• Cinematrix
• Média
• Showbiz
• Kultpol
• Klassz
• SciFi
• Életmód
• Litera
• Archívum

• Mellékletek

• Kiskarácsony
• Sziget 2005
• Korrektorblog
• Filmszemle 2005
• Sziget 2004

• Szavazások
• Ámuljon a jövő Budapestjén!

Küldje el ezt a cikket barátjának, ismerõsének!
Nyomtatható változat

Az első animációs blokk nem keltett különösebb vizuális izgalmat. A japán, finn, brit, spanyol és német munkák mellett Horváth Mária idei szemlén már látott munkáját (Állóképek - Rajzok egy élet tájairól) is vetítették, de csak kevés animáció tűnt befejezett, működő egésznek. Legtöbbjük hatása kimerül a forma és a koncepció bemutatásában, mire átjött volna a hangulat, már a végefőcímet olvastuk.

A Lé meg a Lola rendezőjének új munkája, a Harcos és a hercegnő

Érdemes-e figyelni a német újhullámra? - tette fel az adekvát kérdést egy ifjú szakember Tom Tykwer tavaly készített filmjének bemutatója után. A fiatal német (természetesen újhullámista) rendező-zeneszerző képi világa hozza a Lé meg a Lolából megismert dinamizmust, de a perec mégsem kerek. A meseszép kép és vágás mögött szemérmesen bújik meg a suta történet, mely egy idegszanatóriumi ápolónő és egy hányattatott életű katona véletlenekkel tarkított találkozásáról szólna. Tykwer a bicebóca cselekményt hosszú, végletekig lassított beállításokkal és súlyos zenével próbálja foltozgatni, kicsit túlzásba visz, szájbarág. A kérdés tehát jogos, sőt, legközelebb feltétlen visszatérünk a témára.

Az éjfél ismét a zsinagógában találja a vájtfülű közönséget. David Murray ezer hangszert szólaltat meg szaxofonján, jazz szól a patinás falakból is. A virtuóz improvizációt hallgatva néhány perc ismét kiesik, odakint közben melegítik a tubákat... Miképp szombaton Balogh Kálmánék ejtették rabul a közönséget, úgyanúgy tett vasárnap a Savele Fanfare. A hajnalig tartó örömzenélés megmozgatta végre a passzív közönséget...