Hétmérföldes önbizalom

Eminem

Nem irigylem Eminem új filmjének magyar szinkronrendezőjét. Alaposan fel kell, hogy kösse a nadrágját, ha élethűen vissza akarja adni azokat az elképesztően mocskos szájú, de rafinált és gúnyos, ráadásul rímbe szedett káromkodáslavinákat, amikkel speciális hetvenkedési versenyeken hordják le egymást a sárga földig a teljesen vagy majdnem munka- és lakhely nélküli detroiti fiatalok ebben a filmben, ráadásul a dialógusok sebességétől még talán Geszti Péter is elpirulna. Ha angoltudásukat szeretnék a magyar nézők hasznosítani a film megértéséhez, csak próbálják megfejteni a következő kis évődő fekete szleng dialógust: "Yo, what up, dog?" "Dog, it was my bad." "Word." (a "csak" standard angolul beszélők kedvéért: "Szia, mi van öregem?" "Te, a múltkori az én hibám volt." "Egyetértek".)

A film Eminem, a botrányos megjegyzéseiről hírhedt rap-mester debütáló munkája, de ennek ellenére meglepően higgadt, elgondolkoztatóan reális megfigyelései vannak az amerikai valóság kevésbé cukormázas oldaláról. Eminem, akiről egy időben sokat cikkeztek homoszexuálisellenes benyögései és a nőket (különösen saját anyját) degradáló megjegyzései miatt, ebben a filmben egy nyitott, nőket tisztelő, gyermekszerető fiatalembert alakít.

Brittany Murphy és Eminem

A rendező, Curtis Hanson (Szigorúan bizalmas, Wonder Boys) nem hollywoodi frázispuffogtatással emeli Rabbit alakját a hős posztjára, hanem a nehezebb utat választja - csak becsülettel teszi a dolgát. A film plakátjain és hirdetésein Kim Basinger neve jelenti a "nagyágyút" aki viszont látványosan csütörtököt mond. Bármilyen nevetségesen hangzik, Eminem néha jobb, mint Kim Basinger. Eminem elemében van, érezni, hogy otthonosan mozog az összeeszkábált, hiteltelen világban, míg Kim Basinger hamis útszéli dialektusával és ösztöntelen viselkedésével súlytalan a tróger anya szerepben. A film játszódhatna Budapesten is, mondjuk egy-egy meredekebb kőbányai környéken.

A rendező Amerikában szokatlan őszinteséggel mutatja be Detroit leépült és reményvesztett negyedeinek sivárságát és szegénységét. Eminem, aki be nem vallottan önmagát alakítja, egy ún. trailer-parkban (bádogházban) lakik anyjával, anyja ún. barátjával és kishúgával. Ez a felállás amerikai viszonyok közt olyan, olyan mintha egy magyar fiatalembert még pelenkázna anyukája, és a híd alatt laknának. Szóval Rabbit nem nagyon büszke az életére, és azon igyekszik, hogy kivakarja magát ebből a fertőből. Élete rendületlenül, szinte szokványosan sodródik a teljes leépülés felé, de ő kitart, és tehetségébe vetett, jól titkolt önbizalma átsegíti a nehéz pillanatokon. Barátainak többsége nem érzi szükségét, hogy alantas módon (például munkával) próbáljon előrejutni, mint ahogy nem érzik a nyomor iránti iszonyt sem, ami Rabbitben ég.

Rabbit napközben egy vasüzemben dolgozik, és egy raplemez kiadására gyűjt, este pedig, mint valami jenki Balassi Bálint, úgynevezett rap-csaták keretében mikrofonokat ont tele szexszel fűszerezett káromkodás-rigmusokkal, és mellesleg porig rombolja néhány fekete rapper önérzetét. Teszi mindezt nagyrészt egyedül, mivel néhány haveron kívül csak egy elképesztően önelégült anya, egy szajhává váló barátnő és pár elhessegetni való, a tehetség szagára gyűlő vérszívó ügynökjelölt veszi körül. A film üzenete reális, egyben inspiráló: Rabbit rájön, hogy a benne izzó feszültséget végső soron csak az oldja fel, ha tehetségét egyedül kamatoztatja, és egyszerűen a mikrofonba mondja gondolatait.