Miklós
-7 °C
2 °C

Egyszer élünk

2001.01.24. 11:26
A Tar Sándor írásai nyomán született film egy kegyetlen, de a megadást nem ismerő világba kalauzolja a nézőt. Nem távoli dzsungelekbe, hanem a sokszorosan hátrányos magyar vidékre. A nyomor szélén tengődő családfő harca a sorssal.

Dícséretes törekvés látszik kirajzolódni a hazai filmgyártásban a magyar valóság szociális és történelmi rétegeinek feltárására. Szimpatikus az is, hogy az alkotók nem a nagyvolumenű történelmi események, hanem az azokat megélő, vagy inkább csak az adott körülmények közt élő emberek nézőpontjából közelítenek témájukhoz. A szemmagasságban mozgó kamera megörökítette az 50-es, 60-as, 70-es évek korhangulatát, majd jelenünk egymás mellett élő, de egymásról alig tudó kasztjai felé fordult. Az urbánus világ különböző mélységű letapogatása mellett azonban sajnos kevesen vállalkoztak eddig a vidéki lét és légkör ideológiáktól, prekoncepcióktól mentes bemutatására.

Szarvas József Szarvas József-Galgóczy Gáspár

A hiány pótlására tett kísérletet Molnár György rendező Egyszer élünk című filmjével. Forgatókönyvírónak nem is választhatott volna avatottabbat Tar Sándornál, aki novelláiban könyörtelenül őszintén, sebészi precizitással tárja fel a kisemberek, proletárok, kisemmizettek, lecsúszottak világát. Azt a világot, ami talán nem is létezik, mert nem látni a tévében, nem ír róla az újság, nem beszélnek róla a Parlamentben. Mert ezek az emberek sem beszélnek mással, csak közibük valóval.

Tar írásai azért bámulatosak, mert visszafogott eszközei révén (!) képes volt bemutatni azt a jóval többet is, amiről ebben a kultúrában nem esik szó, mert a kifejezhetőség határain túl van. Így rajzolódhat ki nála az az egyetemes valóság, ami a lét peremén élők mindennapos tapasztalata, de ami ugyanúgy igaz a kasztrendszer magasabb fokain biciklizők számára is: Az élet harc, megállíthatatlan sodródás a kéretlenül ránk záporozó események közt, a bizonytalan jövő felé.

Tar Sándor méltatása nem öncélú szószaporítás. Molnár György ugyanis az ismertetett, karcos és mégis szofisztikált anyag nyomán készítettete moziját. A rendező a sajtóvetítést megelőző ismertetőjében felhívta ugyan figyelmünket, hogy filmjét a novelláktól független, önálló munkaként tekintsük, kérésének azonban hiába próbáltam eleget tenni.

Tar Sándor forgatókönyve ugyanis, olvasói számára nehezen figyelmen kívül hagyható módon, beazonosítható novellái füzéréből áll. A rokkant vasutas, a csélcsap anya, az együgyű pásztorfiú, az apjáért rajongó, majd a szánalmas figurából kiábránduló kisfiú alakja mind egy-egy írásának szereplője.

Egyszer élünk Básti Juli-Szarvas József

A téma kapcsán a novellák még akkor is eszünkbe jutnának, ha nem Tar írta volna a forgatókönyvet. Harmadrészt pedig sajnos maga a rendező sem igyekezett, vagy még inkább képtelen volt elszakadni a novellák szürkeállományba égő világától.

Ilyen kötődésekkel nehéz önálló, szabadon szárnyaló film készítése. A Mi utcánk és a Lassú teher írásai lendületüket jórészt nem a cselekményből, hanem nyelvezetükből nyerik. A mozgóképre nehezen átültethető irodalmi eszköztárat a filmben képek hivatottak helyettesíteni. És bár a remek operatőri munkának köszönhetően a helyszínek hitelesek, mégsem tudják pótolni a feszes ritmusú mondatok erejét. A felvonultatott emberi sorsok sehogy sem állnak össze egy történetté. A széteső szerkezetet sajnos a színészi gárda sem képes megmenteni.

Egy csapat urbánus viszonyok közt szocializálódott színész, hasonlóan városi rendezőjükkel nehezen tudja hitelesen elénk tárni a falusi lét azon mélyrétegeit, ahova a cselekmény vezetne bennünket. Bár tudjuk, hogy a lepattant házak, főzelékszagú konyhák lakói, a sivár légkörből céltalan testi kapcsolatokba menekülő emberek, az alkohol minden korosztály és réteg feletti egyeduralma egy társadalmi réteg hiteles képei, ezeket valahogy mégsem hisszük el a színészeknek. A befejezés, ami az ide vágó novella (Lassú teher) elolvasása után jelen sorok írójánál néhány napos némaságot idézett elő, a filmben kissé megalapozatlan lezárásféle, ami inkább kétségeket, mint további gondolatokat szül.

A fentiek ellenére a film mégsem reménytelen alkotás. A rendező hozzáállását dícséri, hogy a film nem hajlik ilyen olyan irányban kínálkozó politikai kurzusok felé. Példa értékű objektivitással és alázattal közelíti meg a szociálisan érzékeny témát - és bátor dolog az is, hogy kétes értékű moralizálással nem teszi könnyebbé a néző helyzetét. Molnár György filmje már úttörő témaválasztása okán is kiemelkedő alkotás. Őszinte hangvételével elkerülte a banális tragikum, vagy a nyomorában is vidám falusi sztereotípiáit, és remélhetőleg mérceként és útmutatóként szolgál majd további művek számára.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.