Pivano 1948-ban találkozott először Hemingway-jel az olaszországi Cortinában, és életre szóló barátság alakult ki közöttük. Az írónő már évekkel azelőtt lefordította a Búcsú a fegyverektől című regényt, amely nem volt éppen veszélytelen vállalkozás Mussolini fasiszta diktatúrája idején. Fernanda és Hemingway később is többször találkoztak, és az asszony Kubában is meglátogatta az írót. Az életrajzot személyes élményei, első kézből kapott dokumentumok és soha nem publikált levelek alapján írta meg.
Castro is segédkezik
Ferrara filmje a tervek szerint Hemingway életének 1948 és 1954 közötti szakaszát mutatja be, A folyón át a fák közé című regényétől Az öreg halász és a tenger-ig, az első Pulitzer-díjtól az irodalmi Nobel-díjig. A filmben szerepet kapnak a vadászatok Friuliban és a venetói mocsarakban, az olasz barátok is. Az első világháború is visszaemlékezések formájában jelenik meg a műben, a Sassari-hadosztály, az utolsó napok Fossaltában, amelyből a Búcsú a fegyverektől született.
A producer azon fáradozik, hogy a készülő filmhez interjút készíthessenek Fidel Castróval, akit a Kubában töltött évek alatt köztudottan szoros barátság fűzött Hemingwayhez. Hemingway életéről eddig számos tévé- és dokumentumfilm készült, a filmrendezők érdeklődését azonban csak az utóbbi néhány évben keltette fel a kalandos életű író.