![Párizs minket is várt: az Index helyszíni stábja is rácsatlakozott az olimpiára](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/5747/57478/574785/57478563_4251271_8faf1cbc1b9d98fe8cf5c41d22bcb69e_wm.jpg)
További Mozi cikkek
Néhány mindig elégedetlen kritikus azonban még a nagy öröm közepette sem átallott olyasmiket emlegetni, hogy ezek a srácok nagy cúgot azért nem csináltak az értelmiségileg teledohányzott, belterjes beszélgetésektől zsongó szobában. Betódulva felkavarták a füstöt, és hangosabban, szlenggel kezdtek sztorizni, de ablakot például nem ütöttek a falakra. Zsebükben pedig a megváltott jegy, nem pedig a világ lapult.
A magyar film ostorozói, az új hangvétel és dinamizmus mellé a generáció saját témáit várták volna még el. Bár az elégedetlenségben e sorok írója nem osztozik, sőt, - annyit mégis el kell ismerni, fiatal filmeseink nem kaptak mohón a kínálkozó téma iránt, hogy akkor, ha már így betoppantunk ide ("a Moszkván kaptuk a címet"), had mondjuk el, mit is gondolunk mi, a kint zakatoló világról. Ebből a szempontból is figyelemre érdemes Miklauzic Bence Ébrenjárók című filmje.
![]() |
Már az első kockáknál látszik, minden háttérismeret nélkül is, hogy fiatal rendező munkájáról van szó. Dülöngélő kamera, erős neonszínek, videoklipes vágások és elektronikus zene közepette érkezik a főcím. És máris a sztori fősodrába kerülünk, szimpatikus, ötvenes könyvvizsgálót (Gazsó György) szekál a dinamikus, team-orientált, IT-szemüveges manager. A télapóként mosolygó Sándor (huszonegy évig dolgozott a Nikex könyvelésén) hiába próbál megfelelni a profitmaximalizálási görbe mentén rátekintő ifjú taplónak, még aznap az utcán találja magát. Szomorúan ballag, dallamos house zene indul.
Villanyszerelő srácot megrázza az áram, és érthető okokból leájul a létráról. Nem hal meg, hamarosan talpra áll, csak a szeme csillog furcsán. Az üzemvezető hazaküldi: pihenjél Bandikám, és ma semmi alkohol. Bandi mégis a presszóban köt ki a kollégákkal, ivás helyett azonban táncolni kezd. Dallamos house zene indul, az áramütött villanyszerelő földöntúli mosollyal hullámzik.
Az éjszakába készülő cigaretta-marketing lányok sorakoznak eligazításra a fiatal, dinamikus, team-orientált, IT-szemüveges marketing manager előtt. "Promóciós cigarettát csak a célcsoportnak adni, kedvesen mosolyogni, semmi magánakció, a hibákért pontlevonás jár." Annának aznap este valahogy nem jön össze, kilóg a sorból, pontokat veszít, és még száz rugót is kellene szereznie a pasija számára, aki foglalkozására nézve dj. Végül Anna is az utcán végzi, lenullázott pontokkal, szomorúan. Melankolikus house zene indul, háttérben a város.
A három, akaratlanul szabaddá váló ember nekivág az éjszakának, hogy nyomába eredjenek valami számukra fontos dolognak. A fiatal, dinamikus hangvételű filmben megjelenik a pesti éjszaka megannyi arca, a füves házibulitól az éjszakai orvosi ügyeleten keresztül egy kibontakozás előtt álló gruppen-partiig. A dallamos house zenétől és gegektől kísért sztoriban azonban nem kapnak szárnyra a terheiktől megszabadult szereplők. A szabadság, a kaland ezúttal elmarad.
A főnökök helyébe ugyanis hivatásos visszahúzók lépnek, mögöttük pedig hosszú sorokban állnak a megélhetési szárnyszegők és az önkéntelen sárba tiprók. A dallamos house kétségbeesett szabadulási kísérletek aláfestő zenéje lesz. Szűk, reménykedő és reménytelen világ tárul fel a néző előtt, ahonnan nincs menekvés, mert az élet minden foglyáról kiderül, hogy egyúttal őr is. A ragacsos hálózatban az kerül a legmélyebbre, aki még kétségbeesésében sem hajlandó mások kezére lépni: a három főszereplő. Kiút pedig csak a megadó mosolyok, és valamiféle bátortalan önpusztítás által felrajzolt dimenzió felé mutatkozik.
![]() |
|
A film egészében, és sok konkrét jelenetében is Terry Gilliem kultikus mozijával, a Brazillal állítható párhuzamba, ami kezdő rendezőnél nem feltétlenül kellemetlen asszociáció.