtt tűnnek fel egy-egy DJ Bobo koncert, vagy Brad Pitt magyarországi filmforgatása idején. Pár perc közelharc és intenzív lökdösődés után sikerült elérnem a meghívóval rendelkező vendégek számára fenntartott bejárót, és végre megtölthettem tüdőmet a Bár elfojtott izgalmaktól és halvány izzadságszagtól fűszeres levegőjével.

Rögtön az operatőr mellé furakodtam, hogy véletlenül se maradjak le egyetlen gesztusról, egyetlen elejtett félmondatról se. Nemsokára elkezdődött a közönség előmelegítése, az eseményhez illő hangulat megalapozása. Egy külön erre a célra rendszeresített munkatárs a taps és a jókedv fontosságáról szóló hevenyészett előadásba kezdett, amit a délelőtti tévéshopmaratonokból ellesett gesztusokkal tett érzékletesebbé. A két tenyér ütemes találkozásának igazi titkai azonban örökre rejtve maradtak a jelenlévők előtt, mivel éles "Adás!" ordítás vágta ketté a szónoklatot. A reflektorok fényei felizzottak, az élő közvetítés megkezdődött.

Rajongók hada

Először a kiesett szereplők ünnepi visszatérése következett, majd bevonult a két még játékban lévő versenyző: Tibi és Tiger. Örök és szétszakíthatatlan barátságuk bizonyítékául Tibi egy Tiger feliratú, míg Tiger értelemszerűen egy Tibi jelzésű pólóban jelent meg, amit Tibi esetében egy visszafogottabb skótkockás nadrág, míg Tigernél egy tigriscsíkos PVC öltöny egészített ki. Tiger ruháját ráadásul egy Garfieldot ábrázoló zokni tette teljessé, aki ugyan nem tigris, de legalább csíkos.

A műsorvezető Novák Péter ezután a hét eseményeinek értékelésére szólította fel a versenyzőket, de csak kitérő válaszokat kapott, ezért további erőlködés helyett inkább pár perc reklámot rendelt el. A szünetben felélénkült a stáb, Novák Péter rövid, de annál hangosabb szócsatát vívott az egyik asszisztenssel, de a reklámblokk végén már újból haver volt mindenki. A szünet után Palotás Petra féltucat bakival színesítve végre felolvasta azokat a telefonszámokat, amelyeken szavazni lehetett a döntősökre. Ezután a Unique zenekar elénekelte a műsor főcímdalát, természetesen a playback technika áldásos közreműködésével, amit még a diszkóhaknikon nevelődött közönség is rögtön kiszúrhatott, mivel a szám közepén a technikusok hirtelen felindulásból felcsavarták a hangerőt. A szám alatt Novák Péter hangos "Forgasd meg!" kiáltással buzdította az operatőrt a műsor képi világának Vivás-MTV-s szabványokhoz igazítására, amin fellelkesedve a jóember igyekezetében többször áttolta a lábamon a kameraállványt.

A vesztesek

Az élő fellépést követően egy pár bejátszás, könnyes visszaemlékezés és néhány poénbomba után Tiger a szavazatok hetvenegy százalékának besöprésével szépen csendben megnyerte az ötmillió forintos fődíjat. Konfettieső, és a játékosok őszinte összeborulása után a csapat kivonult az utcára, a rajongók színe elé. A buli pedig két részre szakadt: a Bárban és az Andrássy úton az egyszerű pórnép mulatta az időt, míg a ház belső udvarán a versenyzők, a stáb és a meghívott vendégek kaviáros szendvicseket majszoltak és pezsgőt kortyoltak. A konkurenciaharcot időlegesen felfüggesztve egy másik intenetes portál riporterével karöltve belevetettük magunkat a sokadalomba, hogy kérdésekkel árasszuk el az arra érdemeseket.

Először a boldog nyertessel beszéltünk, akinek szemmel láthatóan minden erejét kiszívta a megérdemelt siker, ezért leginkább csak barátságosan mosolygott ránk válaszok helyett, illetve kolléganőm mellbőségét mérte fel. Szemmel. Ezután Tibit kerestük meg, aki veresége ellenére egyáltalán nem tűnt szomorúnak, de ez lehet, hogy csak az ingyen pezsgő mellékhatása volt. Elmondta, hogy mindenképpen el szeretne utazni Tigerrel Ausztráliába, annak ellenére, hogy a Bárban felhalmozódott italszámlája miatt pénzügyi helyzete cseppet sem mondható rózsásnak.

Csak egyetlen egy maradt: Tibi

A beszélgetések között gyakran kerestük fel a bárpultot, ezért Novák Péterrel már igazán közvetlen hangulatban diskuráltunk. Az exműsorvezető elmondta, hogy tulajdonképpen a szombat esti élő adások levezénylése volt a munkája legunalmasabb része, ő inkább a versenyzőkkel folytatott mindennapi munkát élvezte. Saját bevallása szerint a Bárt egyik nap érdekes kísérletnek, vagy nagyszabású televíziótörténeti vállalkozásnak tartotta, míg más napokon csak diktatórikus banánköztársaságnak. Ez utóbbi jelentése ugyan nem teljesen világos, de ez a szókép erejét egyáltalán nem csökkenti. További terveiről kérdezve elmondta, hogy októbertől ismét új lemezt ad ki zenekara, a Kimnowak, és valószínűleg saját műsort kap az RTL Klubon. Emellett természetesen nem zárta ki, hogy a Bár új szériájában is részt venne.

A Bárból távozva beleütköztünk Tigerbe, aki éppen egy falkányi rajongónak osztogatott autogramot. A lelkes tizenéveseket megpróbáltam kifaggatni imádatuk tárgyáról, de nem tudták igazán megmagyarázni vonzalmukat. Egy tizenkét éves lány elmondása szerint azért szereti a Bár szereplőit, mert őszinték és emberiek, míg egy tizenhat év körüli fiú jobb embereknek tartja őket az átlagnál. Egy középiskolás lány viszont magával ragadó tömörséggel azt mondta, hogy Tiger és a többiek azért sztárok, mert sokat szerepelnek a tévében. Őszinteségéért cserébe odaadtam neki a sajtóbelépőmet. Legalább neki legyen egy jó estéje.