Natália
-3 °C
8 °C

Tévedhet-e egyszerre százezer ember?

Melyik volt 2003 legjobb és legrosszabb magyar filmje? E két kérdésre nehezebb válaszolni, mint arra, hogy miről beszélgethetett öszödi Gyurcsány Ferenc sportminiszter és Dessewfy "Szpindoktor" Tibor pártháttérember egy mámoros decemberi éjszakán a Fészek pultjánál imbolyogva. De mi persze megpróbáljuk, az Önök segítségével.

Úgy felizgatta Makk Károly egyik snittje, hogy mozi után végigverte a családot? A Kontroll után bérletet váltott, otthagyta a munkahelyét és leszólította az összes állatjelmezes lányt az utcán? Negatív és pozitív indulatait most relatíve békés körülmények között kiélheti, ha először felfelé, majd lefelé fordított hüvelykujjal klikkol egy jó nagyot. A döntésben egy filmrajongó angyal és egy gonoszkodó, de szintén ezüstnitrát-függő ördög segíti Önt, akik egy sajtóvetítés után eljöttek velünk a szerkesztőségbe, hogy kifejtsék tömör véleményüket a tavalyi szezon magyar filmjeiről.

Különös november

A moziba járó populáció tavaly nehezen mozdult rá a hazai termésre. A november előtt bemutatott magyar filmek közül a művészfilmek és a közönségfilmnek szánt próbálkozások annyiban hasonlítottak egymásra, hogy alig vettek rájuk jegyet. Az egyetlen kivétel a közel 100 ezres nézettségű Bánk bán volt. Az sem számított sokat, ha egy alkotás komoly nemzetközi díjat nyert, mint Mundruczó Kornél Szép napokja, bár ennél a filmnél eleve nem kalkulálhattak kasszasikerrel.

November volt a határvonal. Akkortól láthattunk két közönségfilmet, a Kontrollt és az Apám beájulnát, amelyek jelentősen feljavítotották az évi átlagot, pár hét alatt letaszítva a trónról a nézettségi toplista addigi vezetőjét. Az Apám beájulnát részben az idén bevezetett, kifejezetten közönségfilmeknek szóló látogatottsági támogatás motiválta: 62 millió forintot kapott, amit akkor nem kell visszafizetnie, ha eléri a 100 ezres nézőszámot. Ha bukik, a támogatás átminősül hitellé. De nem bukott. 2004-ben már több közönségfilm is ennek a konstrukciónak köszönhetően kerülhet majd a mozikba.

Díjak és kudarcok

A januári szemlén - a szerkesztőségi ördög szerint jobb híján - díjazott filmek a mozikban nem állták meg a helyüket. A fődíjas munkát, Gothár Péter amerikai filmszatírából készített remake-jét, a Magyar szépséget még csak be sem mutatták. A legjobb elsőfilmes Fazekas Csaba (Boldog születésnapot!) és legjobb forgatókönyvíró-díjas Dyga Zsombor (Tesó) alkotása a heves reklámkampány ellenére is elhasalt a mozikban. A Boldog születésnapot!-ot az Index szerkesztőségben aratott tetszés sem mentette meg ettől.

Az év első felében vetített művészfilmek, ha a pénztáraknál nem is kaszáltak, legalább a nemzetközi fesztiválokon jól szerepeltek: Mundruczó Kornél Szép napok című filmje az Európai Filmfesztivál nagydíját kapta, Fliegauf Benedek Rengetege pedig a Berlinálén lett a legjobb első film.

Nemcsak a húszéveseké a világ

A középgeneráció bukott közönségfilmjei között volt romantikus western (Rinaldo), történelmi filmdráma (A rózsa énekei), értelmetlen szerelmi dráma (Szerelemtől sújtva) és anti-kalandfilm (A Szent Lőrinc folyó lazacai) is. Reformkori alakról készült nagy költségvetésű unalmas kosztümös alkotással idén nem jelentkezett senki, a pénzhiány mellett ez annak is köszönhető, hogy a Bánk bán című operafilm a középkorban játszódik.

2003-ban bemutatták a két nagy öreg új filmjét is: Jancsó Miklós Kapa-Pepe-sorozatának sokadik epizódjával, Makk Károly pedig a Szerelem című filmjének folytatásával lepte meg a nézőket, bár egyik sem váltott ki utcai zavargásokat. A mostanában divatba jött fiatal rendezők - Mundruczó Kornél, Pálfi György, Bodó Viktor, Török Ferenc, Schilling Árpád - idén egy közös szkecsfilmmel, a Jött egy busszal szerepeltek és buktak el.

Szóval eléggé vegyes volt a tavalyi termés, amelyből két segítőnkkel, a magyar film szókapcsolatot párás szemmel kiejtő angyallal és a cinikus ördöggel szemezgettünk.

Apám beájulna

Angyal: Több mint százezer fizető néző nem tévedhet, ráadásul erre a filmre nem rendeltek ki általános iskolai osztályokat és mit sem sejtő nyugdíjasokat, mint egy-két korábbi közönségsikernél. De hát ezúttal együtt volt minden: fiatal szerző bestsellere, amiből ő maga írt forgatókönyvet, megafrankó kalandok képeslapra illő tájakon, dögös bőrök, bulák, áruk és spinkók, überturbó pasizás, sirály dumák, kell-e ennél több?

Ördög: Film mai fiatalokról, ahogy őket két generációval idősebb, megfáradt filmesek elképzelik. Kínos párbeszédek, ósdi poénok, sosem volt szleng a viccces vöröske és az "ordas prosti" európai pasitúráján. A mélypont mégis a filmplakát Vigyázat, nagyon kúl szlogenje, ami pont olyan, mint amikor középkorú, pénzéhes bácsik próbálnak 17 éves gimnazista módjára beszélni. Javaslataink a befektetőknek: Figyuzzatok skacok, überrulez állami steksz közelít, vagy Bakker, mijen sirály MMK-támogatás a horizonton.

Boldog születésnapot

Angyal: Osváth András filmfőhős úgy dönt, hogy harmincadik születésnapján elér mindent, amit kisiskolás dolgozata alapján addigi életében elmulasztott elérni. Fazekas Csaba filmrendező úgy dönt, vígjátékával betölti a kritikusok szívében elhelyezkedő jéghideg ürességet. A Filmszemlés díj és a lelkes közönség a bizonyíték arra, hogy sikerrel járt.

Ördög: Micsoda kimódolt alaphelyzet! Micsoda kiszámítható cselekmény! És az a bájolgás! Inkább olvasgattam volna Lamperth Mónika összegyűjtött beszédeit.

Kontroll

Angyal: Végre egy fiatal rendező, aki elsőre nagyot dobott. Mert Antal Nimródnak volt önbizalma, nem hiába nőtt fel Amerikában: a budapesti metróba helyezett történetével rögtön két elődjével is versenybe szállt. Luc Besson klasszikus Metróját témájában, a Valami Amerikát mint közönségfilm igyekezett túlszárnyalni. Pados Gyula fojtóan szép képeivel sajátos hangulatú földalatti világot kreált. Állítólag minden gimnazista látta már. És nem csak vicces, de még szól is valamiről.

Ördög: A Kőbánya-Kispest megálló elhanyagoltságát idéző forgatóköny miatt a film azonban leginkább Aba Botond BKV-vezérigazgató nyitó monológja révén vált emlékezetessé. Tényleg, ha már volt egy jó helyszín, egy világszínvonalú operatőr, sok remek színész meg egy fiatal rendező, nem találtak valakit, aki összeütött volna egy sztorit is az egészhez? És emlékeznek azokra a kínos poénokra? Amikor Herendi "Valami Amerika" Gábor filmrendező a pörkölt receptjét meséli Eszenyi Enikői húscafatainak zacskóba pakolása közben? Vagy a nagydarab homoszexuális bliccelőt, akit a Szeszélyes Évszakokból is kicenzúráztak volna? De a legcikibb azért a komoly vonal volt az egészben. Ahogy a főszereplő a jobb sorsra érdemes Kulka János szájába rágja az előre pépesített mondanivalót? És az überdemagóg zárójelenet a bagollyal?

Libiomfi

Angyal: Egy pszichopata is lehet szórakoztató, derül ki a Legkisebb film a legnagyobb magyarról alkotóinak filmjéből. Az önjelölt színházi rendező végzetes alkotótáboráról készített film a dráma, a musical, a bohózat és a szimpla ökörködés elegye, amelyben a Kálmánczhelyi-Végh alkotópáros kicsit komolyabban vette magát a kelleténél. De aki ilyesmire fogékony, az fergetegesen mulathatott.

Ördög: Na, és ilyenekre adnak közpénzt ebben az országban. Ki kíváncsi arra, hogy néhány túlmozgásos fiatal teljesen értelmetlenül egymásra hány blődebbnél blődebb, úgynevezett poénokat, minden összefüggés nélkül? Ennél a bagázsnál maga Farkasházy Tivadar is előbb csalna ki belőlem önfeledt kacagást. Kicsit sem vicces, inkább valahol a kínos és a végtelenül fárasztó közt ingázik. Nem is mondom, hogy melyik kategóriában tartom favoritnak.

Rengeteg

Angyal: Ilyen filmet forgatna Ranschburg Jenő, ha fiatalabb lenne és többet járna a Ráckertbe. A lélektani mélységekben matató beszélgetések sorozatából épített, no-budget alkotás valamiért mégis képes volt elkerülni a banalitást. Ez egyrészt szűk, de lelkes rajongótábort kovácsolt, másrészt a Magyar Filmszemle és a Berlini filmfesztivál díjait hozta Fliegauf Bence rendezőnek.

Ördög: Na, még szerencse, hogy nem találták fel az illatos internetet, mert akkor Ön bizony most fuldokolna a kénszagtól. Hogy a háromágú vasvillába mernek filmnek nevezni egy olyan szalagot, amin nem szerepel semmi más, mint beszélgető emberek? Ezt a Fliegaufot le kéne kötözni egy székre és addig nézetni vele Eric Rohmer-filmeket, amíg nem kér bocsánatot.

Szent Iván napja

Angyal: Végre egy bevállalós mozi, amelyik le meri rántani a leplet a showbiznisz kegyetlen mechanizmusairól. Ráadásul meg merték húzni, hogy a főszereplőt Ivánnak hívják, akit Kamarás Iván játszik. Micsoda dögös pasi. Ha nem lennék nemtelen és lenne anyagcserém, esküszöm, hogy a mozivászonra hajítottam volna a bugyimat a végén. De az ismert okoknál fogva sajnos nem tehettem.

Ördög: A showbiznisz megöli a művészetet, derül ki a színházi színészből lassan popénekessé és médiafiúvá váló (Kamarás) Iván egy napját bemutató filmből. Köszönjük szépen, kedves alkotók, azóta sem tértem magamhoz ettől a megvilágosító erejű felfedezéstől. A humoros történet végül - hogy, hogy nem - mégis behódol a megvetett showbiznisznek, és szirupos happy endben tesz engedményeket a tömegeknek. Akik a nézőszám alapján mégsem voltak vevők Meskó Zsolt első nagyjátékfilmjére. Muhaha, nem is csodálom.

Szép napok

Angyal: Kevesen mondják olyan kíméletlenül az arcunkba, mint Mundruczó Kornél. A Szép napok minden, csak nem könnyű szórakozás, de arra ott vannak ifj Gál Zoltán sajtótájékoztatói. A film újravágott változata meg is kapta Brüsszelben az Európai Filmfesztivál nagydíját.

Ördög: Bejön Önnek a nyomor, a kiáltástalanság és a szex együtt? A magyar mozinézők tömegeinek nem, hiszen a kritika által az egyik legjobb fiatal rendezőnek tartott Mundruczó Szép napokja jó nagy bukott a hazai mozikban. Ha megrázót akarok látni, inkább választom Antal Imrét.

Szerelemtől sújtva

Angyal: Régen láttam ilyen felkavaró munkát a nő-férfi viszonyról, meg a kiszolgáltatottságról. Áldom az Urat, hogy hiányoznak rólam a nemi bélyegek. Még az kéne, hogy érzelmileg kiszolgáltatottan vergődjek egy reménytelen kapcsolatban a nevelőapámmal. Aki talán Szent Péter lenne, ha egyáltalán. Nagyon bátor film, mindent egy színésznőre épít, de a húzás bejön.

Ördög: Egy Lolita-történet tragikus végjátéka, klausztrofóbiás gyötrődéssel, véres törölközőkkel és szobabiciklivel. Sas Tamás visszatért a presszóból, a szemistatikus szemifilmhez. Jól hangzik, ugye? Ha a langyosokat tényleg kiköpi ismert ellenfelem, az Úristen, akkor ez a stáb egy kozmikus nyálcsomóban fogja végezni. Most sajnos indulnom kell, jövő hétre ki kell találnom valami kegyetlen módszert azoknak a rendezőknek a megfegyelmezésére, akiknek van képe egyetlen szereplőt mutatni több mint egy órán keresztül.

És a szerkesztőségi ördög itt tényleg felállt, magához vette a vasvilláját és elkocogott megnézni Herendi Gábor időutazós vígjátékának első kópiáját. Sajnáltuk ugyan, de végül is átfutottunk az összes olyan magyar filmen, amelyekről tavaly hosszabban megemlékezett az Index, így hamar ablakot nyitottunk, hogy kiengedjük a jóindulatú angyalt, aki már előre rágta a körmét, hogy milyen lesz Árpa Attila első játékfilmes kísérlete.

Osszanak-szorozzanak, aztán döntsék el, hogy a felsoroltak közül melyik volt a tavalyi szezon csúcspontja, illetve legkínosabb filmszalagja. Nemsokára voksolhatnak az év Magyarországon bemutatott külföldi filmjeire is. Addig is búcsúzunk, méghozzá Kálomista Gábor producer enigmatikus soraival: "Azt gondolom, hogy az Isten és köztetek az a különbség, hogy az Isten nem hiszi magát kritikusnak."

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Pihenjen Szép kártyával!

Egy kis lazítás Önnek is jár! Íme a Szép kártya elfogadóhelyek.