Natália
-3 °C
7 °C

Mindent Fridáról

2003.04.11. 08:25
Bővérű, biszexuális festőnő élete Diegótól Trockijig és vissza. A néző a fájdalmasan szép festményekkel és az egzotikus Mexikóval is megismerkedik. De kinek jó ez?
Egy zaklatott sorsú festőnő életének képei, tangóval fűszerezett tivornyák, testi és lelki fájdalom szülte művek és egzotikus fényben kirajzolódó női testek villódznak a vásznon, de én mindezek közepette is azon gondolkodom: Mi késztethette Salma Hayeket arra, hogy filmet forgasson a szürreális stílusban alkotó és élő festőnőről, Frida Kahlóról?

A két Frida: Kahlo és Hayek
Klikk a képre!
Valamit el akarhatott mondani, ha még a szükséges pénz felhajtását is vállalta, hogy betorpedózza magát a főszerepbe. Csak az önkifejezés vágya késztethette a gyönyörű színésznőt arra, hogy a film teljes hosszában bajuszkás, Papp Lacis szemöldökű nővé maszkírozva tűnjön fel. A filmből minderre azonban csak következtethetünk.

A Frida ugyan pedáns munka. Közönségbarát dokumentumfilm pontosságával és dramaturgiájával követi végig a művésznő életét, értő módon adja vissza a megrázó festmények születésének körülményeit, sőt még a sajátos mexikói világba és szokásokba is bepillantást nyújt. A Fridából áradó erő, szépség és fájdalom magával ragadják a nézőt.

'A két Frida' Tekintse meg galériánkat
A kérdés csak az, hogy mi a szerepe mindebben a filmnek? A felkavaró érzések forrása ugyanis valójában nem a mozi, hanem a festőnő életműve. Mindaz, amit a Frida elmond, megérthető magukból a festményekből is. Julie Taymor mozija ugyanazt a sikítóan gyönyörű univerzumot fogalmazza meg, amit 60-70 évvel ezelőtt Kahlo olaj, vászon és rengeteg fájdalom segítségével egyszer már felépített.

A Fridából nem derül ki, mi izgatta az alkotókat annyira a történetben. Elszalasztották azt a lehetőséget, amiért érdemes egy művész életét filmre vinni, és megelégedtek az excentrikus festőnő kétségkívül regényes sorsának bemutatásával.

Frida Kahlo utolsó, befejezetlen képe Szálinról
Klikk a képre!

Végigkísérjük a kis híján nyomorékká lett nő életét, látjuk, ahogy a tragikus baleset testi és egy hasonlóan tragikus szerelem lelki kínjai öntörvényű festményekben sülnek ki. Mindezeken túl kirajzolódik a húszas-harmincas évek Mexikójának ragyogó színektől, hajnalig tartó tequilázásoktól, laza erkölcsöktől és a Kahlóval flörtölő Trockijtól forrongó világa is.

Csak azt nem tudjuk meg, mit gondolnak erről a kavarodásról az alkotók. A film két részletet leszámítva diákos pedantériával követi a történetírást. Nem túl eredeti, de hatásos módon a képek időről időre valamelyik Kahlo-vászon kompozíciójába rendeződnek, mintegy megmutatva, hogyan épülnek bele a való élet momentumai a művészi univerzumba.

Díjak
Oscar-díj (2003) - Legjobb eredeti filmzene: Elliot Goldenthal
Oscar-díj (2003) - Legjobb smink és maszk: John E. Jackson, Beatrice De Alba
Golden Globe díj (2003) - Legjobb eredeti filmzene: Elliot Goldenthal
BAFTA-díj (2003) - Legjobb smink és maszk: Beatrice Agenin
Az előbbivel szemben hátrányára válik viszont a mozinak, hogy a forgatókönyvíró képtelen volt a hollywoodi sémákról leszakadva ábrázolni Frida és férje, az amúgy szintén világhírű Diego Rivera szabados életvitelét. Morális okokból a feleségéért még fellobbanó érzelmeit is feláldozó Trockij jelenete mögé rendezték a kicsapongó Rivera bűnbánó monológját, ami így olyan életszerű, mintha Luke Skywalker mellé helyeznénk Ron Jeremy pornókirályt, az erkölcsi tanulság végett.

A néző számára giccsesnek tűnhetnek még a vad színekben és fényekben tobzódó képek is, de a helyszínen készült rejtett kamerás felvételeink tanúbizonysága szerint az alkotók ezen a téren sem tértek el a valóságtól.

Frida Kahlo (1907-1954)
Magyar-német származású zsidó apa és spanyol-indián anya gyermekeként született Mexikó városban. Sorsát betegségek és balesetek határozták meg. Gyermekkori paralízisének hatását 1925-ben egy közlekedési baleset súlyosbította. Bár felépül, a fájdalmak egész életében kínozzák.

Szürreális festményein testi kínjai mellett a világhírű Diego Riverához fűződő viharos kapcsolata hagyott nyomot. Képei, amelyek gyakran önarcképek köré épülnek, karcos ugyanakkor túláradó formában foglalkoznak a szenvedés, a nőiség, a vágy és a halál témájával.

Munkássága életében Rivera árnyékában maradt, noha férje a legnagyobb rajongói közé tartozott. Halála évében rendezett, első önálló kiállítása után egy helyi kritikus úgy fogalmazott: "Lehetetlen elkülöníteni e rendkívüli ember életét és munkáit. Festményei egyúttal az életrajzát is jelentik."

Frida - színes feliratos amerikai-kanadai filmdráma, 118 perc, 2002

rendező: Julie Taymor
író: Hayden Herrera
forgatókönyvíró: Clancy Sigal
operatőr: Rodrigo Prieto
zene: Elliot Goldenthal
smink: John E. Jackson, Beatrice De Alba

szereplők:
Salma Hayek
Alfred Molina
Geoffrey Rush
Ashley Judd
Antonio Banderas
Roger Rees
Edward Norton