Mária
-6 °C
-2 °C

Agyő, édes Joszeliani!

2000.11.15. 13:12
Joszeliani filmjének izgalmi értéke egy gyönge kávé melletti, max. ötperces small talk erejével ér fel. Habár a szinopszisból és egy interjúból kiderül, hogy a rendezőt Párizs 'könyörtelen' világa, és a mai fiatalokat fenyegető társadalmi veszélyek miatt érzett felelősségvállalás inspirálta - szép gondolat! -, a film monoton vonalvezetése, gondolatvilágának banalitása mégsem győzött meg az aggodalom létjogosultságáról. Dögunalmas, na.

A veszély és a problémák súlytalanok és kimódoltak
Bevallom, egyetlen alkotását sem ismerem a grúz rendezőnek. Bár nem illik egyetlen munkából megítélni az alkotó munkásságát, ha egyéb filmjei is hasonlóak, illetlen leszek és kihagyom a többit (esetleg írja meg valaki, ha másképp van).

Az Agyő, édes otthon! üzenetét manapság egyszerűen nem lehet komolyan venni. A rendező igénye az ,,élet teljességének" bemutatására, kerekded, egységes gondolatok tálalására szép törekvés, de minthogy tökéletesen humortalan és iróniamentes, a mai nézőnek csaknem elviselhetetlen. Kedves játékosság, némi elevenség csupán egyetlen alkalommal villan fel a filmben: amikor az unatkozó, alkoholista családapa újdonsült koldus barátjával a kastély melletti patakba csobban, s hátra hagyva csapot-papot, a tartalmasabb világ felé veszi az irányt. (Igaz, szomorú a néző sejtése: a koldusnak is csak addig kell a magányos fószer, amíg tele a csónak mindenféle földi jóval.)

A gazdag unalomból koldul
Ez a tendencia vonul végig egyébként az egész filmen. Mindenki mást akar, mint ami éppen. A csóró módosnak akar látszani, hogy aztán gazdag lehessen, a jómódú pedig szegénynek akar tűnni, hogy majd általa 'belsőleg' gazdagodhasson. Céljaik elérése érdekében álruhát öltenek, kalandokba keverednek, veszélybe kerülnek, míg végül a koldus révbe ér, a gazdag pedig visszavonul a semmittevéshez: beletörődik sorsába, átveszi a hajléktalannal lelépett családfő helyét, a tespedős hintaszéket, a villany vasutat, a vágányokra meg (csakúgy, mint őse) - mindannyiszor, ha kedve támad valamit tenni, elhelyez egy vagy két vonatot, amelyek néhány kanyar után mindig visszatérnek a kiindulóponthoz.

A filmbeli hősök életútja nem tartogat fordulatokat, a veszély és a problémák súlytalanok és kimódoltak. Az alakok bemutatása szinte kizárólag a külsőségekre korlátozódik. Szenvedés helyett szenvelgés, a társadalom két szélső pólusának elvont szembeállítása, állókép-szerű sorsok - az Agyő... nem ad útravalóul semmit a moziba betévedt jobb sorsra érdemesnek.

Agyő, édes otthon!
Adieu, plancher des vaches!, 1999
színes, feliratos francia film, 117 perc
rendező: Otar Joszeliani
szereplők:
Nico Tarielashvili
Lily Lavina
Philippe Bas
Stephanie Hainque

Forgalmazza a Budapest Film!