Eufrozina, Kende
8 °C
22 °C

Házibuli 33 és fél

2000.05.11. 15:47
Úgy tűnik, hogy bizonyos történetek mindig folytatódnak (ha kell, ha nem), bár a folytatások, remake-ek általában nem érik el az első verziók színvonalát. Az új Éva, persze, nem közvetlen folytatása a Sophie Marceau-féle nagysikerű tinisorozatnak, csak a főhősnő (Camille) viselkedése, ,,világszemlélete" idézi a nyolcvanas évek tinédzserét.
Még egy pszichológussal is lefekszik
Camille (Karin Viard) kb. 33 és fél éves lehet, igazi független nő, aki azt csinál életével, amit akar, mindenkinél okosabb, szabad szájú, aki a családi vacsorán a kotonról beszél, aki az acid-bulin tulajdonképpen bárkit hajlandó lenne kielégíteni, akinek - adott esetben - egy nő éppúgy megfelel, mint egy férfi. Leszólja bátyja művészetét, nevetségesnek tartja, hogy testvéréék gyereket vállalnak, rosszul lesz, amikor megtudja, hogy sógornője szoptatni fog. Az is kiderül, hogy azért úszómesterkedik, mert így nem kell komolyan vennie a munkát (korábban együtt dolgozott építész-festő bátyjával).

Camille, tehát, szabad és független, s hogy legyen némi összetettség jellemében, igazából romantikus álmodozó, aki a nagy Ő-t keresi minden kapcsolatában. Végül meg is találja Alexis (Pierre-Loup Rajot), ,,körzeti" szocialista politikus személyében. Csakhogy Alexis-nek felesége és két szép gyermeke van (a kutyát még csak tervezik; hogy minden klisé meglegyen). Camille olyannyira beleesik Alexis-be, hogy minden őrültséget vállal szerelméért. Belép a párt Alexis vezette alapszervezetébe, plakátokat ragaszt, segít Alexis-éknek költözködni, még egy pszichológussal is lefekszik, hogy az szerelmét analizálja, végül feleségül megy Benjaminhoz, a (szintén szocialista) szexmániás kamionoshoz (hogy bosszút álljon Alexis-n).

A filmben vannak jó poénok, ötletes megoldások, s némi irónia is: Camille-t meghatározott időközönként valaki pofán vágja, állandóan rosszul lesz a narkótól, öltözködése a 60-as, 70-es éveket idézi, miként pártbeli radikális hozzászólásai is. A külsejében is a 60-as, 70-es évek sztárját, Annie Girardot-t idéző bájosan jópofa Karin Viard tehetséges színésznő, s az Alexist alakító Rajot is szimpatikus, de ez nem igazán elég ahhoz, hogy a film jó legyen. Az, hogy a történet végül ,,hagyományosan" fejeződik be, csak arra alkalmas, hogy a nézőtéren helyet foglaló párok boldogan csókolózzanak.

Színes feliratos francia vígjáték
94 perc, 1999
Rendezte: Catherine Corsini
Szereplő(k):
Karin Viard (Camille)
Pierre-Loup Rajot
Catherine Frot (Isabelle)
Sergi Lopez (Ben)
Laurent Lucas (Enile)