Romantikus balkáni nyomor

A bolgár filmgyártás semmivel sincs jobb helyzetben mint a magyar, sőt a szervezők bevallása szerint nem a legjobbakból láthatunk válogatást, hanem azokból, amelyek egyáltalán elkészültek. Próbálkozások szemtanui lehetünk: történelmi kalandfilm, életrajzi történet és irodalmi adaptáció egymás mellett - emlékeztetőül pedig régi sikerek. Kesernyésen mosolygunk, mint sokszor a szereplők is. Ez van.

A díva, a rajongója és egy nihilista Kutyapanzió

A '99-es napfogyatkozás világvége hangulata Sztefan Komandarev Kutyapanziójában maradt meg. Ebben egy kiöregedett díva, annak hűséges rajongója és egy önmagát kereső fiatalember között folyik csendben a számadás. Emberi gyengeségek, cívódás, nosztalgia - álmodozás rózsalekvárfőzés közben.

Az áfonyás dombon valóra válnak az álmok és eljő a boldogság a telihold alatt - énekli Louis Armstrong. A Blueberry Hill főhőse, egy enervált német üzletember egy kalandregénnyé váló szilveszteri vonatút során fedezi fel az élet apró szépségeit, miközben meseszerű és sokszor groteszk helyzetekbe kerül. Vagy álmodta volna az egészet? Kis bolgár szocreál ("Vissza Európába? De hát mi sose voltunk ott!" - kommentálja az enyhén ittas masiniszta az éjféli elnöki beszédet) és filozófikus gondolatok az igazi társadalmi kommunikációról.

Az elmúlt század történelmi felfordulásait és a mai kiábrándító helyzetet egyszerre mutatja be Ivan Nicsev A világvége után című munkája - az ilyen történetekre jellemző humanizmussal és sok humorral. Akár az egykori Monarchiában is játszódhatna a soknemzetiségű kisváros lakóinak története, akiknek békés együttélését zilálja szét a sztálinizmus. Mindezt a főszereplő gyerekkori emlékein keresztül látjuk, ami igen vidám és kedves perspektívát biztosít, de ugyanilyan megható az egykori kis "szerelmesek" egymásratalálása is a mai maffiaszagú valóságban. Humanizmus kontra történelem - mosollyal és egzotikus fűszerekkel.

Ismerős történetek ezek. Igaz, semmi egetverően új nincs bennük, inkább az az érdekes, hogy hogyan dolgozzák fel ugyanezeket az élményeket úgy ezer kilométerrel délkeletre tőlünk. Balkáni színek és hangulatok, lassabb ritmus és szinte divatja múlt humanizmus - nosztalgia fogja el az embert a moziból kijövet, csak maga se tudja mi után.