Köpködő Tom Hanks, gázálarcos bulldog

2004.06.21. 14:29
A kamarazenekar tagjai alagutat ásnak egy özvegyasszony háza alatt a dollárokkal tömött kaszinó széfjéig. Tom Hanks nyála beteríti a kamerát, Irma Hall pedig szétpofozza Marlon Wayansot. A fekete humorú barokkos vígjáték túl coeni ahhoz, hogy kasszasiker legyen, és túl amerikai ahhoz, hogy az angol sajtó kiakadjon.
Az angol újságírók letámadták a rendező testvérpárosból megjelent Ethan Coent az 57. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál sajtótájékoztatóján, mert a versenyfilmként induló bűnügyi vígjátékuk, a 1955-ös, azonos című angol kultfilmnek a remake-je. A nagy felháborodást az okozta, hogy a 2004-es változatban a történetvázon és egy gázálarccal felszerelt bulldogon kívül semmi nem maradt angol. A főszereplőként jelen lévő Tom Hanks akkor a Passióra utalva azzal mentette a helyzetet, hogy a filmet II. János Pál pápa is megnézte és az áldását adta rá.

Joel és Ethan Coen valóban nem voltak szívbajosak, amikor a forgatókönyvhöz nyúltak. A londoni King's Crosst Mississippi állambeli csöndes kisvárosra cserélték, a kotnyeles brit hölgyből nagydarab, fekete, templomjáró asszonyság lett, az Obi-Wan Kenobiként ismertté vált színpadi színésznek, Sir Alec Guinessnek a szerepét pedig Tom Hanksre bízták. De hát, ha a Coen-testvérek vesznek kezükbe egy tervet, nem elvárható, hogy az amerikai remake-ektől megszokott hű másolat készüljön.

Középpontban a coeni pancserek

Tekintse meg képeinket!
A történet szerint egy napon a vallásos, rendszerető, özvegy, Marva Munson házába új albérlő toppan be: egy tökéletes dzsentleman, a klasszika-filológia (Ph.D-s) professzora. Goldthwait Higginsonnal egy egész csapat érkezik, hogy, mint mondják, templomi zenét játsszanak a pincében. De a csipketerítővel díszített otthon alatt a kamarazenekar egy frissen alakult bűnbandává változik, aminek terve a tökéletes bűntény: egy kaszinó kirablása.

Persze a coeni fekete humor alaposan elintézte a csapat tagjait: a hip-hop fiú és az alagútfúrásért felelős, vietnámi tábornok fél a nyanyától, az ujját lerepítő tűzszerész egyszerűen pancser, a lágyszívű izompacsirta pedig szellemi fogyatékos és a professzor is csak relatíve nevezhető lángelmének. Így már az elején sejthető, hogy a bűntettük nem járhat sikerrel. Mialatt Coenék felszámolnak a "kedves néger asszonyság"- sztereotípiával is, az özvegy életére támadó bűnözők sorban hunynak el.

Ennél a résznél lanyhul csak a lendületes nyitás után a film feléig pergő cselekmény. A tagok sorozatos elhullása magában - a helyzetkomikum ellenére - nem elég változatos hajtóerő, mégha mindez a hol barokkos, hol hip-hopos feldolgozású gospel zenére történik is.

Köpködő Hanks, pofozó Hall

Tekintse meg képeinket!
Hanks játéka feledteti a dramaturgiai egyenetlenségeket és a rosszabb poénokat. Az utóbbi filmek komor témái után végre ismét vígjátékban brillírozik a "jól borotvált amerikai"-ként megszokott sztár, ezúttal éppen a megváltozott külsejéből fakadó humorral is élve. A Mark Twain-öltönyös, 'lángész' főnök elalél a saját hangjától, ahogy a kiálló fogával pöszén Edgar Allan Poe-t szaval, a cinquecentót pedig úgy mondja ki déli akcentusban, hogy beteríti vele a kamerát.

Hanks mellett Cannes-ban a legjobb női alakítás díjával jutalmazott Irma P. Hall is könnyen lejátssza a bandát a vászonról. A bandatagot játszó Marlon Wayans-ot még valódi pofonjaival is kiosztja a védtelen özvegy szerepében: csak úgy hullámzik a hip-hop fiú arca.

A 70 millió dollárból készült Betörő az albérlőm vígjátéknak jó, de ahhoz, hogy nagy mozisiker legyen, túlzottan különc alkotás (a várakozáshoz képest gyengébb 12 millió dollárral indult az első hétvégén márciusban az USA-ban). Bár az amerikai kritikusok is fanyalogtak az angolok mellett, de ők más okból. Az elkényeztetett hazai esztéták a Fargót, és A nagy Lebowskyt rendező Coen testvérektől az 1987-es Arizóniai ördögfiókák óta folyamatosan a jó, ironikus kriminél többet: zseniális kultfilmet várnak.