|
John Cassavetes |
Cassevetes 1989-ben, halála előtt néhány hónappal mondta el Carney-nek, hogy a két tekercs 16 mm-es művet elvesztette a New York-i metróban - derült ki Carrey Libération című párizsi napilapnak a rotterdami bemutató után adott interjújából.
Talált tárgyak osztályán
A professzornak kitartó munkával sikerült megtudnia, hogy a tekercsek először a talált tárgyak osztályára kerültek, majd valaki egy csomagban más tárgyakkal együtt megvásárolta, de nem ismerte fel értéküket és egy idő után továbbadta. Ekkor került a film egy mozibarát floridai családhoz, akik jelentkeztek Carney-nél.
A filmbe annak idején kritikusok és a korabeli avantgard filmesek, köztük Jonas Mekas, a kommersz mozival való szakítás példáját látták, olyannyira, hogy az 1959-es változatot Hollywood előtti kapitulációnak minősítették. Értéke elsősorban erőteljessége. Az is szokatlan az akkori mozi ismeretében, hogy a női főszereplő a férfi figurák mögé szorul, ami rokonítja a kor beat-irodalmával, főleg Jack Kerouac regényeivel.
A filmből eddig csak húsz percet láthattunk
Az első, spontánul filmezett, megtalált változatból csak húsz percet láthattak idáig a nézők, ugyanis a rendező ennyit tett be a két évvel később készült 59-es
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!