Csalóvilág

Botrány a Való Világban! Csalás! Manipulálják a szavazást! Előre kész az eredmény! Ebből írjál cikket, haver! Rohadékok!

Evvel a hülyeséggel volt tele a postaládám egy hétig.

Higgadjanak le, emberek. Nem a parlamenti választásokról van szó. Nem kell lezárni az Erzsébet hidat, sőt, az internetet sem kell eltömíteni.

A jegyző néz egy monitort, és ha a monitoron a CSALÁS szó jelenik meg, akkor a jegyző hívja az FBI-t.

Ott kezdődött a nagy leleplezés, hogy a Best lehozta a lakók listáját, még mielőtt élőben beszavazta volna őket a nagyérdemű; tehát nyilván előre tudták az eredményt, vagyis az eredmény előre el van határozva az ötéves tervben, a villalakójelöltek sorsa determinált, és az emelt díjas esemesek csak árnyékok a falon. Virág elvtárs, ez az ítélet.

Ezen háborodott fel a tisztelt publikum, könyékig vetette magát az internetbe, és terjeszteni kezdte megcsalatásának könnyfakasztó történetét. Az RTL Klub az igen hiteles Fókuszban tette helyre a dolgokat, mondván, a Best csak tippelt, a szavazatszámláló rendszer pedig minden rendszerek legjobbika, aki abba bele tud nyúlni, az akár a gravitációt is megszüntetheti. Különben is közjegyző felügyeli, vagyis a jegyző néz egy monitort, a monitor visszanéz rá, és ha a monitoron a CSALÁS szó jelenik meg, akkor a jegyző hívja az FBI-t.

Két apró desszertem van ehhez a történethez. Az első a bundabiztos pincében őrzött, tökéletesen csalhatatlan esemesszámoldáról.

Ezek már abban a pillanatban beszopták a maximálszopacsot, amikor leszavaztak.

Purdékoromban azt játszottuk a húgommal, hogy választást tartottunk Macóniában. Teleplakátoltuk a lakást, aztán odavittünk minden macit, nyuszit, sünit és békát a menő 128 kilobájtos ZX Spectrumhoz, az állatkák lenyomták a szóközt, és az ügyes program elvileg ugyanolyan eséllyel generált szavazatot a bölcs Szöszi mackó javára, mint a húgom ellenszenves és demagóg, Rózsika nevű nyuszijának. Gyakorlatilag pedig a bölcs Szöszi mintegy nyolcvan százalékkal nyerte a választást, ami engem nem lepett meg, ugyanis én írtam a programot, és éppen nyolcvan százalékot irányoztam elő benne.

Akár közjegyzőt is hívhattunk volna, a jogászok ugyanis a legritkább esetben értenek a Basic nyelvhez. Ennyit a számítógép segítségéről és a közönség megkérdezéséről.

A másik desszert keserűbb csokoládé.

Tessék mondani, ki is volna itt átverve? Az a tisztelt néző, aki n-szer kétszáz forintért szimpatizál Pandorával? Az a néző, aki egyáltalán bármit hajlandó fizetni azért, hogy Tommyboy kerüljön a villába? Az a honfitársunk, aki akár egy szívószálat keresztbetesz azért, hogy vadidegen embereket ketrecbe küldjön, és ezzel másik vadidegen embereket gazdagítson? Az, aki idomított majomként, automatikusan nyúl a telefonjáért, ha kiírják a képernyőre, hogy szavazzanak?

Nyilvánvaló, hogy a csalást kiáltók és a szavazók nem ugyanazok; ugyanis aki pénzt áldoz ilyesmire, az azért teszi, mert a tévé azt mondta neki, márpedig a tévé azt is világosan megmondja, hogy az annyi annyi, nincs itt semmi furfang, ez maga a valóság. Akik ordítva svindlit sejtenek, azok csupán rosszindulatúan el akarják venni szegény páráktól a szórakozásukat.

Énszerintem a Való Világ szavazóközönsége olyan halmaz, amelyen az átverés fogalma nem értelmezhető. Ezek már abban a pillanatban beszopták a maximálszopacsot, amikor leszavaztak. Hogy ezután mi lesz a szavazatukkal, az a halott és a tömjénfüst viszonya. Ez nem csalás, még akkor sem lenne az, ha az lenne. Ez okos, hatékony profittermelés. Butaságadó. Fizessenek csak a lelki szegények. Majd odaát megadjuk.