Reménykufárok

Alvilág alatt természetesen nem gengsztereket kell érteni, csak olyan embereket, akik sikeresen megszabadultak bizonyos erkölcsi gátlásoktól, amelyek pedig néha még jól jönnének a civilizációnak. Vannak a kereskedelemben konvenciók: mindenki tudja, hogy a reklámok jó esetben is csak közelítik a valóságot, és a frenetikusan egyedülálló új üdítőitalok csupán új mesterséges aromákat tartalmaznak - tüzes fiatal lányokat nem. Nyilvánvaló, hogy a beszámítható polgárok többsége az Ufómagazin hirdetésein is dülledt szemekkel hahotázik, egy részüknek viszont hivataluknál fogva kötelességük lenne elgondolkodni azon: miért szabad mindezt?

Válogassunk a termékek és szolgáltatások közül a teljesség igénye nélkül! Érdekes portéka a Harasztosi-féle Gyógyító Érme. Így, nagy kezdőbetűkkel, mint egy fantasyjáték valamely varázstárgya - merthogy körülbelül annyit ér. Csak épp ezt a való életben kellene használni, gyógyításra. Az érme kozmikus energiával van feltöltve, ami nyilván bevett módja a gyógykezelésnek, főleg ha reményvesztett, utolsó szalmaszálba kapaszkodó beteg emberekből akarunk kifacsarni 4000 forintot.

Az Egely-féle hőmérő

Ennél is figyelemreméltóbb a mágikus szerencsepatkó, amely ,,varázserejét a kézi kovácsolás során nyeri", és boldog tulajdonosának zsákban hozza a szerencsét, valamint a meleget. Nem probléma az sem, ha elrontott mágiától szenvedünk: ,,rendbehozzuk" - állítja egy reklám. Ugyanezen az oldalon fordíthatjuk vissza elhidegülő párunkat a ,,szerelmi kötés" szabványosított technológiájával. Vitalitásunkat az Egely-kerékkel mérhetjük meg, ám jó, ha tudjuk, hogy a kerék a hőáramlástól forog, nem a vitalitástól, a fluidumtól meg a kozmikus energiától. Így aztán egy öreg villanyvasaló életereje bárkiénél magasabb. Ára mintegy 15000 forint; de ha már van otthon hőmérő, akkor használjuk azt. Természetesen válogathatunk a különféle jósdák és páncéltörő kártyavetők közül. Biztos ami biztos, dr. Szilágyi Mária pszichológus is rendelkezésünkre áll, ha végképp elrontanánk a varázslatot.

Mi a probléma mindezzel? Hogy valós igényt elégít ki, az nem vitás, hiszen ezek a termékek régóta piacon vannak, az Ufómagazinnal együtt. Persze valós igényt szolgálnak ki a heroindílerek is - és ez az analógia nem a fantázia eredménye. A ,,nép ópiuma" kifejezés tulajdonképpen sohasem vesztett érvényességéből, csak az általa jelölt dolgok változnak. Mások érzelmi és szellemi nyomorúságán jócskán lehet keresni. Csak két apró gond van ezekkel a csodákkal. Az első nyilvánvaló: beteg, kiszolgáltatott emberek kábítása folyik itt, s az eladásra szánt termékek és szolgáltatások úgy vannak megtervezve, hogy a sajnálatosan tudatlan vagy a halál elől menekülő embertársaink legalább egy napra becsaphassák magukat velük. Ez az a jellemzője ennek a biznisznek, amiért egy ideális társadalom először is betiltaná azt, mellékbüntetésként pedig művelőit önmaguk állandó szembeköpkörészésére kötelezné.

Boszorkányok nincsenek, de kereskednek

A másik, hogy semmiféle garancia nem tartozik hozzájuk: Gyurcsok József telefonkuruzsló általában azzal förmed kételkedő vagy gyógyulni nem hajlandó pácienseire, hogy ,,ha maga nem hisz benne, én sem tudok segíteni!" Ha jótállás nincsen - márpedig mérhető eredmények nélkül nem is lehet - az annyit jelent, bármit el lehet adni bármilyen kötelezettség nélkül. Ezt a jogot a parabizniszen kívül csak a szoftveripar (és az egyházak) vívták ki maguknak, de szomorú, hogy egy-két kellően szégyentelen varázsló is elérheti megtűrését, holott az orvostudomány konkurenseiként lépnek fel. Éppen ez teszi őket nemcsak erkölcsileg, de fizikailag is veszélyessé: ahogy az ősmagyar csillagrombolók prófétái a tudományos szkepszis ellen rúgkapálnak, az ufóenergiával szervi bajokat ,,kezelő" sarlatánok a hivatalos gyógyászattal szállnak harcba. Beláthatatlanul veszedelmes, ha a szegény ördögök előbb kérik a gazdag ördöngősök segítségét, mint az orvosi beavatkozást. És ez az a veszély, amivel szemben egy tökéletlen törvénykezésnek is illene felemelnie a szavát: boszorkányok pedig nincsenek - tehát ne is praktizáljanak!

Itt azonban megtorpan kissé a purista lendület. Nehéz ma felmérni, mi a veszélyesebb: a rákbetegeken élősködő varázsparaziták vérszívása vagy a spirituális tevékenységek központi szabályozása. Mindenesetre érdemes lenne feltérképezni és megvitatni a jelen helyzetet, aztán legalább valamiféle önszabályozásig eljutni. Ismerve a piac szereplőinek kegyetlen üzleti harcát, ez a jövő álma lehet.

Meg kell jegyezni, hogy a fentiek nem elsősorban az Ufómagazint minősítik. Az impresszum szerint a hirdetések tartalmáért a lap nem vállal felelősséget. De hadd tegyük hozzá, hogy a gyógyérme, a szerencsepatkó és a többi abszurditás a kiadó könyvesboltjában kapható. Ez volt az ingyenreklám, kedves olvasó: köszönje magának, ha nem vásárol.