Natália
-3 °C
7 °C

Az unalmas előszó

2000.11.02. 11:52
Kapcsolódó cikkek (1)
A Borsmenta koncepciója nem túl eredeti, de a film ettől még lehetne akár jó is. A baj az, hogy az alkotók nem tudnak eredetit mondani sem az ötvenes, hatvanas évek Görögországáról, sem egy kisfiú felnőtté válásáról. De azért a képek nagyon szépek.
Olyan ez a film, mint egy Görögország-útikönyv személyes hangvételűre vett történeti bevezetője: egy ,,hogyan lesz a kisfiúból felnőtt férfi" tipusú történetbe foglalva próbálja meg bemutatni az utóbbi negyven év hangulatait, eseményeit az Égei-tenger partján.

A negyvenöt körüli mérnököt rég nem látott fiatalkori barátok buliba hívják. A főhős a film kilencven perce alatt két irányból járja végig az összejövetelhez vezető utat. Egyrészt a jelenben, egy kocsiban ülve, másrészt a múltban, újra élve gyermek- és ifjúkora eseményeit.

Bulik, szerelem...
A visszaemlékezés a második világháború után született görög fiú életének három szakaszát mutatja be. Az első részben a kisgyermekkor történeteinek vagyunk tanúi (az első fog kihúzása, a nagynéni kitömött hollója félelmetes módon megelevenedik stb.). A másodikban meglehetősen lábszagúan tárul elénk az összes elképzelhető kiskamasz esemény: bomba nő a zuhanyzóban, nagymellű, de kegyetlenül feleltető matematika tanárnő, érthetetlen dühödtséggel politizáló szülők, a szeretett nagynéni halála. A harmadik epizód a tizenhatodik év körüli eseményeket vonultatja fel. Bulik, szerelem, összetűzés a szülőkkel, a családi hagyományok diktálta istenhit elvesztése.

A Borsmenta koncepciója tehát nem túl eredeti, de ettől még lehetne jó film is. A baj az, hogy az alkotók nem tudnak újat mondani sem az ötvenes, hatvanas évek Görögországáról, sem egy kisfiú felnőtté válásáról. Mert ,,az európai kultúra bölcsőjének", ,,a katonai diktatúrák", és ,,a szabadság legkitartóbb harcosainak" hazájára (hogy csak néhányat emeljünk ki a közhelyek sorából) pusztán a nyelv, és a homokos tengerpart miatt ismerhetünk rá. Semmi olyat nem látunk, ami ne történhetett volna meg bárhol Európa keleti felén.

A kisfiú története pedig nem más, mint - gyaníthatóan rendezői élményekből táplálkozó - szappanoperai epizódok semmitmondó egyvelege.

Baedekker-előszó helyett tehát sajnos csak egy olcsó utazási prospektust kaptunk, amely első látásra tetszetős, de semmi lényegeset nem mond. Emlékezni biztos nem fogunk rá.