Mert a tizennégy és fél perces munka bizony bazári közhelyparádé. Az alaphelyzet mintha az Örkény-féle groteszk mai örököse lenne: a törtető, harmincas yuppie-t még kezdő kollegája arra kéri, segítsen az esti randevúhoz a megfelelő alsóneműt kiválasztani. A multifunkcionális korunkhőse készséggel áll ifjú beosztottja rendelkezésére, de az elegáns férfiruha boltban vitába keveredik az érzékeny, oldschool eladónővel. Látszólag a gatya-trend a téma, valójában az új és régi világszemlélet ütközik meg egymással.
A történet didaktikus, a megvalósítás kültelki. A poénok és szimbólumok végtelenül olcsóak, - naná, hogy nem marad el a két, közösen alsógatyát vásároló férfi buziságának föltételezése, a magabiztosság emblémájaként pedig természetesen kéznél van a mutatóujjon csörgetett slusszkulcs). Az pedig, hogy a vitában felhevült ügyvezető, mintegy a film csattanójaként, nadrágja letolásával igyekszik igazát bizonyítani, megalázóan banális. Értem én, hogy ez itten napjaink felfújt mobilhólyagjainak leleplezése, de még a csepeli vas- és acélművek amatőr színjátszó csoportja is összetettebben érzékeltetné, hogy mennyire rühelli őket, ha a szakszervezet éves agit-prop tervében világnézeti nevelő célzattal ilyen tárgyú előadás szerepelne.
A fehér alsó - Trend a lelke mindennek, 2000
színes magyar játékfilm
rendező: Meskó Zsolt
szereplők:
Básti Juli
Kamarás Iván
Hujber Ferenc
Forgalmazza a Budapest Film