Ahogy gyöngyözött föl a lelkükből...

A Petőfi rádió egykor leghallgatottabb műsorának, a Jó ebédhez szól a nótának lágyan símogató hangú szerkesztőjeként ismerhetik, akik ismerik. Június elseje óta azonban nem csendül fel kedvenc dj-m kellemes hangja a megszokott déli Petőfi-vers után. Bemutatkozó jelleggel, ha esetleg mások nem kattantak még rá Tarnai Kiss Lászlóra, mint ahogy én, mit kell önről tudni?

Tizennyolcadik éve vagyok a Magyar Rádió szerkesztője, ez alatt az idő alatt azért sok mást is csináltam, nem csak a Jó ebédhez szól a nótát. Ott volt például a Kettőtől ötig kívánságműsor, a Szívküldi, a Promenád, a Könnyű zene csillagai szombat reggel, és tavaly ért véget a nagy sikerű Verkli.

Igen, fájdalmasan tapasztaltam akkor, hogy kedvenc szórakozásomat elvették tőlem. A Verkli is a műsorstruktúra-váltás áldozat a lett?

Nem, az még egy másik történet volt. Pontosan nem lehet tudni, mi volt a megszűnésének oka. Nagyon sikeres volt nagyon szerették, az enyém a pénteki volt, én úgy szerkesztettem, hogy már akkor előkészítsem a hallgatókat a hétvégi bulizásra. A Verkli helyére betettek egy másik műsort, a gépileg szerkesztett Slágermúzeumot. Ez egészen a mostani változásokig ment hajnal egytől kettőig. Ebben is jó zenék voltak, csak mondjuk senki sem simogatta meg benne a hallgató buksiját, a Verklinek pedig ez volt a fő erénye.

Igazából pontosan ezt a simogatást hiányolom a mostani műsorstruktúrából a Petőfin. Számomra pont a régi Magyar Rádió által képviselt, lélekmelegítő hangnem volt az a kuriózum az egész magyar médiában, ami miatt pár éve a Petőfi rajongója lettem. De maradjunk még az önnél. Kicsoda Tarnai Kiss László?

A nevem Tarnai Kiss László, a végzettségem tanár, gyógypedagógia- és énektanár. Vezető szerkesztő vagyok, a Magyar Rádió főmunkatársa. A magyarnóta- és a cigányzeneműsoroknak vagyok a felelős szerkesztője.

Ezek a műfajok pont a magyar kultúra egyik legerősebb, még mindig álló végvárai, de sajnos nem értékelik kellően, vagy egyáltalán nem. Ön is így látja?

Mióta itt dolgozom, én alakítottam ezeknek a műfajoknak az arculatát. Leginkább a Petőfin mentek ezek a műsorok, pályafutásom elején pedig még a Kossuthon is voltak sávjaink, aztán csak a Petőfin, most pedig elkerültünk onnan.

Hova?

Középhullámra kerültünk. Két főcsapása van a dolognak. Délután egytől kettőig a nemrég alakult Régió rádión, ez a vidéki stúdiók szóráskörzetében hallható. Elvileg beteríti az egész vidéket, de gyakorlatilag sajnos nem. Olyan nagyvárosok, mint Békéscsaba vagy Nagykanizsa nem fogják hallani. Ugyanez az anyag, ami voltaképpen a Jó ebédhez szól a nóta, jelenleg déltől egyig a szintén középhullámú MR4-en megy, a 873-mon. Azért kell legalább ezt az MR4-es státuszt megőriznünk, mert különben a műsort nem lehetne fogni Budapesten. Így lett kitalálva, mert a Petőfi teljesen megváltozott, más, fiatal célközönséget tűzött ki magának.

Én 26 vagyok, és engem elvesztettek.

Na jó, de ez nem általános ebben a korban. És Isten hozta köztünk, nótakedvelők között.

Igen, a legjobb esetben is a rántott hús jut eszükbe a magyar nótákról és népdalokról az embereknek. Közben bizonyos dalok sokkal több és aktuálisabb üzenetet hordoznak, mint akármelyik mainstream sláger vagy szinte bármelyik kortárs magyar zene, és nem gagyik.

Én azt mondom, hogy semmi baj nincs azzal, ha az emberek fiatalon nem éreznek rá ezekre a műfajokra. Eljön az az ötven körüli korosztály mindenkinek, amikor uram bocsá?, ne adj Isten, például meghal az ember édesapja vagy az anyukája. És abban a pillanatban találkozik egy olyan nótával, ami pont róla szól, vagy az ő sorsáról. Itt nyílik ki az ajtó. Sokszor fájdalmas úton kerül valaki a nóta közelébe, például fiatalemberek, akik szeretik ezt, elég sok köztük a balesetes, tolószékes, stb. A tuc-tucot nem szereti, a komolyzenét még nem tudja befogadni, viszont ez az, ami kielégíti érzelmileg, és betölti. Sokan mondják, giccs ez a műfaj. Csak négy sort mondok:

"Vándorfelhők fenn az égen, ha majd egyszer kis falumhoz értek,
Álljatok meg az alvégen, édesanyám házát keressétek.
Ott ahol egy vén eperfa halkan sóhajt fel az éjszakába?,
Vándorfelhők, ott van az én édesanyám nádfedeles háza."

Megható.

Ez inkább olyan, mint egy festmény. Lehet giccsnek nevezni, de hát ezek a legszebb közhelyek a világon.

Ami nekem különösen tetszik a nótákban, az a bújtatott pajzánság. Itt van például ez a sor egy italozásról szóló nótából, hogy "Pista bácsi, mit akar csinálni? Tisztességes kis bögrémből fazekat akar csinálni". Vagy csak én hallom ezt bele?

Ez így van, tényleg sok ilyen van. Népdalokban is, nem csak nótákban. Azt mondja:

"A leány a csillagos eget kémleli,
a fiú pedig a zöld füvet bámulja."

Térjünk vissza az aktualitásokra, arra, hogy ez a fajta szórakozás fokozatosan tűnik el a közmédiából. Hogy is van ez?

Ez veszélyes dolog. Én is majdnem minden cikket elolvastam a közelmúltban a témáról, cikkezték, hogy kikerül a Magyar Rádióból a magyar nóta. Ez nem igaz. Ott van két adó is, hiszen Budapest körzetében elsősorban az MR4-en hallgathatják, vidéken pedig a Régió Rádióban. De igazából abba, hogy Petőfin megszűnt, abba én is belehaltam egy kicsit 2007. május 31-én, csütörtökön, amikor 17 év után utoljára ment. Annyit mondtam, hogy kedves hallgatóink, a Petőfi Rádió magyar nóta műsora véget ért. Találkozunk jövő héten középhullámon, kérem keressenek bennünket, isten áldja Önöket.

Tehát a Jó ebédhez szól a nóta cakk-um-pakk átkerült másik adókra? És mi lett a hajnali nóta és népdalműsorokkal?

Igen, Jó ebédhez... ugyanúgy megy, ahogy eddig volt, a Jó ebédhez szól a nóta körülbelül ötven éves múltra tekint vissza. A hajnali műsoraim egyelőre eltűntek.

Akkor az Ön munkahelye is változott?

Ezentúl a Régió Rádiótól fogom kapni a fizetésemet, az lesz a helye a műsornak.

És a Petőfi mostani műsora hogy tetszik?

Remek!

Elképzelhetetlen, hogy a fiatalok is hallgassanak a régi nótákat?

Először is azért nem szeretik ezeket a régi műfajokat a fiatalok, mert nincs alatta a düzzs-düzzs (hangutánzó szó - a szerk.). Nem véletlenül a dáridózás volt az első nagy pofon a műfajnak. Mert a fiataloknak azokat a szabad vegyértékeit köti le, ami egyébként arra késztetné őket, hogy esetleg egy este jó társaságban egy kancsó bor mellett néhány jó nótát elénekeljenek. Ehelyett az van, hogy Kék a szeme, arca csupa derű. Az is jó a maga nemében, de nem kéne, hogy ezt helyettesítse. Sajnos a mulatós lesöpörte az igazi jó magyar nótát, mert ezeket az igényeket kielégítette minimális szinten.

Azok a Duplakávé-szerű zenei alapok viszont igénytelenek. Miért nem csinálják meg ezeket inkább rendesen?

Hát igen, csak meg kéne jól hangszerelni, de ahhoz is képzett zenészek kellenek. Elég csehül állunk. Az általam képviselt zenéknek egyre öregszik a közönsége, egyre fizetésképtelenebbek. Nem véletlen, hogy a nótaénekes soha nem gazdagodhat meg ebből. Még ha el is adja a kazettáit, az fele annyiért megy el, mint a könnyűzene. Meg ha bulit tartunk, ott sem lehet magas árat kérni a belépőért, mert a nyugdíjas pénztárcához kell igazítani. Ezer forintot nem lehet elkérni, egy házaspár abból mondjuk kétszer le tudna menni a közértbe.

Egyszer a Szigeten volt egy jó élményem, amikor a Présházban eredeti magyar nótákra órákon keresztül tomboltak a német meg a holland fiatalok, szó szerint a plafonon lógtak. Biztos, hogy ez csak az idősek műfaja?

Százalékosan persze az idősek hallgatják legtöbben, de akadnak fiatalok elvétve. De nem kell messzire mennünk, például délvidéken minden évben megrendezik a Vive nevű nótafesztivált, ami Vitkay Gyula nevéhez fűződik, ami 2-3000 fős, fiatal közönség előtt zajlik. Csápolnak rá, hullámzik a tömeg. De Romániában is szeretik a fiatalok, a Felvidéken is. Magyarországon nem szeretik a fiatalok.

Ez miért van így Ön szerint?

Először is, mert a fiatal korosztálynak már a szülei is abban nőttek fel, hogy ez giccs, satöbbi, de talán fel sem fogják. Egészen addig, amíg őket meg nem érinti valami a saját életükből. Akkor viszont menthetetlenül.

Akkor nem is kell erőltetni, ugye?

Erőltetni nem kell, azt viszont mindenképpen meg kell akadályozni, hogy bármiféle kultúrpolitika eltűntesse a színről.

Pedig most úgy látszik, ez történik.

Annak idején, az előző rendszerben ugye volt a három T, a tiltott, a tűrt és a támogatott. Mondjuk támogatott sosem volt, de Rákosi még tiltotta. Kádár alatt tűrt volt. A tűrt azt jelenti, hogy 1986-tól ?90-ig a Magyar Televíziónak voltam a szerkesztője, legalább harminc Nótaszót, Vasárnapi muzsikát szerkesztettem, minden héten volt a tévében nótaműsor. Az emberek leültek ebéd után, és nézték a tévében a kedvenceiket. Most a Magyar Televízióban egyáltalán nincs, időként ollóznak egy-egy régi felvételt. Minden héten legalább kellene, hogy legyen nóta műsor. Ha az emberek nem találkoznak vele, akkor nem is tudják ezt választani. Meg az előadóknak is fontos, mert az énekest akkor hívják fellépni, ha hallják a számait.

Ha előadók nem lesznek, a műfaj is kihalhat. Az Ön számait is szokták kérni az Önök kértékben?

Időnként. Az Akácos út az velem szokott menni, de a felét általában levágják. Meg a Huszonöt szál rózsát, a Hatvani-Kiss Gyöngyi kolleganőmmel előadott dalt szokták még kérni.

Fontos kérdés, hogy mi fog ezeknek a műsoroknak a gazdag archívumával, ha ilyen szinten elhanyagolják?

Folyik most a digitalizálása a régi szalagoknak itt a rádióban is. Az adások ma már általában számítógépről mennek.

Az új koncepció célja a Petőfin, hogy több hallgatója legyen, de a hallgatottsági adatokból is kiderül, hogy pont a nótaműsorokat és a Jó ebédhezt hallgatták a legtöbben. A műsor eltávolításával akkor több tízezer hallgatót veszítettek, hol itt a logika?

Erről sajnos nem tudok nyilatkozni.

Társadalmi összefogásra nem lehet számítani? Nem mennek ki a Kossuth térre az idős nénik?

Én csitítom az embereket, akik támogatnak, hogy várjunk, és nézzük meg hogyan fog ez beállni az új mederbe. Kötelez a rádiós fegyelem. Nekem eddig is az volt a feladatom, hogy óvjam, védjem ezt a műfajt, lobbizzak érte.

Manapság folyik még népdalok gyűjtése?

Még talán élnek úgynevezett adatközlők, akik tudják ezeket a régi dalokat, zenéket, és sokan hozzájuk járnak tanulni. Elvileg létezik, ha valaki ebből ír szakdolgozatot, akkor nekiáll, és felkeresi őket. Magyarországon az egyik legnagyobb ász a Pál Pista bácsi, öreg paraszt ember, ekkora bajusszal, nagyon aranyos, jópofa, és egyetemen oktat. Tulajdonképpen négy elemivel a professzora annak, amit ő tud.

A legnagyobb gyűjtők akkora nevek voltak, mint Vikár, Kodály és Bartók, ők erre áldozták az életük egy jelentős részét. Vajon mit szólnának ahhoz, ahogy most bánunk ezzel az örökséggel?

Hát igen. Bartók és Kodály próbálta különválasztani a magyar népdalt a nótától. Egy Pásztón élő zenetudós mondta róluk egyszer, hogy "ennek a népdal-nóta mizériának egy komoly oka volt, hogy ez a Kodály meg a Bartók nem ivós emberek voltak". Ha kicsit szerették volna az bort, mindjárt másképp álltak volna hozzá, nem tettek volna ekkora különbséget a kettő közt.

Mennyire élő műfajok ezek ma? Megvan még a hagyomány?

Vegyünk egy vidéki disznóölést például. Ott az emberek egyáltalán nem tesznek különbséget, hogy most a Vén cigányt éneklik vagy azt, hogy Jaj de széles, jaj de hosszú ez az utat. Ahogy gyöngyözött föl a lelkükből. Persze, hogy élnek ezek a műfajok. Ma is vannak magyar nóta hangversenyek. Nekem is vannak koncertjeim.

Hülye kérdés: kedvenc nótája van?

Kérdezzük meg a szakácsot, mi a kedvenc étele. Először, mikor ide kerültem, csodabogárnak néztek, mert akkor még fiatalnak számítottam ebben a szakmában, hogy ilyen hülyeségekre adom a fejem. Annak idején úgy kerültem ebbe bele, mint Pilátus a credóba. 18 éves koromban bekerültem a haknivilágba, mint zongorakísérő, aztán lettem táncdalénekes. Ezáltal mindenkit megismertem minden műfajban. Majdnem minden aktív sztárt kísérhettem, minden dalt meg kellett tanulnom kívülről. Szinte bármelyik kartont, ha kihúzom, hallom, hogy hogyan énekel, mert ott ültem mögötte a zongoránál. Mindenkit személyesen ismertem.

Zseniálisnak találom, ahogy egy-egy műsort összeszerkeszt, nem lehet közben kikapcsolni, megvan az íve, hangulata. Mi alapján szokott szerkeszteni?

Ehhez itt kellene ülnie egy hétig velem, hogy el tudjam magyarázni. Megállok itt a kartotékrendszer előtt, és elindul egy gondolatsor. (Közben megmutatja kartotékját kb. 15 000 felvételről, minden ott van - a szerk.) Valamikor csak annyiból indulok ki, hogy na most segítsük meg azokat a zenészeket, akik nem Pesten laknak. Olyankor mondom is, ha ma egy országjárást tartunk.

Hogy lehet, hogy a legtöbb magyar nótát cigányzenészek adják elő? Mennyire magyar a magyar nóta illetve a népzene?

Először megszületett a népdal stílusjegyekre épülő népies műzene, a magyar nóta körülbelül 200 éve. Valamikor 1400-1500 táján jelentek meg az első romák Magyarországon. Először voltak katonazenészek, síppal, dobbal, aztán kialakult ez a vonós cigányzene, ami nem azonos a cigány folklórral. Szét kell választani az autentikus cigányfolklórt, illetve a (nevezzük így) kávéházi cigányzenét. Ha még lenne, ott lennének legtöbben, csak már sajnos azt is kiirtották. A magyar nóták eredetileg színpadi zenék voltak, az akkoriban rettenetes nagy divatnak számító népszínműveknek voltak a kísérő zenéi. Piros bugyelláristól kezdve a Sári bíróig, és időnként dalra fakadtak. Ez a cigányzenészeknek is tetszett, és úgy érezhették, hogy a lelkükhöz ez a bizonyos nóta áll a legközelebb, és úgy öltöztették föl ezeket a maguk ízlésére.

Ön nemcsak szerkesztő, hanem előadó is. Hány lemeze jelent meg?

16 lemezem van, ebből van három önálló, (a Vándorfelhők fenn az égen meg a Jöhet egy vallomás, ami könnyűzene, pop zene, saját szerzemények), a többi közreműködéses. Van közös lemezem Csala Judit kolleganőmmel, a Köszönöm a hűségedet, és Máté Ottiliával a Köszönöm a boldogságot, ezeken sajátok is vannak illetve magyar nóták.

Tud még valami bíztatót mondani?

A műfajnak élnie kell. A magyar nóta a magyar emberek imádsága. Az biztos, hogy minden életérzésre, minden élethelyzetre van nóta, esküvőre, halálra, örömre, születésre. Az is biztos, hogy a legmélyebb emberi érzéseket szabadítják fel bennünk. Amikor végignézek a nézőtéren, mikor egy-egy dalt énekelek, azért előkerülnek a zsebkendők. De ismeri azt a viccet: "Főorvos úr, legalább mondjon valami bíztatót!" Azt mondja: "Hajrá Szabó néni!"