Nők a pult alatt

A hírre, hogy egy stáb negyvenes színésznőket kínál meg izgalmas szerepekkel, egész Hollywood felbolydult, a negyedik ikszet betöltő színésznők ügynökei mindent megtettek azért, hogy megkaparintsák ügyfeleik számára a szerepeket. A Lynette-et megformáló Felicity Huffman szerint a sorozat sikeréig nem volt könnyű helyzetben az álomgyárban az a színésznő, aki betöltötte már a negyvenet: "Régen a negyven volt az a fordulópont egy nő életében, amit elérve már nem tekintette őt a környezte potenciális (színész)nőnek. Mára mindez kitolódott az ötvenes évekre, és lehet, hogy néhány évtized múltán már a hatvan lesz a bűvös kor. Színésznő barátaim lelkesen hívogatnak a széria megszületése óta, hogy egyre több meghallgatásra mehetnek el, mert az írók - hála Istennek - egyre több jó szerepet írnak negyvenes nőkre is."

A hosszas casting megkezdődött, és akárcsak a Szex és New Yorkban, négy főszerep volt a tét. Suzan, az elvált könyvillusztrátor, aki egyedül neveli tinédzser lányát; Lynett, aki harmincas éveiben valóságos sztár volt a szakmájában, melyet gyermekei kedvéért hagyott ott; az egykori "latino" modell, Gabrielle, aki a tini kertésszel csalja a férjét és a látszatra sokat adó, ám boldogtalan házasságban élő Mrs. Tökéletesség, azaz Bree. Érdekes módon a szerepeket végül azok a színésznők kapták meg, akiknek a magánélete, alaptulajdonságai is rímeltek az adott karakterekre. Suzan az a Teri Hatcher lett, aki maga is elvált és egyedül neveli tini lányát; Lynette szerepét a már idézett Felicity Huffman kapta meg, aki egy gyerekeivel töltött strapás nap után ment el a meghallgatásra tökéletesen életuntan és kimerülten. Gabrielle-t Eva Longoria játssza, aki csak a saját szerepét olvasta el, mert az egész forgatókönyvet már sokallotta; Bree pedig a makulátlan Marcia Cross lett, aki ugyan először Suzan szerepére aspirált, de Marc Cherryt olyan kísértetiesen emlékeztette az anyjára, hogy végül a másik szerepet adta neki.

Az író szerint a négy háziasszony négy archetípust jelenít meg, akik jól ismertek kisvárosi körökben, ráadásul mind a négyen az anyja, Martha Cherry mutációi. "Az anyám az a típusú nő, aki minden kifinomult dologhoz ragaszkodik. Gyöngyöket visel, fantasztikusan főz és szereti, ha minden tökéletes körülötte. A mi családunk ezért tele volt elfojtással, nem nagyon adtunk hangot az érzelmeiknek. Ez az a tulajdonsága, ami Bree megszületését inspirálta. Ugyanakkor volt annyira jó a kapcsolatom anyámmal, hogy lényegében mindent meg tudtam beszélni vele, akárcsak Suzan a tinédzser lányával. Édesanyám, akárcsak Lynette, a karrierjét adta fel a családja kedvéért, azt nem mondom ugyan, hogy csalta apámat a kertésszel, mint Gabrielle, de az biztos, hogy legalább annyira vágyott egy izgalmasabb, csillogóbb életre, mint ő."

A siker receptje

És bár a főszerepeket négyen alakítják, a síron túli hang, Mary Alice (szinkronhangja Liptai Claudia, a szerk.) és a többi kertszomszéd ugyanolyan komoly szerepet tölt be a kertvároska életében, mint hősnőink, akikről már rögtön az első részekben kiderül, hogy ha a helyzet úgy hozza, akár komoly bűncselekményeket is képesek elkövetni. De hát a szerető (házi)asszonyok esetében, mint azt a sorozat bevezető főcíme is bizonyítja, sosem mehetünk biztosra. A széria időtlenségére, a látszat és a valóság bonyolult viszonyára a sajátosan szempontok alapján ábrázolt híres műalkotások is utalnak, melyek között akad Jan van Eyck, Lucas Cranach, Grant Wood, Andy Warhol, Robert Dale, Dick Williams egy-egy képe; valamint a banálisan hangzó Stephen Sondheim-dalok, melyeket a legtöbb epizód címéül választottak az alkotók.

A fergeteges sikert és azt a tényt, hogy a nézők között a férfiak aránya messze nagyobb, mint más sorozatok esetében (a statisztikák szerint a nézők negyven százaléka tartozik az erősebbik nem soraiba), a stáb többféle indokkal magyarázza. Az egyik természetesen az, hogy a sorozat a nők szemszögéből ábrázolja az életet - és ez az élet, bármennyire is fájdalmas, nem az ötvenes-hatvanas évek Amerikája, mint azt a széria bírálói hangsúlyozzák, hanem a huszonegyedik század eleji kertvárosoké.

Rajongók a férfiak

"Magával ragadott az ötlet - meséli Cherry -, hogy megmutassuk, mi is munkál az amerikai álom legmélyén, hogy milyen sötét titkok lappanganak a látszólag makulátlan családi boldogság mögött." Majd így folytatja: "Őszintén szólva az, hogy a férfiak körében is népszerű lett a Született feleségek, meglepett. Ezt elsősorban azzal magyarázom, hogy a mi szappanoperánk, ha lehet egyáltalán annak nevezni, nem olyan, mint a többi sorozat, a szereplőink nem egy asztal köré csoportosulva beszélik meg egy kávé mellett, hogy mi történik velük, hanem cselekszenek. A férfi nézők pedig szeretik, ha a képernyőn történik is valami, és mindezt ráadásul még vonzó nők is tolmácsolják." Ezzel Eva Longoria is egyetért, aki szerint a férfiakat főként az vonzza a show-ban, hogy hiányos öltözetben rohangáló nőket láthatnak a képernyőn, akik a feleségeikre emlékeztetik őket. Mint a színésznő elmondja, nem egy közeli férfi barátja említette már meg neki, hogy a vasalt ingek, a háromfogásos vacsorák ellenére úgy gondolja, feleségének, ha nem is a kertésszel, de egészen biztosan viszonya van valakivel.

A sorozat titkos fegyvere a humora, ami Cherry szerint a sitcomokból táplálkozik. A nézőket a tévétársaság és az alkotók a széria műfaji megjelölésével lényegében becsapták. Miután a Született feleségek szappanoperaként lett definiálva, első körben a szappanoperák népes rajongótáborát ültette a képernyők elé, akik nem egészen azt kapták, amire számítottak, hanem egy vicces, fekete humorban bővelkedő, de drámai elemeket, sőt a misztériumot sem nélkülöző elegyet, melynek azután, hogy megismerték, nem tudtak ellenállni. A hisztérikus sikert látva persze felmerül a kérdés, mi tartott ilyen sokáig? Hogyhogy nem jutott előbb eszébe senkinek, hogy a kertvárosi kerítések, a zárt ajtók mögött igazi aranybánya rejlik? A válasz Felicity Huffman szerint igencsak egyszerű: "Elég, ha azt mondod valakinek - magyarázza a színésznő -, hogy egy nő háztartásbeli, máris meg lesz győződve arról, hogy a világ legunalmasabb emberével beszélget, jóllehet egy született háziasszony életéről minden elmondható, csak az nem, hogy nem eléggé eseménydús."

A cikk - Hungler Tímea írása - a VOX mozimagazin decemberi számában olvasható