Mária
-6 °C
-2 °C

Börtönmese

2004.09.29. 16:22
Eltorzult, Lombroso-arcok, vért izzadó falak, állati indulatok, és egy majdnem kirobbanó halálos viszály, amit végül megfékez a börtönlakók bölcse, Black Nigger. Elernyednek az izmok, a konyhakés a földön csattan.
A balhé végére befut a börtönigazgató is, de a néző már tudja, itt nem rajta múlnak a dolgok. Pironkodik kicsit, mert éppen aznap érkezik az új - és talán első - orvos, hogy megvizsgálja a rabokat és a jámbor doktort rögtön botránnyal fogadják. Indulhat a börtönfilm.

3000 = 8000

Carandirut, Sao Paolo hírhedt fegyházát háromezer bűnöző befogadására tervezték, de hát úgy esett, hogy a háromezerből nyolcezer lett, és így már nehezebb a kétszemélyes cellák és a tisztára sikált halványzöld linóleumfolyosók börtön-illúzióját fenntartani.

Hector Babenco mérnöki precizitással dolgozza ki és idézi meg a valóságban két éve lerombolt Carandiru világát. A zsúfolt, ragadós cellák, az égszínkék-bíbor szűzmáriák, a sápadt csipkéből összetákolt oltárok a penészes folyosófordulókban, a hat darab élesen villogó cellatévén futó hat különböző szappanopera szinte tapintható közelségbe emeli a dél-amerikai börtön mindennapjait.

Kint is, bent is

A film különös egységbe kovácsol két teljesen különböző jelentést: egzotikus, szürreális helyszínével egy kaotikus, idegen bolygót mutat be, mégis, a rabok élete meglepően normális, a börtön falain kívüli világ szenvedélyeivel, félelmeivel, bandaháborúival. Látogatási napokon lendületesen hágja meg szőke feleségét a bővérű Fenség, míg a folyosón szeretője, Rosirene közeledik határozott léptekkel. Lady Di, a királynői termetű transzvesztita és a filigrán Sem Chance szerelme zavartalanul bimbózhat, olyannyira, hogy hiába telik le Sem Chance ideje, nem is akarja elhagyni Carandirut. (Trivia: Lady Di nem más, mint a brazil szívtipró, Rodrigo Santoro, az Igazából szerelem visszahúzódó, szemüveges építésze.)

Sztoriznak

Az orvos gyógyít, a rabok mesélnek. Egymást követik a csetlő-botló bűnözők sztorijai, lehet nevetni, lehet borzongani, a színészek kiválóak. De aki az Éjféli expressz kegyetlen, magába szippantó realizmusát keresi a Carandiruban, csalódni fog; ez nem az a típusú börtönfilm.

Alan Parker hőse az őrület határán lebegő, csapdába esett ember; Babenco a hömpölygő, színes-szagos nyolcezres embertömegről csinált filmet. Tekergő, lüktető nagytotál. Egyedül talán a drogos rabok nyomorúsága kap egy-két közelit, a bezártság, a magány, a szexuális megalkuvás témája ebben a filmben elvész a felszín alatt.

Lázadás

Az utolsó félórában megelevenedik a hírhedt börtönlázadás nyomán felszikrázó vérengzés, a páncélos rendőrök és a fegyvertelen rabok összecsapása. Bugyog a vér, tombol az erőszak, a felelősöket ma is keresik, és szól a dal, Aquarela do Brasil.

Hiába a felirat, hogy Dráuzio Varella börtönorvos könyvéből készült a film és igaz történetet mesél el, ettől még film marad. A problémákat, a hihetetlen körülményeket, az erőszakos, kiszámíthatatlan fordulatokat biztonságos távolságból szemléljük. A Carandiru szórakoztató film, de nem kavarja fel a lelkibékét. Nevettet, elborzaszt, és tapsolunk a végén.

Carandiru
(Carandiru)
színes brazil-argentin dráma, 148 perc, 2003

rendező: Hector Babenco
forgatókönyvíró: Dráuzio Varella, Hector Babenco
operatőr: Walter Carvalho
zene: André Abujambra
vágó: Mauro Alice

szereplők:
Milton Gonçalves
Ivan de Almeida
Luís Carlos Vasconcelos
Maria Luisa Mendonça
Milhem Cortaz