Mindent Fridáról

Egy zaklatott sorsú festőnő életének képei, tangóval fűszerezett tivornyák, testi és lelki fájdalom szülte művek és egzotikus fényben kirajzolódó női testek villódznak a vásznon, de én mindezek közepette is azon gondolkodom: Mi késztethette Salma Hayeket arra, hogy filmet forgasson a szürreális stílusban alkotó és élő festőnőről, Frida Kahlóról?

A két Frida: Kahlo és Hayek Klikk a képre!

Valamit el akarhatott mondani, ha még a szükséges pénz felhajtását is vállalta, hogy betorpedózza magát a főszerepbe. Csak az önkifejezés vágya késztethette a gyönyörű színésznőt arra, hogy a film teljes hosszában bajuszkás, Papp Lacis szemöldökű nővé maszkírozva tűnjön fel. A filmből minderre azonban csak következtethetünk.

A Frida ugyan pedáns munka. Közönségbarát dokumentumfilm pontosságával és dramaturgiájával követi végig a művésznő életét, értő módon adja vissza a megrázó festmények születésének körülményeit, sőt még a sajátos mexikói világba és szokásokba is bepillantást nyújt. A Fridából áradó erő, szépség és fájdalom magával ragadják a nézőt.

'A két Frida' Tekintse meg galériánkat

A kérdés csak az, hogy mi a szerepe mindebben a filmnek? A felkavaró érzések forrása ugyanis valójában nem a mozi, hanem a festőnő életműve. Mindaz, amit a Frida elmond, megérthető magukból a festményekből is. Julie Taymor mozija ugyanazt a sikítóan gyönyörű univerzumot fogalmazza meg, amit 60-70 évvel ezelőtt Kahlo olaj, vászon és rengeteg fájdalom segítségével egyszer már felépített.

A Fridából nem derül ki, mi izgatta az alkotókat annyira a történetben. Elszalasztották azt a lehetőséget, amiért érdemes egy művész életét filmre vinni, és megelégedtek az excentrikus festőnő kétségkívül regényes sorsának bemutatásával.

Frida Kahlo utolsó, befejezetlen képe Szálinról Klikk a képre!

Végigkísérjük a kis híján nyomorékká lett nő életét, látjuk, ahogy a tragikus baleset testi és egy hasonlóan tragikus szerelem lelki kínjai öntörvényű festményekben sülnek ki. Mindezeken túl kirajzolódik a húszas-harmincas évek Mexikójának ragyogó színektől, hajnalig tartó tequilázásoktól, laza erkölcsöktől és a Kahlóval flörtölő Trockijtól forrongó világa is.

Csak azt nem tudjuk meg, mit gondolnak erről a kavarodásról az alkotók. A film két részletet leszámítva diákos pedantériával követi a történetírást. Nem túl eredeti, de hatásos módon a képek időről időre valamelyik Kahlo-vászon kompozíciójába rendeződnek, mintegy megmutatva, hogyan épülnek bele a való élet momentumai a művészi univerzumba.

Díjak Oscar-díj (2003) - Legjobb eredeti filmzene: Elliot Goldenthal Oscar-díj (2003) - Legjobb smink és maszk: John E. Jackson, Beatrice De Alba Golden Globe díj (2003) - Legjobb eredeti filmzene: Elliot Goldenthal BAFTA-díj (2003) - Legjobb smink és maszk: Beatrice Agenin

Az előbbivel szemben hátrányára válik viszont a mozinak, hogy a forgatókönyvíró képtelen volt a hollywoodi sémákról leszakadva ábrázolni Frida és férje, az amúgy szintén világhírű Diego Rivera szabados életvitelét. Morális okokból a feleségéért még fellobbanó érzelmeit is feláldozó Trockij jelenete mögé rendezték a kicsapongó Rivera bűnbánó monológját, ami így olyan életszerű, mintha Luke Skywalker mellé helyeznénk Ron Jeremy pornókirályt, az erkölcsi tanulság végett.

A néző számára giccsesnek tűnhetnek még a vad színekben és fényekben tobzódó képek is, de a helyszínen készült rejtett kamerás felvételeink tanúbizonysága szerint az alkotók ezen a téren sem tértek el a valóságtól.

Frida Kahlo (1907-1954) Magyar-német származású zsidó apa és spanyol-indián anya gyermekeként született Mexikó városban. Sorsát betegségek és balesetek határozták meg. Gyermekkori paralízisének hatását 1925-ben egy közlekedési baleset súlyosbította. Bár felépül, a fájdalmak egész életében kínozzák. Szürreális festményein testi kínjai mellett a világhírű Diego Riverához fűződő viharos kapcsolata hagyott nyomot. Képei, amelyek gyakran önarcképek köré épülnek, karcos ugyanakkor túláradó formában foglalkoznak a szenvedés, a nőiség, a vágy és a halál témájával. Munkássága életében Rivera árnyékában maradt, noha férje a legnagyobb rajongói közé tartozott. Halála évében rendezett, első önálló kiállítása után egy helyi kritikus úgy fogalmazott: "Lehetetlen elkülöníteni e rendkívüli ember életét és munkáit. Festményei egyúttal az életrajzát is jelentik."

Frida - színes feliratos amerikai-kanadai filmdráma, 118 perc, 2002

rendező: Julie Taymor
író: Hayden Herrera
forgatókönyvíró: Clancy Sigal
operatőr: Rodrigo Prieto
zene: Elliot Goldenthal
smink: John E. Jackson, Beatrice De Alba

szereplők:
Salma Hayek
Alfred Molina
Geoffrey Rush
Ashley Judd
Antonio Banderas
Roger Rees
Edward Norton