Aki kemény, az a legkeményebb

Most azonban vége a látszólagos nyugalmamnak: amit a Harcosok Klubja óta vártam, a Blöff után bekövetkezett. Már tudom, hogy Brad Pitt-féle kőkemény telepi csávó akarok lenni.

Ha jobban meggondolom, az életem 1986-ban siklott ki, amikor szüleim, megunván a József Attila lakótelep negyven négyzetméteres panelkomfortját Hidegkútra települtek, és vittek magukkal engem is. Akkor és ott dőlt el minden. Amióta Mickey szeretnék lenni, gyakran eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha nem költözünk el a kilenckerből.

Brad Pitt ... egy nagy totem a hátán, egy meztelen démon a mellkasán

Akkor most olyan lehetnék, mint ő, nekem is lennének tetkóim, mindenek előtt egy nagy totem a hátamon, egy meztelen démon a mellkasomon, valamint néhány kisebb még erre-arra. Akkor nem kéne beszélgetnem is a nőkkel, elég volna csak rájuk néznem, és úgy szívnám a cigarettát, hogy még a terhes anyák is rá akarjanak gyújtani, ha meglátnak. Akkor az én testemen is úgy csillogna az izzadság a szorítóban, mint az olvadt üveg, és nekem is elég volna csak egyet ütnöm, mert attól az egytől is megrogyna a betonfal. Akkor én is bőrkalapot, bőrkabátot és aprómintás inget viselnék, amit soha sem gombolnék be, csak félig, és egy akkora kereszt lógna a nyakamban, mint a tenyerem. Akkor nem félnék senkitől, és ravasz volnék, mint az ördög, ugyanakkor vicces is tudnék lenni vagy elbűvölő, mint egy kisgyerek.

Persze tudom jól, a telepi fiúk sem lesznek mind ilyenek, ahogy én már biztosan nem. Nekem maradt a haverok-buli-magyar szak, no meg a jóleső álmodozás a moziban. ,,Ábrándozás az élet megrontója" - mondja a költő. Én azért csak lemegyek bokszolni a Füzessyhez a Maglódi útra, a Vörösmarty-félék meg csináljanak, amit akarnak.